Nagyon nehéz az élet a kisbabával, még akkor is, ha olyan jó gyerek, mint Berci. Nem nagyon sírós, csak ha éhes, vagy fáj a hasa. Én mégis borzasztóan szorongok, és félek egyedül maradni vele - szerencsére a családom sokat segít, mindig van velem valaki, nem is annyra a technikai segítség, hanem a lelki támasz miatt.
Nagyon várom, hogy egy kicsit könnyebb legyen, ill. hogy egy kicsit jobban legyek. Úgy tűnik, nagyon lassan alakul ki bennem az anyai kötődés, még nem tudok igazán örülni a kis krampusznak, csak az elvégzendő feladatot látom benne...
Sajnálom, és szégyellem magam, hogy nem vagyok az a mosolygós, boldog anyuka, akinek úgy érzem lennem kéne...
A kialvatlanság a legrosszabb, amit súlyosbít az extrém vérszegénység miatti állandó fáradtság.
Csak remélni tudom, hogy minden nappal jobb lesz...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
B!
Én csak pár hónapig ismertelek anno, viszont azóta is Rajtad tartom a szemem :)
Sejtem min mész keresztül, nekem
is van gyerekem, az én párom is
majd megőrül miattuk.
Kevés az, ha azt mondom, hogy kitartás és hogy menni fog, mint
ahogy eddig is minden ment az életedben...
Azt el tudom mondani, hogy szerintem mi az ami segíthet:
édesanyád, édesapád, ha jó védőnénid és gyerekorvosod van, akkor ők (tudom, hogy divat a védőnénit hülyére venni, vagy úgy érezni, hogy nem segít, csak hátráltat, viszont hidd el látott már már gyereket és pár anyukát és ha érzed, hogy segíteni akar, fogadd el)
Próbálj meg egy napirendet kialakítani, akkor is ha nem megy, rutinszerűen csináld végig, ha anyukád és apukád ott van, tudnak bármikor segíteni
Bocs' hogy a párodról nem írok, az elején sztem egy férj szinte totál tehetetlen (persze biztos elfogult vagyok, én is férj vagyok és biztos tehetetlen).
Ja és lehet, hogy furcsa lesz, de sztem netes anyukákkal vigyázni! Tényleg nem tudhatod, hogy ott van-e vmelyiküknél a bölcsek köve (én q nem hiszek benne, hogy ott lenne)!
Nem írom alá, nagyon nem szeretnék lebukni...
Megjegyzés küldése