Egy kicsit tartottam ennyi idő összezártságtól a civilizációtól, az internettől, és a néha megmentő nagyszülőktől távol, de igazán jól sikerült.
A férjem végre tudott hosszabb időt tölteni Berkóval, erősebben kötődni hozzá, megtapasztalni a cukiságait, meg persze azt is, hogy milyen fárasztó tud lenni az, ha az ember 'csak' otthon van egy kisbabával. De nagy respect neki, mert felnőtt a fladathoz, és sokszor jobban kezelte a nyűgös gyereket, mint én.
Apa specialitása a repülőzés (alkaron hason fektetés), ami fájó hasú, vagy egyéb okból nyifogós gyereknél ideális:
Ez az ún. 'Apa Airlines', közben beszél is a kedves utashoz, mint a járat kapitánya (ventillátor: "légörvénybe kerültünk", stb.) nagyon helyesek így együtt.
Voltunk partozni is, Berci minden nap egyre jobban élvezte a vizet, már egyáltalán nem félt, sőt megtanult pocsolni a lábával és a kezével (ezt a tudást a fürdőkádban is kamatoztatja, vagyis nagyobb pocsolyát hagyunk este magunk után, mint eddig).
Mindig csak este 6 körül mentünk le a partra, amikor már nem volt olyan erős a nap, persze, így is bekentük egymillió faktoros napkrémmel, és a sapka sem hiányozhatott :)
Anya töröközőjében:
Alvás a kellemes parti szélben:
Vettünk neki egy habtapit, ami kellően kemény felületet szolgáltatott ahhoz, hogy MAGÁTÓL megforduljon hátról hasra. Pörgött, mint a vattacukor, de mióta hazajöttünk, kicsit lustább, nem annyira produkálja a szépen megtanult mozdulatsort.
Viszont egész jól tolerálja a hason fekvést, akár 10-15 percig is elvan így! Ez nagy áttörés, mert azelőtt 5 másodpercen belül sikított.
Amúgy iszonyat jó időnk volt, néha már túlságosan is, már nem volt mit levennem róla, és még így is izzadt a kis szentem. Ilyenkor otthon a teraszon pancsikoltattuk a kiskádban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése