Keresztelő

Bercike megtért a katolikus egyház kebelébe, levetkőzve eredendő bűnét - saját bűne még nem lévén, ettől tisztult meg a keresztség által :) Igen, hát kiderült, hogy az ordítás, ünneplőruha-összehányás és a fürdővízbe pisilés keresztényi értelemben nem bűn, szóval Berkónak még kis habtiszta a lelke :)

Balról jobbra: rózsaszín tündérként Csaba húga, Andrea, a keresztanyaa, majd a keresztet rajzoló Csaba a Zapa, a kis kövér nő pöttyösben, gyermekkel a kezében, az én vagyok, a szélén meg a keresztapa, vagyis az öcsém, Bálint:

Attila atya (Szent László templom, Kőbánya) a tőle megszokott laza stílust képviselte a keresztelőn is. Mi ugyan járunk templomba, de a vele együtt keresztelt 3 másik baba családja feltehetőleg nem annyira, szóval szépen mondogatta előre a pogányoknak, hogy mikor mit kell mondani, felállni, leülni :)

A valódi nyájtagoknak extra treatment is járt: a végén külön vicces arcokat is vágott Bercikének, aki szétröhögte magát rajta :) Csípem ezt a papot :)

Ja, és a fejenvizezést is jól tűrte, egy nyaff, aztán kész. Én is így szoktam kezdeni a fürdetést, hogy bevizezem a haját, úgyhogy nem volt meglepve, legfeljebb azon, hogy ezúttal nem következik a többi testrésze. Kiváltképpen a kukimosást hiányolta, azon hangosan szokott kacagni fürdés közben, ha az Zapa nekiesik. Hiába, no, fiúból van, szereti, ha játszanak vele :)

A fenti képen balra a nő, Bálint 'kis menyasszonya', Rékácka, tiszteletbeli keresztanyu (az ajándékot ő sem ússza meg :) ). Öcsi, amúgy mikor veszed már el? Ja, jobbra meg én.

Egész komoly családi összejövetel volt, telis-tele unokatestvérekkel, nagybácsikkal, nagynénikkel, és mindenféle egyéb rokonokkal. A buli helyszíne anyuéknál volt, mert bár izgalmas lett volna kipróbálni, hogy felnőtt emberből is elfér-e 17 db 49 négyzetméteren nálunk, de letettünk róla. A nagyszülők szállították a kaját, a vendégek az ajándékokat (mindkettő nagyon bőséges, már-már túlzó volt, ezúton is köszönjük mindenkinek!!!)

Berci nagyon jól viselte magát, igazán büszkék voltunk rá!