Valamelyest várható volt, de a súlyossága nem. Nagyon rosszul fizikai és lelki állapotba kerültem az utóbbi hetekben, rengeteget fogytam, nem ettem, nem aludtam. Anélkül, hogy részletezném, ilyen egészségügyi okokból abba kellett hagynom a szoptatást (nagyon nehéz döntés volt), és áttértünk tápszerre - az első fajtától (Humana Start) nagyon fájt a pocija, és állandóan üvöltött.
Az átüvöltött és - anya által - átsírt éjszaka és a kimerültség hatására tegnap úgy döntöttem, hogy hazaköltözök egy időre anyukámékhoz, és segítséget kérek. A férjem nem örült, de megértette, hogy erre van szükségem, így most évek óta először egy ideig külön lakunk, csak napi 1-1 órára találkozunk.
Összehasonlíthatatlanul jobban vagyok a szülői házban, apu és anyu mindenben segít, az egész éjszakát levették rólam, tudtam aludni.
Még messze van, hogy valóban jobban legyek, de legalább nem bőgök és remegek egész nap, ami előrelépés.
Berci az új táppal talán kevésbé lesz hasfájós, és hamarosan én is el tudom látni.
Jelenleg az egyedülléttől pánikolok legjobban, szerencsére mindig van mellettem / melletünk valaki, aki segít, anélkül megőrülnék.
Akinek van energiája, szorítson Bercinek, meg a roncs kis anyukájának.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése