Berci Karácsonya

Berci igen feszített tempóban nyomta az ünnepeket, körbejárta a fél rokonságot, és ebben legjobban a szülei fáradtak el.

Úgy kezdődött, hogy a szenteste kissé kitolódott, mert rá, aki soha nem alszik egy óránál többet napközben, rájött a durmolhatnék 24-én délután. 4 után kelt, és csak ekkor tudtunk először itthon, hármasban karácsonyozni. Csak az egy nagy ajándékát, a nagy ugrálóállatot bontotta ki (sok unszolásra, lásd videó).

Nem tévedés, ez ez aranyborjú, annak minden biblikus jelentéstartalmával együtt. (Piros lovacskát akartam, de az már nem volt, csak hülye pandák, meg kutyák, amin nincs mibe kapaszkodni, úgyhogy maradt a bornyú. Annak legalább szarva van.) De Berci részéről inkább leszarva van :) Még nem tud egyedül ráülni, és elég hamar megunja, ha ráültetjük. Főként zsámolyként és kézifegyverként szereti használni, illetve ütlegeli (közben talán azt mormogja, hogy 'pusztulj, Mammon', de ebben nem vagyunk biztosak).

Ezután villámgyorsan elindultunk anyósomékhoz (közben félúton visszafordultunk a forgalmi engedélyért), és csekély egy órás késéssel meg is érkeztünk. A férjem kriminálisan éhes volt, ezért a biztonság kedvéért mindenkivel összeveszett, aztán bocsánatot kért. Ettünk, ajándékoztunk. Berci kapott a kisauóflottájához újabb kiegészítőket, meg valami kejfeljancsi jellegű Micimackót karikákkal, meg valami dupló-szerű építőt. Én meg egy hajvasalót, csak használjam (többet, mint a rendes vasalót) :)

Az egy órás késést tovább görgetve 8 előtt nem sokkal érkeztünk anyuékhoz, ahol a nagyszülőkön kívül a nagybty és az unokatesóm is ott volt. Újabb ajándékozás, újabb evés. (Koccintásokat nem is mondom). A gyerek, aki néhány héttel ezelőtt legtöbbször 9kor már aludt, akkor kezdett csak el igazán élni. A kacsás bébizongora egy kicsit még korainak bizonyult, csak leamortizálni akarta, de ez a tekergető drótos-karikás izé sikert aratott:

Berci ott aludt, 10 után még dajdajozott, aztán volt hajlandó lefeküdni.

Másnap, szombaton reggel templom, majd ebédre mentünk a nagybátyámékhoz, unoka- és másodunokatesók minden mennyiségben. Evés, ajándékozás, happy feeling. Gumimotoros kisautók.

Zsófika kismotorjának elkobzása, hasra fordítás, és a kerekek megszerelése. (A másfél éves kislány szerencsére béketűrő, bár annyit azért megjegyzett, hogy "ajjajj, baba").

Délután hiánypótló karácsonyozás az öcsémékkel. Evés, ivás, ajándékozás. Mágneses építőjáték, apró fürdőskacsák (!!!). Este hulafáradtan haza.

Vasárnap: újabb nagyobb családi felvonulás anyósoméknál. Berci egyre kevésbé értette a felhajtást (a keresztelő óta nem látta egyszerre az összes nagyszülőjét), de azért kihasználta, hogy mindenki őt dédelgeti. Armstrong kutya kitér a hitéből. Durván finom ebéd.

Délután a kicsit gyengélkedő dédi meglátogatása. Dédi örvendezett, Berci körbetappancsolta a lakást. Az öltözékén látszik, hogy egy kicsit kiengedett a feszes ünnepi viseletből.

Egy picit megzongoráztatta a dédit:

Aztán inaltunk haza (a háttérben szúrós hófúvás).

A karácsony nettó hozadéka, hogy a gyerekjátékok lakásbeli térhódítása ellen folytatott meddő harc teljes feladásra került, valamint  Bercit innentől kezdve lehetetlen este 11 előtt lefektetni.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Berci szánkózik

Berci és a táplálkozás

Rég írtam erről, talán legutóbb akkor, amikor eljutottunk a napi 5-szöri evéshez. Lényegében ugyanott tartunk, a fogak kissé visszavetették a fejlődést ebben a tekintetben.
Reggel és este tápot kap, most már nem a hiperérzékenyeknek valót, és lekopogom, nem fáj a hasa tőle. De vicces is lenne, hogy HA Sensitive tápot eszik, közben meg pizzázik napközben :)

A tápos étkezéseknél elég jó a complience, szépen megeszi, nincs cirkust. Nagyon erősen ragaszkodik érzelmileg a cumisüveghez, és rég elveszett barátként üdvözli ilyenkor.

A második kedvenc kaja a tízórai, ilyenkor valamilyen tejpépet kap, néha gyümölccsel felbruttósítva. Ez is finom, meg édes, úgyhogy legtöbbször az egészet benyomja. Most már nyitottunk mindenféle bolti cucc felé is, stracciatellás meg grízes, meg mindenféle, varietas delectat elvén, és tényleg delectat.

Az ebédnél jönnek az első kudarcok. Ilyenkor valami zöldséges, főzelékszerű pempőt kap hússal. Ritkán kész bébiételt - bár ennek van a legnagyobb sikere. A házi készítésű kotyvasztványaim vegyes fogadtatásra találnak. Van, amit az első kanáltól kezdve utál, és egy falatot sem lehet belediktálni. Több hetes trouble-shooting eredménye: minden idetartozik, amiben krumpli van, Az valami miatt most feketelistás. Viszont amiben a staple rizs, vagy tészta, azt kajolja nagyon. És a köles is jöhet, bár az apja szerint büdös.

A hússal szintén kínlódunk, mert nemigen akart lejönni a vegán diétáról. A levesben főtt csirkemelldarabok ledarálva egyáltalán nem mozgatták meg a fantáziáját. Szerencsére rájöttünk, hogy nem a húst utasítja el ab ovo, hanem kicsit ízesebb dolgokra vágyik, mint az íztelen vízben főtt csirkehús. A legjobb eredményeket a pulykapörkölttel értük el (lemostam a szaftját, épphogy csak maradt vmi íze).

Úgyhogy ami most tipikus ebéd, az husi, valami finom, mellé rizs vagy tészta vagy köles, és persze a legnagyobb része zöldség, de abból sem lehet akármi. Most a sütőtök a legnagyobb sláger, a répát is megeszi, a spenóttal, brokkolival, káposztával kiszámíthatatlan eredményekre jutunk. Például anyósom spenótját ette, az enyémet köpte.

Ezen azért bedilizek, hogy az anyósomnál minden kaját megeszik, anyuval meg velem simán bevágja a finnyát. Próbáltam rekonstruálni a főztjét - végül is a férjem főzött neki húst, és azt tényleg ette.

Az ebéd 0-80%-os eredménnyel kerül az emésztőrendszerébe - még a legjobb eredménynél is számítanunk kell lemorzsolódásra, ami az arcán, a szőnyegen, a széken és az etető személyen landol. És van valami arisztokratikus dilije, hogy az utolsó falatot nem eszi meg semmiből.

Azt, hogy nem akar enni, igen sokféleképpen ki tudja fejezni újabban. Régen csak egy makacsul összezárt állkapocs és az elsődított fej utalt rá, hogy nem kér többet. MOst már cizelláltan tud berregni, ciccogni, és egyéb elaborált módokon visszaporlasztani az ételt a légkörbe. Erről van videónk is (HAMAROSAN FELTÖLTÖM).

Az uzsonna gyümölcs, eddig a banán működött, de most van egy platózás abból is. A legszívesebben kézből, pici darabokra tördelve szereti enni, amivel eszméletlen malacólat csinálunk. De néha így sem.

Jogos a kérdés, hogy mit csinálok egy babakaját enni nem akaró, de egyébiránt éhes gyerekkel. Azt hiszem, Berci azért jutott el az ellenkezésnek ehhez a formájához, mert megtapasztalta, hogy vannak ám ennél menőbb, finomabb felnőttkaják, akiből kapott kóstolót, és ezekre hajt.

Érdekes, hogyha pépben, babapempőben darabkát talál, ha csak egy nanométernyit is, azt rosszallóan visszaöklendezi. De önmagában szívesen veszi a darabkákat, feltéve, ha sajtból vannak. A sajt nagy kedvenc, minden fajtája, legyen az trappista, edámi vagy mozzarella. Kenyérbéldarabkák is jöhetnek. Kósolt már sonkát is.

Innentől persze életveszélyes előtte enni, hogy profin kinézi az ember szájából a falatot. Kb. úgy lehet átvészelni, hogy ölbe kapom, és kap belőle falatokat a neki való részekből.

A vacsi megint táp. Sajnos azt a jó szokását, hogy bealszik, vagy legalábbis szolidan bekómál evés alatt, levetkezte. Kaja után még igényel némi szórakoztatást, sétát, mesét, vagy jobb esetben elszórakoztatja magát a kiságyban. Ott nincs sok minden, úgyhogy jobb híján az Jancsibohócát és az alvómaciját rágja, és közben énekel. Ezt nevezzük Berci esti zsolozsmájának, vagy vecsernyének (ami a vacsornya után jön). Erről szintén kéne videó, mert iszonyú jókat mond, de nem sikerül, főleg, mert sötét van. De durva átiratban ilyesmi a szöveg:
vö vö
böö
vej?
há hhá hő heőőőőőő
hóvóvóvóóóóóhü? ááááááj?

Kedves Naplóm

Jó régóta nem írtam, elnézést azoktól, akiket érdekelt volna Berci fejődése.

Vegyes időszakon vagyunk túl.

Berkó sokat betegeskedett, köhögés és taknyosság váltakozott, hurcoltuk mindenféle orvoshoz, nem még most sem 100%-osan egészséges. Inkább olyan 30%-osan beteg. Még mindig köhög, és gyaníthatóan a füle is fáj. Csak gondolom, mert a tegnap éjjeli felsikítva sírást még nem hallottam - nem hasfájós oáááá, nem fogfájós nyöszögés, hanem sikítás. Holnap megyünk a gégészetre megint :(

Közben az uraság rohamtempóban növeszti a fogait. Alig két hónapja még egy szál foga nem sok, annyi sem volt, most meg 3 foga hadrafoghatóan kint van, másik 3 már áttört, és a két alsó kettes akar kibújni éppen. Két hónap alatt 8 fog, megfelelő mennyiségű ordítással.

Itt látható a kis tejfogtékép, amit csináltam neki (ha valaki kismamapajti szeretne ilyet ppt-ben maguknak, írjon, szívesen babrászok vele).

 
 
A kis gazember mászni is megtanult végre, vagyis inkább ügyesen elkommandózik bárhova, néha négykézláb is. Közepes biztonsággal ül, néha hátrabucskázik, és beveri a fejét, ez óhatatlan, már csak pedagógiailag is hagyom. Az elmúlt napok nagy mozgásfejlődési áttörtése az, hogy képes magát mászásból ülő helyzetbe hozni, az úgynevezett lefelé néző kutya jóga-ászna segítségével :) Erről nincs még videó, de igyekszem.
 

 
Beszédfejlődés: nagyon akarja mondani, és mondja is ezerrel babanyelven, de még elég keveset értek belőle, ez rólam szól :) Van: bababbba, ttte, tssssze, appaaaapppaaapa, ghííí, és társai. Egyértelműen érti, hogy a 'Berci' és a 'baba' az őt jelenti, fel is kapja rá a fejét. Mondani is próbálja a nevét (vagy nem), Be, Beee.
 
Ebben a videóban is van némi duma:
 

 
Már nem csak kövirózsaként üldögél a babakocsiban séta közben, hanem mindent megnéz és kommentál. ÉS JÁRUNK A JÁTSZÓRA! Leginkább olyankor, amikor a vetélytársak alszanak, és lehet nyugiban hintázni:
 

 
Evés: elég sok mindent eszik, bevezettük a glutént és egyes tejtermékeket. Eléggé enné a felnőtt kajt, főleg a sajtos kenyeret, minden mennyiségben, és a pempőket egyre inkább elutasítja. Amúgy lehetetlen kiszámítani, hogy mikor mit fog megenni, és mit utasít vissza. A spenót az alábbi képen még nyerő volt. (Ehhez képest tegnap összeszorította a száját, és lerúgta bögréstül a szőnyegre)
 

Kúszik és fogzik

Hiánypótlás

Sajnos sokat betegeskedtünk az utóbbi hetekben, sem kedvem, sem időm nem volt írni. És most a királyi többes nem a szokásos mamaduma, tényleg mindahányan betegek voltunk, sőt, megkockáztatom, hogy vagyunk is.

Kb. két hete Berci belázasodott, éjszaka, jól be is paráztunk, ugye sose volt még beteg a gyerek. Szóval doktornő kihív, lázcsillapító, minden mizéria. A láz hamar elmúlt, de taknyos maradt eléggé, meg köhigcsél is néha, napjában százszor szívjuk az orrát, orrspray - gondolhatjátok mennyire élvezi a gyerek...

Van mosolygás is persze, de összességébn nem az a vidám, gondtalan kis baba, aki szokott lenni.



Utóbb persze kiderült, hogy ebben nem csak a betegség a ludas, hanem jönnek a fogak is. Ez mindig olyan dolog, hogy az ember minden nyűgösséget ráfog a fogakra, de sosem tudja biztosan, amíg ki nem jönnek.

Nagyon rágna mindent, a kedvence a habtapi, minden rágókát felülír:



Nem nagyon hagyja, hogy a fogait (a helyét) vizslassam, támad a nyelvével, vagy csak egyszerűen egy krokodil szorítsával ráharap a körömágyamra, szóval nem gyakran nézem. De most alul van két pici luk az ínyén, amire a doktornő azt mondta, hogy azok már kint lévő fogak, és kiskanállal már meg is lehetne kocogtatni őket. Kár, hogy a nyűgösség nem múlt el ettől, valószínűleg a felső fogak is jönnek párhuzamosan. Az én kisfiam ha egyszer belefog a fognövesztésbe, akkor nem aprózza el :)

Apró áttörések ezek egy baba életében. Mint ahogy az is, hogy először vágtuk a haját - kezd egész nagy hajkoronát növeszteni. Már rálógott a nyakára és a fülére, és egyre nehezebb megszárítani törölközővel hajmosás után ebben a fos időben, és még beteg is, szóval nekiestünk. Az apja szakálvágójával ügyködtünk, nem volt egyszerű. Főleg a hang zavarta - a rengeteg orrszívózás óta a zúgó és berregő gépeket fenntartásokkal kezeli. Tehát a babakaja turmixolás, hajszárítás és lábszőrtelenítés is potencálisan babasírást okoz :)

Íme, egy kép a Bundesliga frizuráról a nyírás előttről:

Erős érdeklődés a technika iránt: miután nem szeretnénk, hogy a mi élesben használt cuccainkat nyálazza össze, kapott saját kiszuperált mobilt és billentyűzetet, amit kedvére nyomkodhat, és püfölhet. Mondanom sem kell, hogy vonzóságuk meg sem közelíti a valódi, használatban lévő darabokat :)

Azért vannak jó pilanatok is:

Szeretne ülni, csak nem tud - ide csak egy percre lehetett betámasztani, eldőlt, de addig nagyon tetszett neki :)

Becsavarodott

A gyerek feltekerte magát a Wuddiniora. Ez pont azelőtt volt, hogy megfordult és magára borította az egészet. A gyemeknek és a kis faállatoknak a forgatás során nem esett bajuk!! :)))

Az egyedül ivás koncepciója

Berci baba egyedül kezébe vette a cumiüveget. Itt mindenképpen a szándékot kell pontozni:

Aztán később korrigált, mert érezte, hogy abból a végéből nem jön semmi:

Berci kockáztat :)

Berci hangicsál

Szösszenetek az elmúlt hetekből

Apával az ágyban lenni reggeli után csuda jó móka, de mostanában nem Anyának jut az ilyesmiből, hanem Berkónak. A csíkszemtestvérek együtt néha vissza is alszanak, de itt éppen nagy játszás van:

Elég sokat táplálkozik már hozzá, imád mindent, amiben sárgarépa és krumpli van nagyrészt, vagy alma, emellett tolerálja a cukkinit és a barackot. Megpóbálkoztunk a céklával is (répával fele-fele arányban keverve), de nem volt nagy sikere:

Később, kisebb százalékban vegyítve azért megette :)

Egy vidám öncsoportarckép a fürdőszobatükörben, esti fürdés előtt:

Egyéb érdekes adatok:

Berci még mindig nem kúszik, még hátra sem. De már szívesen van hason, eljátszik úgy egy darabig.

Az aktuális nagy kedvenc játék a névnapi dömper, amit ugyan még nem rendeltetésszerűen tologat, hanem rágicsál, de nagyon tetszik neki.

Rágicsálás: valószínűleg a foga jön most már, bár valószínűleg hetekbe is beletelik, hogy kijöjjön, mert semmi jele. Viszont vési az ínyét mindennel (még a kezemmel is, és ha körömágyra harap, az igen nagyon fáj, erős az állkapcsa!). És éjszaka felsír. A csodálatos átaludt hónapok után nagy sokk volt nekem az éjszakai 5-6 flkeés, bár maga a gyerek a szó szigorú értelmében nem ébredt fel, csak álmában nyöszörög, és a gyors reagálású anyahadtestet hívja félálomban. Tea, cumi, visszaalszik. Én is, mert rohadt álmos vagyok. Az előző este ehhez képest szuper volt, csak egyszer keltett hajnalban.

Áttértünk a 2-es tápra, mert a gyerek elmúlt 6 hónapos, és az apja amúgy is kriplitápnak tartja az annak idején hasfájásra kapott mindenmentes, allergiás babáknak való cuccot. Szóval átváltunk egy nagyobbaknak való, nem allergiamentes tápra. Azóta fájogat a hasa, és sír fel éjszaka. Talán van összefüggés, talán nincs, de amíg van maradék az 1-es tápból, azt adom neki lefekvés előtt.

Hozzátáplálás: 5-ször eszik, 2 étkezést fixen kiváltottunk, a tízórait (rizspép és gyümölcs) és az uzsonnát (főzelék). A védőnő szerint az ebédet is ki lehet váltani lassan. Akkor már csak reggel-este lesz cumisüveg. Hüpp-hüpp.

Én, aki nem főzök, magunknak, legalábbis semmi tésztánál bonyolultabbat, a gyereknek eddig csak házi készítésű kaját adtam. Főzöm a krumpli répát, cukkinit, céklát, reszelem az almát. Az egyik legközelebbi barátom az aprítógép (kézzel reszelni horror!), naponta kb 2-3szor elmosogatom.

Mindejárt tízórai idő, megyek barackot pucoválni!

Féléves lett - már vagy két hete...

Egyszerűen nem jutottam hozzá, hogy beszámoljak a 6 hónapos kor betöltését, valamint a Bertalan napot egyszerre köszöntő ünnepléssorozatról beszámoljak.

Írni nincs időm sok, de íme a képriport:

Anyu ölében fogadom az ajándékokat: az első dömperem, és a háttérben az első alvósmacim!

15 hónapos másodunokanővérem, Zsófi lenyűgöz:

Dédi ölében mutatom: ott a papa!

Másodunokanagynénim, Dia Brüsszelből jött meglátogatni (Vagy Izlandról. Vagy Olaszországból. Vagy Svédországból. Mikor honnan.)

4-es pelust hordunk!!

Én is, de egy kicsit bevág hátul :)

Na jó, szóval a gyerök megütötte a 8 kilót, úgyhogy pelenkaméretet válatottunk.
Kezdi méretben lehagyni a kortársait, főleg a leányokat.
Viszont nem fejlődik úgy a mozgása, mint a kisebbeknek, és még a fasorban nincsenek a fogak (nesze neked, borostyánlánc).

Voltunk a gyerekorvosnál kontrollon, mindent rendben találtak, és kaptunk igazolást arról, hogy nincs fertőző betegsége, úgyhogy jövő héten mehetnénk babaúszni.

Berkó egy aranymadár, bár azért vannak nekünk is rosszabb napjaink. Egyik este olyan hisztit levágott (szaladós napunk volt, fáradt volt, és éhes), hogy már én is sírtam. Szerintem egy kicsit be is sértődött, mert másnap alig szólt hozzám :(

Hátról hasra már rutinszerűen megfordul (főleg evés után, és akkor kibukik mindent), de hasról hátra ritkán sikerül, főleg csak segítséggel. Útban van neki a karja.

Éjjel alszik, nagyrészt, csak én vagyok fent rendszeresen és agyalok. Legalább nem fog váratlanul érni a fogzás...

Elhalmozva

A gyereknek névnapja lesz - majd augusztus végén. De azért ezzel a jelszóval egy csomó cuccot megveszünk neki, családilag mindenki, szóval van egy halom új játéka.

Az első, és legnagyobb tétel a járóka:

Még nem nagyon sokat volt benne, mert leginkább gyerekcucctárolónak használom, és minden játékát, ülését, szőnyegét, stb. oda dobálom be...

A másik ez a wuddinio nevű őrület, ami a színes karikákhoz hasonlóan ciklonként söpört végig a fórumon, és most már mindenkinek van. Fajáték, remélem, hogy érdekes lesz neki, ha már ül meg áll.

Az a baj, hogy a legtöbb felületen csúszik (kivéve a habtapit), így a ded hajlamos lelökni, eltolni, vagy egyéb nem hivatalos módon használni.

Egyik nap kitört a pánik (na jó, csak én pánikoltam), hogy elindultak a fogak. Este vigasztalhatatlanul és óriási hangerővel sírt, amit hasfájós kora óta nem tapasztaltam. Kész, jönnek, vége a szép életnek. Utólag kiderült, hogy csak túlzabáltattam almás krumplival, és attól csikart a hasa. De ettől még előrevetítette az este az elkövetkezőket, amikor beüt a vörös kód ("Jönnek a fogak, ismétlem, jönnek a fogak. Ez nem gyakrolat. Már a spájzban vannak.")
Szóval meghajlottam az ezotéria és a másik népszerű fórumos kütyü, a borotyánlánc előtt. Ez állítólag segíti a fogzást, gyulladáscsökkentő, és "a Mari unokájának is volt, és észre sem vették, hogy fogzik, csak egyik nap látták, hogy kibújt." Csak hinni kell benne, szóval miért ne, nem árthat.
Egy kicsit izéltem, hogy mégis kisfiú, annak láncot, meg megfojtja magát, de a rívás nagy hatalom, és akármit bevet az ember, ami esetleg segíthet. Szóval rendeltem egyet neten, gondoltam, egy méz színű ovális szemű darab nem túl nőies. Na megjött, nem csajos, inkább olyan, mint egy bazi vastag aranylánc, amit a telepi menő csávók hordanak. Íme a kis fukszos:

Berci gyerek imádja a növényeket, virágokat, már 3 hónaposan is kioperálta a porzókat a nagyanyja liliomcsokrából (tudom, hülye aki odatartja). Na, itt is botanikál a gangon:

Balatonon jártunk

Múlt héten hármasban (Berci, a Zapa, meg én) lehúztunk Balcsira 6 napra.
Egy kicsit tartottam ennyi idő összezártságtól a civilizációtól, az internettől, és a néha megmentő nagyszülőktől távol, de igazán jól sikerült.

A férjem végre tudott hosszabb időt tölteni Berkóval, erősebben kötődni hozzá, megtapasztalni a cukiságait, meg persze azt is, hogy milyen fárasztó tud lenni az, ha az ember 'csak' otthon van egy kisbabával. De nagy respect neki, mert felnőtt a fladathoz, és sokszor jobban kezelte a nyűgös gyereket, mint én.
Apa specialitása a repülőzés (alkaron hason fektetés), ami fájó hasú, vagy egyéb okból nyifogós gyereknél ideális:

Ez az ún. 'Apa Airlines', közben beszél is a kedves utashoz, mint a járat kapitánya (ventillátor: "légörvénybe kerültünk", stb.) nagyon helyesek így együtt.

Voltunk partozni is, Berci minden nap egyre jobban élvezte a vizet, már egyáltalán nem félt, sőt megtanult pocsolni a lábával és a kezével (ezt a tudást a fürdőkádban is kamatoztatja, vagyis nagyobb pocsolyát hagyunk este magunk után, mint eddig).

Mindig csak este 6 körül mentünk le a partra, amikor már nem volt olyan erős a nap, persze, így is bekentük egymillió faktoros napkrémmel, és a sapka sem hiányozhatott :)

Anya töröközőjében:

Alvás a kellemes parti szélben:

Vettünk neki egy habtapit, ami kellően kemény felületet szolgáltatott ahhoz, hogy MAGÁTÓL megforduljon hátról hasra. Pörgött, mint a vattacukor, de mióta hazajöttünk, kicsit lustább, nem annyira produkálja a szépen megtanult mozdulatsort.

Viszont egész jól tolerálja a hason fekvést, akár 10-15 percig is elvan így! Ez nagy áttörés, mert azelőtt 5 másodpercen belül sikított.

Amúgy iszonyat jó időnk volt, néha már túlságosan is, már nem volt mit levennem róla, és még így is izzadt a kis szentem. Ilyenkor otthon a teraszon pancsikoltattuk a kiskádban:

Státus riport

A múltkor csak a nagyságát írtam, de a képeken is látszik, baromi nagyot változott, az utóbbi egy hónapban.
Mit csinál, címszavakban:

• Kifejezetten nevet, kacag, főleg ha a hasát puszilgatjuk
• Csikis a talpa, na akkor is van nagy nevetés, ha masszírozom
• Mostanában azt élvezi, ha nem túl közel, olyan 1,5-2 méterre állunk tőle, és beszélünk hozzá, vagy énekelünk neki, stb.
• Nagyon jól tolerálja, ha csinálni akarunk valamit körülötte, pl. ki lehet vinni a pihenőszékében a fürdőbe teregetni, vagy nézi, ahogy mosogatok, vagy ahogy ebédelünk - vagyis ilyenkor minden érdekli, egyfajta szórakoztatásnak tekinti.
• Imád a messzeségbe nézni, ha van tere: pl. ki az ablakon, vagy a babakocsiból fel az égre, ha lehajtom a tetejét.
• Nagyon szereti a játszószőnyegét.

• Már képes megfogni a lábát, a szájához még nem emeli, de az sincs messze. Újabb trükkje, hogy felhúzott lábban kibillenti magát, és eldől oldalra.
• Nagyon szeretne már megfordulni, minden irányba, de egyelőre kell még pici segítség hozzá. Viszont rájöttünk, hogy a nagyágy, ahol általában tároljuk, túl puha neki, és a keményebb felületeken (pl. a kiságyában) sokkal ügyesebb. Kapott ezért egy habtapit (megelőlegezve a névnapját), ami elég kemény a padlóra téve, de nem üti meg magát, és ezen már 90%-ban forog.

• Hasról hátra és vice cersa nem annyira, de háton ill. hason a tengelye körül forogni, azt nagyon tud. Főleg, ha van mibe kapaszkodnia, vagy rugdosnia. Konkrétan pl. felkapja a kezét és lábát hason, és megpördül a köldökén (van a művelethez kerek kis hasa, ami ezt lehetővé teszi). Vagy a kiságyban fejjel a másik irányban találom meg.
• Próbáljuk átszoktatni a napi 6-ról a napi 5-szöri evésre, egyelőre tologatjuk az időközöket, hogy 3 helyett 3 és fél óránként próbáljon enni. Nagyon közreműködő, már maga is ezt igényli. Csak annyi a bibi, hogy ilyen átmeneti helyzetben napi 5 rendes étkezés van, és még egy pici elalvás előtt, mert megszokta, hogy fürdés, evés, alvás. Nem igényel sokat, néhány kortyot, de nem punnyad úgy be tőle, mint a rendes adag kajától, ezért az elalvás, ami régebben olyan flottul ment, most nem olyan egyszerű. Nem az van, hogy ágyba berakom, és szépen bealtatja magát. Hanem elkezd tornázni, beakasztja a lábát a rácsok közé, aztán persze sír, amikor nem tudja kivenni. Pedig álmos, dörzsöli a szemét. Szóval cumiztatom, 20-szor visszarakom, simogatom, kb 40 perc az elaltatás.
• De éjjel nem ébred, ezért hálás vagyok: este 9-10-től reggel 6-ig alszik (5-g a hasán, aztán reklamál, megfordítom, és háton még egy órát rádob tipikusan)
• Hatalmas alma-fan, uzsonnára megeszik egy egész hatalmas almát, és már magától alig kér utána egy-két korty tápot, hogy teljesnek érezze az étkezést (korábban utána még becsapott egy egész adag tápot, szerencsére erről leszokott, mert már így is egy kis bálna).

• Néhány hete volt egy nagyon bukós időszaka, a fél kaja visszajött, de mostanában, lekopogom, nincs ilyen gond.

Óriáscsecsemő

Bercit meg is mázsáltuk, hát hatalmas, iszonyú nagyot nőtt az elmúlt hónapban.

Jelenleg kb 7,4 kiló és 67 centi. Lassan lekörözi az összes kortársát, kivéve egy-két fiúcskát a csapatból.
Viszont valószínűeg emiatt nem tud olyan könnyen forogni és mozgolódni, mint a többiek (főleg a szilfidebb lánykák) - még mindig kell egy kis segítség neki a megforduláshoz. De nagyon igyekszik! Nem sokáig lehet már egyedül hagyni a nagy ágyon egy percre sem :)

Babatali Szentendrén

Ismét összejött egy adag baba és mama, ezúttal Fanninál és Bazsunál, Szentendrén.

A szolid hőségriadó dacára 6-7 anyuka-baba kombó eljött - a mobil klíma nagyon sokat segített, mert a házon kívül tartózkodni kb. életveszélyes volt a kánikulában.

Berci odafelé elaludt az autóban, és arra sem ébredt fel, hogy bevittem - mindenki a csodájára járt, hogy képes ebben a hangzavarban ilyen békésen aludni

Utána bandázott egy sort a kis barátaival (ilyen Wuddino tornáztató fajátékot, ami a képen van, én is akarok!!!!, de a férjem kivág, ha még vszek vmi szórakoztató cuccot a gyereknek, már lépni sem tudunk - mondjuk ennek az oldalsó léce, amit Berci is fog nagy lelkesen, segített neki egyedül megfordulni!!!)

Anya meg az övéivel :)

Sajnos egy kicsit benyűgösödött a végére, így hamarbb el kellett jönnünk, mint szerettünk volna (és anyu lemaradt a málnás tiramusuról is :( )

Amíg összepakoltam, talpcsikizéssel (és a kötelező rongyikával) lehetett csak feldobni (balra a hasonlóan csikis Dani):

KÖSZÖNJÜK A VENDÉGLÁTÁST!!

Utána nagyot hűsöltünk anyunál légkondiban, teljes volt a boldogság estére :)

Balaton - kalandokkal

Négy generáció ment le Balatonakarattyára, és abból csak Berci volt fiú. Nevesül a nagymamám (a.k.a. dédi), anyukám (a.k.a. mama), és én - meg a kis királyfi.

Szerencsére a generációk különböző véleménye és életstílusa nem okozott komoly gondokat, Bercike a maga módján igyekezett a feszültségeket vagy elsimítani (amikor jó kedvében volt, és mindenki olvadozva, bárgyú mosollyal bambulta), vagy olyan mértékig fokozni (amikor rossz kedvében volt, és kiabált), hogy a magunk problémái elsikkadtak az övéi mellett.

A napi kellemes rutin, a háromfős szolgálatkész foglalkoztató személyzet okozta viszonylagos fair feladatmegosztás miatti nyugalom mellett két nagyobb kalandunk volt.


Az egyik olyan amit később majd viccelődve mesélünk, szülinapokon, vagy családi nyaralásokon, de abban a pillanatban sírógörcsöt akartam kapni.

Szóval anyuval kitaláltuk, hogy lemegyünk a strandra, Bercistül, hadd lásson világot, egy kicsit pancsizzunk, lángos, hekk, fagyi, stb. Nem volt kifejezett strandidő, kicsit felhős volt néha, de összességében kellemes, nem túl meleg. Hát, eleve a gyerek összes parafernáliájával lecuccolni a partra nem egyszerű. Éppen szépen letelepedtünk, mikor fura dolgok kezdtek esni az égből. Nem eső volt, bár az lett volna. Sikerült egy hasmenős madárcsalád fészke alá telepednünk, akik egy perc alatt összeszartak mindent, plédet, könyvet, játékot, ruhát, mamát... Nagy anyázások közepette takarítok, majd találtunk egy jobb helyet, még padot is foglaltunk, szóval happy feeling.

Nagy bátran fürdőruhára vetkőzök. Bercire ráadom a cuki kis DM-es úszópelusát, nagyon helyes. Bemegyünk a vízbe. A lépcsőig jutottam én személyesen, olyan hideg volt a víz az ízlésemnek, hogy topogtam a sípcsontig érő vízben, de beljebb menni nem akarózott. Na, adjuk a gyereknek természetélményt, ha már nem pancsolunk, a lába hegyét csak belógatom a vízbe. Hát, úgy ordított Berci, mint legutóbb az oltásnál. Nem kicsit nézett minket a többi strandoló...

Na nem baj, azért a lángos-fagyi még lehet, meg elheverésztünk itt. És akkor jött a végső csapás. Észak felől 2 perc alatt besötétedik az ég, mindenki összecsomagol, mert hallotta, hogy 'Fűzfőn már zuhog'. Villámgyorsan összepakolunk, és futólépésben igyekszünk kifelé. Félúton sem vagyunk az autóig, amikor viharos szél kerekedik, és esni kezd. Először finoman, majd egyre jobban. A gyerekre rádobjuk az egyik (leszart) plédet, és szaladunk a kocsihoz. Mama viszi a gyereket, kicsit lassabb, mint én, előrerohanok, visszagurulok, becsatoljuk, beülünk - - - leszakad az ég.

Olyan függönyszerű eső esik, hogy 1 méterre sem enged ellátni. A legmagasabb fokozaton az ablaktörlő, minden izmom megfeszül, csikorgatom a fogam. Felfelé araszolunk a hegyen - mintha egy megáradt patakon kéne átvezetnem, ömlik szemből a víz. Elérek a 71-es út kereszteződéséig, amit még szárazon is utálok, hegymenetben kell elindulni, és folyton jönnek keresztben az autók. Már sírok, mikor végre átjutunk. Innen már csak 1 perc. Leparkolok a ház előtt, de még mindig túlságosan esik ahhoz, hogy kiszálljunk. Anyu kiveszi a gyereket az ülésből, próbálja megnyugtatni, meg engem is. Élünk.

Lassan eláll az eső, becuccolunk a házba, a dédi halálra aggódta magát, hogy hol ért minket a zivatar. Újra kisüt a nap. Ránézek az órára. Kb. 15 perc telt el azóta, hogy verőfényben heverésztünk a parton. Soha ilyen rosszul kihasználva strandbelépőnk még nem volt. :)

A másik kaland azzal kezdődik, hogy hülye vagyok, és azt gondoltam, hogy egy doboz bontatlan táp elég lesz a 3 és fél napra. De egy nap után vészesen csökkenni kezdett a mennyiség, úgyhogy valahol venni kéne még. Akarattyán nincs patika, de van a szomszéd faluban, Kenesén, átmegyek oda.

Kavargok egy sort Kenesén az egymásnak ellentmondó információk miatt, eltöltök egy kellemes fél órát városnézéssel. A kenesei patika 5kor bezár, épp zárás előtt érek végül oda. Milupa Pepti 1 - az nincs, rendeljen? Mikor ér ide? Néhány nap. Néhány nap múlva Pesten leszünk. Hol keressek akkor? Almádiban talán.

Oké, kocsiba be, megyek tovább. Fűzfő, meglátok egy patikát! Leláll, megnéz - be van zárva, de nem csak úgy, hanem véglegesen. Vissza a kocsiba, tovább. Almádi határában kiírva, hogy patika! Lekanyarodok, keresem, nem találom. Járókelő: volt patika, csak bezárt. Menjek be a 'központba', ott van a rendőrséggel szemben. Mondom magamban, ez nem sokat segít, mert nem tom, hol a rendőrség, oda se neki. Végül megtalálom a rendelőintézetet, ahol eligazítanak egy egyik gyógyszertárba. Nyitva van hurrá! De Milupa Pepti 1 nincs, holnap 10-re hoznak. Nem baj, megkeresem a másik patikát. Ott sincs, de holnap délelőttre hoznak...

Na, mivel gondoltam, másnap délelőtt visszajövök, és megoldom, hát nem megyek tovább Füredig, úgysem lesz ott sem. Visszaautózok bő 20 kilómétert, dolgomvégezetlenül.

Másnap 10-kor elindulok, hogy már ott legyen a cucc, de még ne vigye el senki. Fél 11-kor keresem az egyik patikában: volt szállítás, de nem hoztak. De hát kértem! Ő nem tud róla, viszontlátásra. Megyek a másikba. Ott volt vmi vis major a szállítással, az egyik nem jött, a másik meg valami bekevert üveges szart hozott tévedésből. (Halló? Itt Tohonya Árpád beszél Almádiból! Milupa Pepti 1-es... Igen, hozták, de mi a 400 grammosat kértük... Az nem jó. Köszönöm, viszlát)

A fejem épp kezd felrobbanni. Árpád megígéri, hogy délutánra szerez, hagyjak egy telefonszámot, 3-ig bezárólag hívni fog.

Persze végül nem hívott, és közben történt a strandos kalandunk a nagy zuhéval, úgyhogy éppenséggel meg is feledkeztem róla.

A maradék tápot dühömben kanalanként megmértem, mert a szemmértékem nem vmi jó, szóval másnap délig elég, és akkor fél nappal hamarabb megyünk haza, nu was.

Este hat előtt 10 perccel csöng a telefonom, 88-as körzet, látom utólag, de nem tudom felvenni, etetek, gondolom az Árpád volt. Nem megyek Almádiba, de nem furdal a lelkismeret, azt mondta, van rá vevője, majd elviszi egy hét múlva.

Szóval így jártunk mi a nagy magyar vidéken.

Berci már így tömi az almát:

És végre elkaptam egy kacagást, igaz, 'rejtett kamera' kellett hozzá :)