Alvásidő, micsoda gyönyörű szó! Egyrészt ugye alvás, ami mindenképpen szuper, akár ha anya maga teheti, akár az, ha Berci csinálja. Mert amikor Berci alszik, anya csodálatos dolgokat csinálhat, amihez amúgy nem tud hozzáfogni, például takarít, mosogat, dolgozik, na jó, néha facebookos flashjátékokat játszik vagy tévézik. És a másik komponens: az idő. Önmagában is jó ha van, de ha a gyerek alvására vonatkozik, és van neki egy szokott helye a napban, és egy szokott hossza, az valami mesés. Alvásidő: minden nap 12-2 körül, úgy másfél óra átlagban. Azért ujjongok ennyire rajta, mert Berci élete első 14 hónapjában nem igazán mutatott hajlandóságot az ún. napirend kialakítására, hacsak nem étkezések területén, bár ott is hajlamos volt némi rapszodikusságra. De pár hete nálunk kérem alvásidő van - nem meglepő, hogy most is az van, és végre jut idő frissíteni ezt a szegény elhanyagolt blogot, aminél kevesebb törődést az utóbbi időben csak a sminkjeim kaptak :)
Szóval mióta rájöttünk, hogy Bercinek nem nagy az alvásigénye, és bőven elég neki napjában egyszer aludni, mindenki boldog. Berci hatkor felkel és reggelizik, (ha korábban, akkor még visszaalszik, de ha később, akkor esély sincs), egész délelőtt pörög mint ringlispíl, tízóraizik, majd 11 körül elkezd koordinálatlan lenni, és 12kor rendszerint beájul. Ehhez persze az kell, hogy meitaiban vagy manducában felkössem, de akkor valóban 5 perc kell neki, míg ha berakom a kiságyába garantáltan egy órát üvölt. Úgyhogy a kisebb ellenállás irányába menve felkötöm. Az lehet a háttérben, hogy olyan unalmas vagyok, hogy a gyerek is elalszik rajtam :)
A gyermek továbbra sem akar önállóan járni. Mászva már ügyesen csatalngol mindenhol, feláll, alig kapaszkodik, fel-le mászik a bútorokról, és ÁLLANDÓAN pakol - de nem jár. A korabeli srácok már igen, amitől persze kicsit szarul érzem magam. (Megjegyezem ez az a szép időszak, amikor nem tudok olyan tempóben elpakolni, ahogy ő kipakol, úgyhogy állandóan csatatér van.)
Amit viszont továbbra is rohamtempóban fejleszt, az a beszélőkéje. Korához képest elképesztő mennyiségű szót tud, és használ, és a nagyját egész érthetően mondja (vagyis más is megérti, nem csak anya). Erre viszont roppant büszke vagyok. Megpróbáltam összeszedni, mi mindent mond, de tuti nem fog eszembejutni minden:
- WATTÓ, AUTTTÓ (autó, ill. minden, aminek kereke van)
- családtagok, úgy mint: APA, MAMA, PAPA, DÉ (dédi), BÁ (Bálint a tesóm, és keresztapa), és a legutóbbi tudománya az AJAAA, ami anya, amit eddig nem mondott, és nyilván kétségbeejtett, hogy pont engem nem hív sehogy, vagy apának, vagy mamának, ha olyanja van. De most már én vagyok az 'aja'. (Valószínűleg a ny betű kimondásával volt gond, mert érteni már rég érti, hogy 'anya',k és rám mutat, csak nem mondta sosem.)
- HAMM / AMMMA / MEMMM: ez az ennivaló, ezzel jelzi, hogy éhes, vagy ha lát valami ehetőt - ide kapcsolódva BUUU/BÁÁÁ (buláta, ill. minden extrudált gabonakészítmény)
- TÁÁÁ - tea ill. minden innivaló (nem csak Bercié cumisüvegben, hanem pl. anya poharában is a bor)
- JÁTTTÉÉÉ (játék, összefoglaló néven, ill. a kosár neve, amiben tartjuk őket), JABBAA (labda), MÁÁÁÁ (mágneses játék), TÁÁÁÁ (karikák, erre nincs magyarázat), HITTÁÁ (hinta), TÚÚ (csúszda), BABBBAAA (játékbabák, és minden kisgyerek egy méter alatt, akár képen, akár élőben, ill. saját magára is ezt mondja tükörben vagy fényképen)
- VÍÍÍÍ - víz, virág vagy villamos (a BU pedig busz, természetesen)
- VÉÉÉÉ - fogkefe, sztem a vízhez van köze, hogy így hívja, de passz (van egy saját felnőtt fogkeféje, amivel egyedül most fogat, kap babafogkrémet is, amit kiszopogat belőle, és állandóan kéri, napjában többször is)
- állatok (ezeket meg is mutatja a könyveiben, és mondja): HÁPPPPÁ/HÁPPPII (kacsa, nyilván), VAVAAA (kutya), CICCCCA / TIIITTÁÁÁ (navajon..), BÁMM, BÁBBII (ez darázs, vagy méhecske, az angol bumblebee alapján), MA (majom), UÍÍÍUÍÍÍ (malac), JÓ (róka, vagy ló, de lehet hóember is), TUKKK/TOKKOOTT (tyúk), TE/TEK (teknősbéka), BEE/BAA (birka, bárány), BRUMM/BRRR (mackó), NNÚÚ (nyuszi), BJE (béka, brekeke), és a hangtalan tátogás, ill halk PAPAPA: ez a hal
- NNNNNA (nap), HOO (hold), BÖ (bögre), KÉ (kép a falon)
- zöldség-gyümölcs: APPPI (alma, ez az angol apple-ből jön, mert ezt az egyet így tanulta meg), BA (banán), PA (paradicsom), UBB/UBBII (uborka) - az almáért meg van veszve, és a gerezdeket egyedül elharapdálja, persze közben végigautózik vele a földön, de valamennyi koszt meg kell ennie
- Hihetetlen mennyiségű madár (van egy madaras könyve), GÓÓÓ / GÓÓÓJ (gólya), UHHUUUU (bagoly), VA (varjú), BU (búbosbanka), SZSII (sirály), HA (harkály) - és észbontó, hogy ezeket minde megh is ismeri, más könyvekben is, mondjuk itt a bagoly és a gólya (meg természetesen a kacsa) vezet
- ÁPCI (ha valaki tüsszent, ill. némi nagymamai félrevezetés miatt virágokra is szokta mondani, de amúgy azokat inkább VIIIII-nek hívja)
- NEMMM (egyértelmű)
- AJJÓ (halló helyett a telefonba, de csak ritkán, mert ha a kezébe kap ilyesmit, akkor nyomogatni akarja, nem beszélni vele - amúgy ha hallja benne a hangunkat, az eléggé összezavarja)
- TÜCCS (leülni, ülés, ülj le, nyilván a csüccsből)
- TETTYÉÉ (tessék)
És a kicsit váratlanabbak:
- HÁTTÁÁ (háttal, ezt olyankor mondja, amikor lemászik ágyról vagy kanapéról, mert így tanítottuk, hogy ne fejjel előre menjen le, hanem szépen, háttal...)
- TOTOMM (Thosam, a gőzmozdony - ez az első szó, amit kimond a reggeli kaja után, vagyis, hogy kapcsoljuk be már neki a tévében a cuccot - és állandóan mondja, akárhányszor csak meglátja a tévét, vagy bármelyik távirányítót) - legújabban csatlakozott hozzá a POPOMM, ami nyilván a POM-POM mesék, amiket most vezettünk elő
- HOPPÁ (vegyél fel, vegyél ki)
- PAPPPÍÍ (papír - mindez, ami a könyvekből, újságokból marad, ha a kezébe kerül)
- KKKUU, TUKKUUU (kulcs) - imádja a kulcsokat, mindenhonnan megszerzi őket
- NNITTTOO (nincs több - ha valami elfogyott, vagy elvettük, vagy nem kér többet)
- HÁPPPÁ (na, ez nehéz, mert kontextusfüggő, mert lehet kacsa, vagy apa, de az ékszereim közelében a hajpántra vonatkozik, ami meg akar kapni, majd a maga ill. mások fejére illeszteni)
- ÉTTÁ (séta, amikor lemegyünk sétálni, vagy amikor le akar menni, vagy amikor kimegyünk az utcára bármilyen okból) - ide kapcsolódik a PÁPÁ, ami mond szépen, de csak kicsi spéttel, kb. amikor az illető, akitől elköszöntünk már a földszinten van - és mondja olyankor is, amikor mi magunk megyünk el otthonról együtt.
- ITTÓÓ (itthon, amikor megérkezünk és belépünk a lakásba)
És ezzel tuti nem mondtam el mindet, de most hirtelen ennyit tudtam összeszedni. Amúgy mindent utánoz, amit mondunk, és megtetsztik neki. Például a minap megismételte azt hogy hatszög (HÁCCŐŐ), vagy azt, hogy torta (TOTTÁÁ).
Ennél persze sokkal többet megért, és összességében elég jól leveszi, hogy mit akarunk tőle (gyere ide; nem szabad; éhes vagy?; nem ütjük, csak simizzük; fogd meg; add ide; nem a miénk; elcsúszol, csúszik; kapaszkodj; kérem; CSAK SIMIZZÜK, KAPASZKODJ, NEM SZABAAAAADD, A KUTYA MINDENSÉGIT NEKI TE GYEREK!!!) - csak tojik rá :)
2011. május 3., kedd
2011. február 6., vasárnap
Berci okosodik
Berci az ünnepi, bulizós, későn-lefekvős esték után nemigen akart visszaállni a 9 órai lefekvésre, és komoly cirkuszokat vág le esténként, sokszor 10-ig, 11-ig fent marad. A január azzal telt, hogy próbáltuk visszaszoktatni a normális időben való lefekvésre - és felkelésre, teszem hozzá, mert az ilyen dajdajok után fél 9-ig aludt, és ezzel nem szolgáltatott kellő motivációt apukájának, hogy felkeljen, és beérjen a munkahelyére még 12 előtt :)
A korhelykedés dacára viszont elképesztő iramban fejlődik.
Egyrészt a mozgása: most már teljes biztonsággal áll kapaszkodva, ill. sétál a bútorok mellett. Elengedett kezes védőháló nélküli álló és járó gyakorlatokat még nem mutat be. De nagyon laza, most már elég, ha az egyik keze ujjhegyével hozzáér valami stabilhoz, a másikkal meg integet, üt és pakol. Főleg pakol. Egyszerűen SEMMI nincs biztonságban. Minden szekrényajtót, szobaajtót, fiókot kinyit, kifeszeget. Egy darabig elszórakoztatja maga a nyitás-csukás aktusa (ezen a ponton előfordul, hogy becsípi az ujját, és akkor megszakad a folyamat, mert sértetten üvölt, mintha legalábbis valaki kényszerítette volna, hogy kihúzza a fiókot, belekapaszkodjon az élébe, és úgy csukja be). Ha ezen a fázison sérülés nélkül túljut, akkor kipakolja a szekrény / fiók / doboz tartalmát. Vannak ártalmatlan pakolások, ami csak rendetlenséggel jár, pl. ruhák, játékok, könyvek - de ezek, valljuk be, nem olyan érdekesek, mintha a fürdőszobaszekrényt (mosópor és minden egyéb kemikália), a DVDs polcot (anya imádott, eredeti, és féltve őrzött Szívek Szállodája sorozatával), vagy az apja territóriumát (rengeteg számítógép ill. baromi fontos cetli) fedezné fel.
Szintén kedvelt célpont még a konvektor, amivel úgy egy hete eléggé megjárta. Egy pillanatra nem figyeltünk oda, és jól megfogta a felső, forró részét (fel akart állni) - a sírásra szaladtam be, de mivel abbahagyta, ahogy felkaptam, nem gondoltam, hogy nagyobb baja lenne. Egy darabig elvolt, majd egy negyed óra után újra sírni kezdett. Ilyenkor elkezdtünk a szokásos trouble-shootingot: éhes? nem. szomjas? nem. kakis? nem. álmos? nem. Akkor csak 3 dolog lehet: a foga, a füle, vagy a hasa. Kapott homeos bogyót a fogára - semmi eredmény. Már éppen melegítettük a sapkát, amit fájós fülre szokott kapni, amikor észrevettük, hogy 4 ujjacskája hegye hólyagos a forró konvektortól :( Akkor már persze késő volt, de azért hideg víz alá tartottuk, meg kapott fájdalomcsillapítót... Annyira megviselte az eset, hogy el is aludt. De szerencsére olyan gyorsan gyógyulnak az ilyen picik, aznap még zavarta a fogdosásban, de pár napon belül teljesen elmúlt. Bár mondhatnám, hogy tanult az esetből, de a megégett gyerek nem fél a konvektortól, továbbra is incselkedve kőröz körülötte, és állandóan a sarkában kell lenni, hogy meg nem simogassa újra. (OFF: Legyen már tavasz. Hogy ne kelljen fűteni. Meg overallt adni rá. Meg amúgy is.)
Sok a veszély a lakásban és szegénykém a leggyakrabban azt hallja, hogy 'Berci, NEM!'. Már nagyon szépen tudja mondani, hogy 'nemmnemmmmenmmm', amikor valami olyat csinál, amiről tudja, hogy nem szabad.
És ezzel el is értünk a kommunikáció-fejlődéshez, amiben óriási ugrásokat tesz. Meggyőződésem, hogy mindent ért, amit mondunk neki - na jó, mindent érteni akar. Ha meghallja a nevét, akkor az utána következő szóáradatra iszonyúan figyel, hatalmas lencsibaba-szemekkel, és ha talál benne valami hívószót, amit megért, arra reagál. A következő trükköket tudja:
- Hol van (valami)? Ebből tudja az órát (tiktak), mosógépet, a könyveit, az aranyborjúját (bornyú), a hintáját, és néhány játékot (labda, kisautó, karika) Amit ritkábban csinál, hogy megmutat családtagokat - talán azért, mert ezek holléte kevésbé stacionárius, mint a tárgyaké. Ami igazán figyelemreméltó, hogy már pozicionálja magát, és úgy keresi meg az adott tárgyat. Ha a földön van, akkor az órát, a hintát valahol fent keresi. Ha kézben, akkor a játékait valahol lent.
Ím, két 'hol van?' videó:
Az egyik kedvencem, hogy megmutatja az okos kis fejecskéjét - és nem csak megmutatja. Ha azt mondom neki, hogy tegye le a fejecskéjét, és van a közelben valami kellően puha (párna, szőnyeg, ágy, anya hasa), arra leteszi oldalt a fejét, közben mosolyog, és néz, hogy dicsérjem meg. Meg is szoktam nagyon! Tessék nézni:
Nemcsak megért, de nagyon sok mindent mond is már. Az egyes számú trükkünk, hogy megmondja, mit mond a kutya: 'Vaaa' vagy 'VauVa'. Ez működik kutyussal, kiskutyával is, bárki is kérdezi, bármilyen módon - sokkal nagyobb dolog ez, mint gondolná az ember, mert elsőre csak nagyon speciális helyzetekben válaszolt, pl. csak akkor, ha lehajoltam hozzá, és a megfelelő hangsúllyal egy nagyon konkrét szórendben kérdeztem. Most már egészen rugalmasan absztrahál a vaúvaú témakörben. Élő kutyákra, vagy kutyák képeire is mondja, de ritkán, ez majd egy következő ugrás lesz. Van szava a labdára (APTA), a kisautóra (WATTÓ).
Szókincse kiterjed még az evéssel-ivással kapcsolatos dolgokra is. Ha meglátja a cumisüveget napközben, akkor tudja, hogy abban innivaló van (nem táp), általában csipkebogyótea, ami TÁ-nak hív. Az evés jele a 'HAMMM' vagy 'AMMMMAMMMM' - ha éhes vagy ha meglátja, hogy valaki kaját készít / eszik, vagy akár csak elővesz egy kanálra vagy bögrére emlékeztető tárgyat, akkor nagy eséllyel halljuk ezt a fonémát. Ami édes még, hogyha megkérdezem étkezés előtt, hogy éhes-e, kér-e hammát, akkor elkezd nyammogni és cuppogni.
Emellett egész nap rendkívül színesen karattyol, és a maga babanyelvén folyamatosan mondja a magáét.
(Egészen friss gyűjtés: "Wuttá, wuttá? Átttyá? Eőőőő, veőőőőőő! Wáttó, wáttó! Báááddádádááá! Ehehe.)
Az evés terén változóak az eredményeink, reggel-este még mindig tápot kap cumisüvegből, amiért változatlanul rajong. A főzelékek, gyümölcsök vegyes fogadtatásra számíthatnak. Alapvetően elég hamar megunja az evést, mint egyhangú tevékenységet, és az első éhes csillapítása, vagyis kb. 10 kanál után már tekereg, nyöszörög, és menne a dolgára. Egy korának és súlyának megfelelő adag kaja (kb. 200 gramm) maximum kétharmada csúszik le, és akkor még egy sikeres etetést zártunk.
Mióta megtanulta, hogy nem csak pépek és tápok vannak, erős érdeklődést mutat a felnőtt kaját iránt. A sajtos kenyér, szendvics bármelyik komponensét szívesen fogadja (ha kellően kis darabokra van tépkedve, ellenkező esetben rágni nem is próbál, hanem undorral, egyben kifordítja a szájából - ugyanilyen finom jelzéssel él, ha jóllakott). A gyümölcsöt (pl. banán, narancs, kivi, körte) előszeretettel kinézi a felnőttek szájából, és ilyenkor eszik is néhány falatot - turmixolva, összetörve, rendes uzsonnaként prezentálva viszont általában elutasítja.
Azért persze vannak 'rendes' babamenük is, amit szívesen eszik, pl. a kelbimbót, a sütőtököt, ill. bármit, amiben tészta és 'felnőtt husi' van. (A vízben főtt csirkehús a múlté.) Mostanában kapott rá, hogy megfújja az ételt: tőlünk leste el persze, hogy néha fújjuk az első pár kanalat, ha kicsit meleg lett. De most már reklamál, ha nem tesszük, akármilyen hőmérsékletű is az étel, illetve ő maga fújja meg, amivel persze szétküldi a kanálon lévő falatot mindenhova (főleg az tető személy arcába).
Szóval az evéssel vannak viharok, de a hízással nem. Igen szép súlya van, már Karácsony előtt megütötte a 10 kilót, gyanítom, most már a 11-re gyúr. A magasságát képtelenség megmérni. Fekve ficánkol, állva meg rogyaszt. A múltkor 70 centire sikerült 'kinyújtanom', de ez röhej lenne, 86-os ruhákat hord - bár, ha belegondolok, erre csak keresztben van szükség. Örültem volna, ha nem ebben a testalkat dologban lesz anyja fia (hanem fülformában, de az egyre kajlább, a másik ágról hozza...)
Fogak száma 6, még mindig, de az elmúlt néhány napban extra nyűgös, meg dörzsöli az arcát, meg sír, meg piros a popója, szóval valószínűleg jön heteske és nyolcaska.
A korhelykedés dacára viszont elképesztő iramban fejlődik.
Egyrészt a mozgása: most már teljes biztonsággal áll kapaszkodva, ill. sétál a bútorok mellett. Elengedett kezes védőháló nélküli álló és járó gyakorlatokat még nem mutat be. De nagyon laza, most már elég, ha az egyik keze ujjhegyével hozzáér valami stabilhoz, a másikkal meg integet, üt és pakol. Főleg pakol. Egyszerűen SEMMI nincs biztonságban. Minden szekrényajtót, szobaajtót, fiókot kinyit, kifeszeget. Egy darabig elszórakoztatja maga a nyitás-csukás aktusa (ezen a ponton előfordul, hogy becsípi az ujját, és akkor megszakad a folyamat, mert sértetten üvölt, mintha legalábbis valaki kényszerítette volna, hogy kihúzza a fiókot, belekapaszkodjon az élébe, és úgy csukja be). Ha ezen a fázison sérülés nélkül túljut, akkor kipakolja a szekrény / fiók / doboz tartalmát. Vannak ártalmatlan pakolások, ami csak rendetlenséggel jár, pl. ruhák, játékok, könyvek - de ezek, valljuk be, nem olyan érdekesek, mintha a fürdőszobaszekrényt (mosópor és minden egyéb kemikália), a DVDs polcot (anya imádott, eredeti, és féltve őrzött Szívek Szállodája sorozatával), vagy az apja territóriumát (rengeteg számítógép ill. baromi fontos cetli) fedezné fel.
Szintén kedvelt célpont még a konvektor, amivel úgy egy hete eléggé megjárta. Egy pillanatra nem figyeltünk oda, és jól megfogta a felső, forró részét (fel akart állni) - a sírásra szaladtam be, de mivel abbahagyta, ahogy felkaptam, nem gondoltam, hogy nagyobb baja lenne. Egy darabig elvolt, majd egy negyed óra után újra sírni kezdett. Ilyenkor elkezdtünk a szokásos trouble-shootingot: éhes? nem. szomjas? nem. kakis? nem. álmos? nem. Akkor csak 3 dolog lehet: a foga, a füle, vagy a hasa. Kapott homeos bogyót a fogára - semmi eredmény. Már éppen melegítettük a sapkát, amit fájós fülre szokott kapni, amikor észrevettük, hogy 4 ujjacskája hegye hólyagos a forró konvektortól :( Akkor már persze késő volt, de azért hideg víz alá tartottuk, meg kapott fájdalomcsillapítót... Annyira megviselte az eset, hogy el is aludt. De szerencsére olyan gyorsan gyógyulnak az ilyen picik, aznap még zavarta a fogdosásban, de pár napon belül teljesen elmúlt. Bár mondhatnám, hogy tanult az esetből, de a megégett gyerek nem fél a konvektortól, továbbra is incselkedve kőröz körülötte, és állandóan a sarkában kell lenni, hogy meg nem simogassa újra. (OFF: Legyen már tavasz. Hogy ne kelljen fűteni. Meg overallt adni rá. Meg amúgy is.)
Sok a veszély a lakásban és szegénykém a leggyakrabban azt hallja, hogy 'Berci, NEM!'. Már nagyon szépen tudja mondani, hogy 'nemmnemmmmenmmm', amikor valami olyat csinál, amiről tudja, hogy nem szabad.
És ezzel el is értünk a kommunikáció-fejlődéshez, amiben óriási ugrásokat tesz. Meggyőződésem, hogy mindent ért, amit mondunk neki - na jó, mindent érteni akar. Ha meghallja a nevét, akkor az utána következő szóáradatra iszonyúan figyel, hatalmas lencsibaba-szemekkel, és ha talál benne valami hívószót, amit megért, arra reagál. A következő trükköket tudja:
- Hol van (valami)? Ebből tudja az órát (tiktak), mosógépet, a könyveit, az aranyborjúját (bornyú), a hintáját, és néhány játékot (labda, kisautó, karika) Amit ritkábban csinál, hogy megmutat családtagokat - talán azért, mert ezek holléte kevésbé stacionárius, mint a tárgyaké. Ami igazán figyelemreméltó, hogy már pozicionálja magát, és úgy keresi meg az adott tárgyat. Ha a földön van, akkor az órát, a hintát valahol fent keresi. Ha kézben, akkor a játékait valahol lent.
Ím, két 'hol van?' videó:
Az egyik kedvencem, hogy megmutatja az okos kis fejecskéjét - és nem csak megmutatja. Ha azt mondom neki, hogy tegye le a fejecskéjét, és van a közelben valami kellően puha (párna, szőnyeg, ágy, anya hasa), arra leteszi oldalt a fejét, közben mosolyog, és néz, hogy dicsérjem meg. Meg is szoktam nagyon! Tessék nézni:
Nemcsak megért, de nagyon sok mindent mond is már. Az egyes számú trükkünk, hogy megmondja, mit mond a kutya: 'Vaaa' vagy 'VauVa'. Ez működik kutyussal, kiskutyával is, bárki is kérdezi, bármilyen módon - sokkal nagyobb dolog ez, mint gondolná az ember, mert elsőre csak nagyon speciális helyzetekben válaszolt, pl. csak akkor, ha lehajoltam hozzá, és a megfelelő hangsúllyal egy nagyon konkrét szórendben kérdeztem. Most már egészen rugalmasan absztrahál a vaúvaú témakörben. Élő kutyákra, vagy kutyák képeire is mondja, de ritkán, ez majd egy következő ugrás lesz. Van szava a labdára (APTA), a kisautóra (WATTÓ).
Szókincse kiterjed még az evéssel-ivással kapcsolatos dolgokra is. Ha meglátja a cumisüveget napközben, akkor tudja, hogy abban innivaló van (nem táp), általában csipkebogyótea, ami TÁ-nak hív. Az evés jele a 'HAMMM' vagy 'AMMMMAMMMM' - ha éhes vagy ha meglátja, hogy valaki kaját készít / eszik, vagy akár csak elővesz egy kanálra vagy bögrére emlékeztető tárgyat, akkor nagy eséllyel halljuk ezt a fonémát. Ami édes még, hogyha megkérdezem étkezés előtt, hogy éhes-e, kér-e hammát, akkor elkezd nyammogni és cuppogni.
Emellett egész nap rendkívül színesen karattyol, és a maga babanyelvén folyamatosan mondja a magáét.
(Egészen friss gyűjtés: "Wuttá, wuttá? Átttyá? Eőőőő, veőőőőőő! Wáttó, wáttó! Báááddádádááá! Ehehe.)
Az evés terén változóak az eredményeink, reggel-este még mindig tápot kap cumisüvegből, amiért változatlanul rajong. A főzelékek, gyümölcsök vegyes fogadtatásra számíthatnak. Alapvetően elég hamar megunja az evést, mint egyhangú tevékenységet, és az első éhes csillapítása, vagyis kb. 10 kanál után már tekereg, nyöszörög, és menne a dolgára. Egy korának és súlyának megfelelő adag kaja (kb. 200 gramm) maximum kétharmada csúszik le, és akkor még egy sikeres etetést zártunk.
Mióta megtanulta, hogy nem csak pépek és tápok vannak, erős érdeklődést mutat a felnőtt kaját iránt. A sajtos kenyér, szendvics bármelyik komponensét szívesen fogadja (ha kellően kis darabokra van tépkedve, ellenkező esetben rágni nem is próbál, hanem undorral, egyben kifordítja a szájából - ugyanilyen finom jelzéssel él, ha jóllakott). A gyümölcsöt (pl. banán, narancs, kivi, körte) előszeretettel kinézi a felnőttek szájából, és ilyenkor eszik is néhány falatot - turmixolva, összetörve, rendes uzsonnaként prezentálva viszont általában elutasítja.
Azért persze vannak 'rendes' babamenük is, amit szívesen eszik, pl. a kelbimbót, a sütőtököt, ill. bármit, amiben tészta és 'felnőtt husi' van. (A vízben főtt csirkehús a múlté.) Mostanában kapott rá, hogy megfújja az ételt: tőlünk leste el persze, hogy néha fújjuk az első pár kanalat, ha kicsit meleg lett. De most már reklamál, ha nem tesszük, akármilyen hőmérsékletű is az étel, illetve ő maga fújja meg, amivel persze szétküldi a kanálon lévő falatot mindenhova (főleg az tető személy arcába).
Szóval az evéssel vannak viharok, de a hízással nem. Igen szép súlya van, már Karácsony előtt megütötte a 10 kilót, gyanítom, most már a 11-re gyúr. A magasságát képtelenség megmérni. Fekve ficánkol, állva meg rogyaszt. A múltkor 70 centire sikerült 'kinyújtanom', de ez röhej lenne, 86-os ruhákat hord - bár, ha belegondolok, erre csak keresztben van szükség. Örültem volna, ha nem ebben a testalkat dologban lesz anyja fia (hanem fülformában, de az egyre kajlább, a másik ágról hozza...)
Fogak száma 6, még mindig, de az elmúlt néhány napban extra nyűgös, meg dörzsöli az arcát, meg sír, meg piros a popója, szóval valószínűleg jön heteske és nyolcaska.
2010. december 28., kedd
Berci Karácsonya
Berci igen feszített tempóban nyomta az ünnepeket, körbejárta a fél rokonságot, és ebben legjobban a szülei fáradtak el.
Úgy kezdődött, hogy a szenteste kissé kitolódott, mert rá, aki soha nem alszik egy óránál többet napközben, rájött a durmolhatnék 24-én délután. 4 után kelt, és csak ekkor tudtunk először itthon, hármasban karácsonyozni. Csak az egy nagy ajándékát, a nagy ugrálóállatot bontotta ki (sok unszolásra, lásd videó).
Nem tévedés, ez ez aranyborjú, annak minden biblikus jelentéstartalmával együtt. (Piros lovacskát akartam, de az már nem volt, csak hülye pandák, meg kutyák, amin nincs mibe kapaszkodni, úgyhogy maradt a bornyú. Annak legalább szarva van.) De Berci részéről inkább leszarva van :) Még nem tud egyedül ráülni, és elég hamar megunja, ha ráültetjük. Főként zsámolyként és kézifegyverként szereti használni, illetve ütlegeli (közben talán azt mormogja, hogy 'pusztulj, Mammon', de ebben nem vagyunk biztosak).
Ezután villámgyorsan elindultunk anyósomékhoz (közben félúton visszafordultunk a forgalmi engedélyért), és csekély egy órás késéssel meg is érkeztünk. A férjem kriminálisan éhes volt, ezért a biztonság kedvéért mindenkivel összeveszett, aztán bocsánatot kért. Ettünk, ajándékoztunk. Berci kapott a kisauóflottájához újabb kiegészítőket, meg valami kejfeljancsi jellegű Micimackót karikákkal, meg valami dupló-szerű építőt. Én meg egy hajvasalót, csak használjam (többet, mint a rendes vasalót) :)
Az egy órás késést tovább görgetve 8 előtt nem sokkal érkeztünk anyuékhoz, ahol a nagyszülőkön kívül a nagybty és az unokatesóm is ott volt. Újabb ajándékozás, újabb evés. (Koccintásokat nem is mondom). A gyerek, aki néhány héttel ezelőtt legtöbbször 9kor már aludt, akkor kezdett csak el igazán élni. A kacsás bébizongora egy kicsit még korainak bizonyult, csak leamortizálni akarta, de ez a tekergető drótos-karikás izé sikert aratott:
Délután hiánypótló karácsonyozás az öcsémékkel. Evés, ivás, ajándékozás. Mágneses építőjáték, apró fürdőskacsák (!!!). Este hulafáradtan haza.
Vasárnap: újabb nagyobb családi felvonulás anyósoméknál. Berci egyre kevésbé értette a felhajtást (a keresztelő óta nem látta egyszerre az összes nagyszülőjét), de azért kihasználta, hogy mindenki őt dédelgeti. Armstrong kutya kitér a hitéből. Durván finom ebéd.
Délután a kicsit gyengélkedő dédi meglátogatása. Dédi örvendezett, Berci körbetappancsolta a lakást. Az öltözékén látszik, hogy egy kicsit kiengedett a feszes ünnepi viseletből.
Egy picit megzongoráztatta a dédit:
Aztán inaltunk haza (a háttérben szúrós hófúvás).
A karácsony nettó hozadéka, hogy a gyerekjátékok lakásbeli térhódítása ellen folytatott meddő harc teljes feladásra került, valamint Bercit innentől kezdve lehetetlen este 11 előtt lefektetni.
Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
Úgy kezdődött, hogy a szenteste kissé kitolódott, mert rá, aki soha nem alszik egy óránál többet napközben, rájött a durmolhatnék 24-én délután. 4 után kelt, és csak ekkor tudtunk először itthon, hármasban karácsonyozni. Csak az egy nagy ajándékát, a nagy ugrálóállatot bontotta ki (sok unszolásra, lásd videó).
Nem tévedés, ez ez aranyborjú, annak minden biblikus jelentéstartalmával együtt. (Piros lovacskát akartam, de az már nem volt, csak hülye pandák, meg kutyák, amin nincs mibe kapaszkodni, úgyhogy maradt a bornyú. Annak legalább szarva van.) De Berci részéről inkább leszarva van :) Még nem tud egyedül ráülni, és elég hamar megunja, ha ráültetjük. Főként zsámolyként és kézifegyverként szereti használni, illetve ütlegeli (közben talán azt mormogja, hogy 'pusztulj, Mammon', de ebben nem vagyunk biztosak).
Ezután villámgyorsan elindultunk anyósomékhoz (közben félúton visszafordultunk a forgalmi engedélyért), és csekély egy órás késéssel meg is érkeztünk. A férjem kriminálisan éhes volt, ezért a biztonság kedvéért mindenkivel összeveszett, aztán bocsánatot kért. Ettünk, ajándékoztunk. Berci kapott a kisauóflottájához újabb kiegészítőket, meg valami kejfeljancsi jellegű Micimackót karikákkal, meg valami dupló-szerű építőt. Én meg egy hajvasalót, csak használjam (többet, mint a rendes vasalót) :)
Az egy órás késést tovább görgetve 8 előtt nem sokkal érkeztünk anyuékhoz, ahol a nagyszülőkön kívül a nagybty és az unokatesóm is ott volt. Újabb ajándékozás, újabb evés. (Koccintásokat nem is mondom). A gyerek, aki néhány héttel ezelőtt legtöbbször 9kor már aludt, akkor kezdett csak el igazán élni. A kacsás bébizongora egy kicsit még korainak bizonyult, csak leamortizálni akarta, de ez a tekergető drótos-karikás izé sikert aratott:
Berci ott aludt, 10 után még dajdajozott, aztán volt hajlandó lefeküdni.
Másnap, szombaton reggel templom, majd ebédre mentünk a nagybátyámékhoz, unoka- és másodunokatesók minden mennyiségben. Evés, ajándékozás, happy feeling. Gumimotoros kisautók.
Zsófika kismotorjának elkobzása, hasra fordítás, és a kerekek megszerelése. (A másfél éves kislány szerencsére béketűrő, bár annyit azért megjegyzett, hogy "ajjajj, baba").
Délután hiánypótló karácsonyozás az öcsémékkel. Evés, ivás, ajándékozás. Mágneses építőjáték, apró fürdőskacsák (!!!). Este hulafáradtan haza.
Vasárnap: újabb nagyobb családi felvonulás anyósoméknál. Berci egyre kevésbé értette a felhajtást (a keresztelő óta nem látta egyszerre az összes nagyszülőjét), de azért kihasználta, hogy mindenki őt dédelgeti. Armstrong kutya kitér a hitéből. Durván finom ebéd.
Délután a kicsit gyengélkedő dédi meglátogatása. Dédi örvendezett, Berci körbetappancsolta a lakást. Az öltözékén látszik, hogy egy kicsit kiengedett a feszes ünnepi viseletből.
Egy picit megzongoráztatta a dédit:
A karácsony nettó hozadéka, hogy a gyerekjátékok lakásbeli térhódítása ellen folytatott meddő harc teljes feladásra került, valamint Bercit innentől kezdve lehetetlen este 11 előtt lefektetni.
Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
2010. december 11., szombat
Berci és a táplálkozás
Rég írtam erről, talán legutóbb akkor, amikor eljutottunk a napi 5-szöri evéshez. Lényegében ugyanott tartunk, a fogak kissé visszavetették a fejlődést ebben a tekintetben.
Reggel és este tápot kap, most már nem a hiperérzékenyeknek valót, és lekopogom, nem fáj a hasa tőle. De vicces is lenne, hogy HA Sensitive tápot eszik, közben meg pizzázik napközben :)
A tápos étkezéseknél elég jó a complience, szépen megeszi, nincs cirkust. Nagyon erősen ragaszkodik érzelmileg a cumisüveghez, és rég elveszett barátként üdvözli ilyenkor.
A második kedvenc kaja a tízórai, ilyenkor valamilyen tejpépet kap, néha gyümölccsel felbruttósítva. Ez is finom, meg édes, úgyhogy legtöbbször az egészet benyomja. Most már nyitottunk mindenféle bolti cucc felé is, stracciatellás meg grízes, meg mindenféle, varietas delectat elvén, és tényleg delectat.
Az ebédnél jönnek az első kudarcok. Ilyenkor valami zöldséges, főzelékszerű pempőt kap hússal. Ritkán kész bébiételt - bár ennek van a legnagyobb sikere. A házi készítésű kotyvasztványaim vegyes fogadtatásra találnak. Van, amit az első kanáltól kezdve utál, és egy falatot sem lehet belediktálni. Több hetes trouble-shooting eredménye: minden idetartozik, amiben krumpli van, Az valami miatt most feketelistás. Viszont amiben a staple rizs, vagy tészta, azt kajolja nagyon. És a köles is jöhet, bár az apja szerint büdös.
A hússal szintén kínlódunk, mert nemigen akart lejönni a vegán diétáról. A levesben főtt csirkemelldarabok ledarálva egyáltalán nem mozgatták meg a fantáziáját. Szerencsére rájöttünk, hogy nem a húst utasítja el ab ovo, hanem kicsit ízesebb dolgokra vágyik, mint az íztelen vízben főtt csirkehús. A legjobb eredményeket a pulykapörkölttel értük el (lemostam a szaftját, épphogy csak maradt vmi íze).
Úgyhogy ami most tipikus ebéd, az husi, valami finom, mellé rizs vagy tészta vagy köles, és persze a legnagyobb része zöldség, de abból sem lehet akármi. Most a sütőtök a legnagyobb sláger, a répát is megeszi, a spenóttal, brokkolival, káposztával kiszámíthatatlan eredményekre jutunk. Például anyósom spenótját ette, az enyémet köpte.
Ezen azért bedilizek, hogy az anyósomnál minden kaját megeszik, anyuval meg velem simán bevágja a finnyát. Próbáltam rekonstruálni a főztjét - végül is a férjem főzött neki húst, és azt tényleg ette.
Az ebéd 0-80%-os eredménnyel kerül az emésztőrendszerébe - még a legjobb eredménynél is számítanunk kell lemorzsolódásra, ami az arcán, a szőnyegen, a széken és az etető személyen landol. És van valami arisztokratikus dilije, hogy az utolsó falatot nem eszi meg semmiből.
Azt, hogy nem akar enni, igen sokféleképpen ki tudja fejezni újabban. Régen csak egy makacsul összezárt állkapocs és az elsődított fej utalt rá, hogy nem kér többet. MOst már cizelláltan tud berregni, ciccogni, és egyéb elaborált módokon visszaporlasztani az ételt a légkörbe. Erről van videónk is (HAMAROSAN FELTÖLTÖM).
Az uzsonna gyümölcs, eddig a banán működött, de most van egy platózás abból is. A legszívesebben kézből, pici darabokra tördelve szereti enni, amivel eszméletlen malacólat csinálunk. De néha így sem.
Jogos a kérdés, hogy mit csinálok egy babakaját enni nem akaró, de egyébiránt éhes gyerekkel. Azt hiszem, Berci azért jutott el az ellenkezésnek ehhez a formájához, mert megtapasztalta, hogy vannak ám ennél menőbb, finomabb felnőttkaják, akiből kapott kóstolót, és ezekre hajt.
Érdekes, hogyha pépben, babapempőben darabkát talál, ha csak egy nanométernyit is, azt rosszallóan visszaöklendezi. De önmagában szívesen veszi a darabkákat, feltéve, ha sajtból vannak. A sajt nagy kedvenc, minden fajtája, legyen az trappista, edámi vagy mozzarella. Kenyérbéldarabkák is jöhetnek. Kósolt már sonkát is.
Innentől persze életveszélyes előtte enni, hogy profin kinézi az ember szájából a falatot. Kb. úgy lehet átvészelni, hogy ölbe kapom, és kap belőle falatokat a neki való részekből.
A vacsi megint táp. Sajnos azt a jó szokását, hogy bealszik, vagy legalábbis szolidan bekómál evés alatt, levetkezte. Kaja után még igényel némi szórakoztatást, sétát, mesét, vagy jobb esetben elszórakoztatja magát a kiságyban. Ott nincs sok minden, úgyhogy jobb híján az Jancsibohócát és az alvómaciját rágja, és közben énekel. Ezt nevezzük Berci esti zsolozsmájának, vagy vecsernyének (ami a vacsornya után jön). Erről szintén kéne videó, mert iszonyú jókat mond, de nem sikerül, főleg, mert sötét van. De durva átiratban ilyesmi a szöveg:
vö vö
böö
vej?
há hhá hő heőőőőőő
hóvóvóvóóóóóhü? ááááááj?
Reggel és este tápot kap, most már nem a hiperérzékenyeknek valót, és lekopogom, nem fáj a hasa tőle. De vicces is lenne, hogy HA Sensitive tápot eszik, közben meg pizzázik napközben :)
A tápos étkezéseknél elég jó a complience, szépen megeszi, nincs cirkust. Nagyon erősen ragaszkodik érzelmileg a cumisüveghez, és rég elveszett barátként üdvözli ilyenkor.
A második kedvenc kaja a tízórai, ilyenkor valamilyen tejpépet kap, néha gyümölccsel felbruttósítva. Ez is finom, meg édes, úgyhogy legtöbbször az egészet benyomja. Most már nyitottunk mindenféle bolti cucc felé is, stracciatellás meg grízes, meg mindenféle, varietas delectat elvén, és tényleg delectat.
Az ebédnél jönnek az első kudarcok. Ilyenkor valami zöldséges, főzelékszerű pempőt kap hússal. Ritkán kész bébiételt - bár ennek van a legnagyobb sikere. A házi készítésű kotyvasztványaim vegyes fogadtatásra találnak. Van, amit az első kanáltól kezdve utál, és egy falatot sem lehet belediktálni. Több hetes trouble-shooting eredménye: minden idetartozik, amiben krumpli van, Az valami miatt most feketelistás. Viszont amiben a staple rizs, vagy tészta, azt kajolja nagyon. És a köles is jöhet, bár az apja szerint büdös.
A hússal szintén kínlódunk, mert nemigen akart lejönni a vegán diétáról. A levesben főtt csirkemelldarabok ledarálva egyáltalán nem mozgatták meg a fantáziáját. Szerencsére rájöttünk, hogy nem a húst utasítja el ab ovo, hanem kicsit ízesebb dolgokra vágyik, mint az íztelen vízben főtt csirkehús. A legjobb eredményeket a pulykapörkölttel értük el (lemostam a szaftját, épphogy csak maradt vmi íze).
Úgyhogy ami most tipikus ebéd, az husi, valami finom, mellé rizs vagy tészta vagy köles, és persze a legnagyobb része zöldség, de abból sem lehet akármi. Most a sütőtök a legnagyobb sláger, a répát is megeszi, a spenóttal, brokkolival, káposztával kiszámíthatatlan eredményekre jutunk. Például anyósom spenótját ette, az enyémet köpte.
Ezen azért bedilizek, hogy az anyósomnál minden kaját megeszik, anyuval meg velem simán bevágja a finnyát. Próbáltam rekonstruálni a főztjét - végül is a férjem főzött neki húst, és azt tényleg ette.
Az ebéd 0-80%-os eredménnyel kerül az emésztőrendszerébe - még a legjobb eredménynél is számítanunk kell lemorzsolódásra, ami az arcán, a szőnyegen, a széken és az etető személyen landol. És van valami arisztokratikus dilije, hogy az utolsó falatot nem eszi meg semmiből.
Azt, hogy nem akar enni, igen sokféleképpen ki tudja fejezni újabban. Régen csak egy makacsul összezárt állkapocs és az elsődított fej utalt rá, hogy nem kér többet. MOst már cizelláltan tud berregni, ciccogni, és egyéb elaborált módokon visszaporlasztani az ételt a légkörbe. Erről van videónk is (HAMAROSAN FELTÖLTÖM).
Az uzsonna gyümölcs, eddig a banán működött, de most van egy platózás abból is. A legszívesebben kézből, pici darabokra tördelve szereti enni, amivel eszméletlen malacólat csinálunk. De néha így sem.
Jogos a kérdés, hogy mit csinálok egy babakaját enni nem akaró, de egyébiránt éhes gyerekkel. Azt hiszem, Berci azért jutott el az ellenkezésnek ehhez a formájához, mert megtapasztalta, hogy vannak ám ennél menőbb, finomabb felnőttkaják, akiből kapott kóstolót, és ezekre hajt.
Érdekes, hogyha pépben, babapempőben darabkát talál, ha csak egy nanométernyit is, azt rosszallóan visszaöklendezi. De önmagában szívesen veszi a darabkákat, feltéve, ha sajtból vannak. A sajt nagy kedvenc, minden fajtája, legyen az trappista, edámi vagy mozzarella. Kenyérbéldarabkák is jöhetnek. Kósolt már sonkát is.
Innentől persze életveszélyes előtte enni, hogy profin kinézi az ember szájából a falatot. Kb. úgy lehet átvészelni, hogy ölbe kapom, és kap belőle falatokat a neki való részekből.
A vacsi megint táp. Sajnos azt a jó szokását, hogy bealszik, vagy legalábbis szolidan bekómál evés alatt, levetkezte. Kaja után még igényel némi szórakoztatást, sétát, mesét, vagy jobb esetben elszórakoztatja magát a kiságyban. Ott nincs sok minden, úgyhogy jobb híján az Jancsibohócát és az alvómaciját rágja, és közben énekel. Ezt nevezzük Berci esti zsolozsmájának, vagy vecsernyének (ami a vacsornya után jön). Erről szintén kéne videó, mert iszonyú jókat mond, de nem sikerül, főleg, mert sötét van. De durva átiratban ilyesmi a szöveg:
vö vö
böö
vej?
há hhá hő heőőőőőő
hóvóvóvóóóóóhü? ááááááj?
2010. november 25., csütörtök
Kedves Naplóm
Jó régóta nem írtam, elnézést azoktól, akiket érdekelt volna Berci fejődése.
Vegyes időszakon vagyunk túl.
Berkó sokat betegeskedett, köhögés és taknyosság váltakozott, hurcoltuk mindenféle orvoshoz, nem még most sem 100%-osan egészséges. Inkább olyan 30%-osan beteg. Még mindig köhög, és gyaníthatóan a füle is fáj. Csak gondolom, mert a tegnap éjjeli felsikítva sírást még nem hallottam - nem hasfájós oáááá, nem fogfájós nyöszögés, hanem sikítás. Holnap megyünk a gégészetre megint :(
Közben az uraság rohamtempóban növeszti a fogait. Alig két hónapja még egy szál foga nem sok, annyi sem volt, most meg 3 foga hadrafoghatóan kint van, másik 3 már áttört, és a két alsó kettes akar kibújni éppen. Két hónap alatt 8 fog, megfelelő mennyiségű ordítással.
Itt látható a kis tejfogtékép, amit csináltam neki (ha valaki kismamapajti szeretne ilyet ppt-ben maguknak, írjon, szívesen babrászok vele).
A kis gazember mászni is megtanult végre, vagyis inkább ügyesen elkommandózik bárhova, néha négykézláb is. Közepes biztonsággal ül, néha hátrabucskázik, és beveri a fejét, ez óhatatlan, már csak pedagógiailag is hagyom. Az elmúlt napok nagy mozgásfejlődési áttörtése az, hogy képes magát mászásból ülő helyzetbe hozni, az úgynevezett lefelé néző kutya jóga-ászna segítségével :) Erről nincs még videó, de igyekszem.
Beszédfejlődés: nagyon akarja mondani, és mondja is ezerrel babanyelven, de még elég keveset értek belőle, ez rólam szól :) Van: bababbba, ttte, tssssze, appaaaapppaaapa, ghííí, és társai. Egyértelműen érti, hogy a 'Berci' és a 'baba' az őt jelenti, fel is kapja rá a fejét. Mondani is próbálja a nevét (vagy nem), Be, Beee.
Ebben a videóban is van némi duma:
Már nem csak kövirózsaként üldögél a babakocsiban séta közben, hanem mindent megnéz és kommentál. ÉS JÁRUNK A JÁTSZÓRA! Leginkább olyankor, amikor a vetélytársak alszanak, és lehet nyugiban hintázni:
Evés: elég sok mindent eszik, bevezettük a glutént és egyes tejtermékeket. Eléggé enné a felnőtt kajt, főleg a sajtos kenyeret, minden mennyiségben, és a pempőket egyre inkább elutasítja. Amúgy lehetetlen kiszámítani, hogy mikor mit fog megenni, és mit utasít vissza. A spenót az alábbi képen még nyerő volt. (Ehhez képest tegnap összeszorította a száját, és lerúgta bögréstül a szőnyegre)
Vegyes időszakon vagyunk túl.
Berkó sokat betegeskedett, köhögés és taknyosság váltakozott, hurcoltuk mindenféle orvoshoz, nem még most sem 100%-osan egészséges. Inkább olyan 30%-osan beteg. Még mindig köhög, és gyaníthatóan a füle is fáj. Csak gondolom, mert a tegnap éjjeli felsikítva sírást még nem hallottam - nem hasfájós oáááá, nem fogfájós nyöszögés, hanem sikítás. Holnap megyünk a gégészetre megint :(
Közben az uraság rohamtempóban növeszti a fogait. Alig két hónapja még egy szál foga nem sok, annyi sem volt, most meg 3 foga hadrafoghatóan kint van, másik 3 már áttört, és a két alsó kettes akar kibújni éppen. Két hónap alatt 8 fog, megfelelő mennyiségű ordítással.
Itt látható a kis tejfogtékép, amit csináltam neki (ha valaki kismamapajti szeretne ilyet ppt-ben maguknak, írjon, szívesen babrászok vele).
A kis gazember mászni is megtanult végre, vagyis inkább ügyesen elkommandózik bárhova, néha négykézláb is. Közepes biztonsággal ül, néha hátrabucskázik, és beveri a fejét, ez óhatatlan, már csak pedagógiailag is hagyom. Az elmúlt napok nagy mozgásfejlődési áttörtése az, hogy képes magát mászásból ülő helyzetbe hozni, az úgynevezett lefelé néző kutya jóga-ászna segítségével :) Erről nincs még videó, de igyekszem.
Beszédfejlődés: nagyon akarja mondani, és mondja is ezerrel babanyelven, de még elég keveset értek belőle, ez rólam szól :) Van: bababbba, ttte, tssssze, appaaaapppaaapa, ghííí, és társai. Egyértelműen érti, hogy a 'Berci' és a 'baba' az őt jelenti, fel is kapja rá a fejét. Mondani is próbálja a nevét (vagy nem), Be, Beee.
Ebben a videóban is van némi duma:
Már nem csak kövirózsaként üldögél a babakocsiban séta közben, hanem mindent megnéz és kommentál. ÉS JÁRUNK A JÁTSZÓRA! Leginkább olyankor, amikor a vetélytársak alszanak, és lehet nyugiban hintázni:
Evés: elég sok mindent eszik, bevezettük a glutént és egyes tejtermékeket. Eléggé enné a felnőtt kajt, főleg a sajtos kenyeret, minden mennyiségben, és a pempőket egyre inkább elutasítja. Amúgy lehetetlen kiszámítani, hogy mikor mit fog megenni, és mit utasít vissza. A spenót az alábbi képen még nyerő volt. (Ehhez képest tegnap összeszorította a száját, és lerúgta bögréstül a szőnyegre)
2010. október 16., szombat
2010. október 6., szerda
Hiánypótlás
Sajnos sokat betegeskedtünk az utóbbi hetekben, sem kedvem, sem időm nem volt írni. És most a királyi többes nem a szokásos mamaduma, tényleg mindahányan betegek voltunk, sőt, megkockáztatom, hogy vagyunk is.
Kb. két hete Berci belázasodott, éjszaka, jól be is paráztunk, ugye sose volt még beteg a gyerek. Szóval doktornő kihív, lázcsillapító, minden mizéria. A láz hamar elmúlt, de taknyos maradt eléggé, meg köhigcsél is néha, napjában százszor szívjuk az orrát, orrspray - gondolhatjátok mennyire élvezi a gyerek...
Van mosolygás is persze, de összességébn nem az a vidám, gondtalan kis baba, aki szokott lenni.
Utóbb persze kiderült, hogy ebben nem csak a betegség a ludas, hanem jönnek a fogak is. Ez mindig olyan dolog, hogy az ember minden nyűgösséget ráfog a fogakra, de sosem tudja biztosan, amíg ki nem jönnek.
Nagyon rágna mindent, a kedvence a habtapi, minden rágókát felülír:
Nem nagyon hagyja, hogy a fogait (a helyét) vizslassam, támad a nyelvével, vagy csak egyszerűen egy krokodil szorítsával ráharap a körömágyamra, szóval nem gyakran nézem. De most alul van két pici luk az ínyén, amire a doktornő azt mondta, hogy azok már kint lévő fogak, és kiskanállal már meg is lehetne kocogtatni őket. Kár, hogy a nyűgösség nem múlt el ettől, valószínűleg a felső fogak is jönnek párhuzamosan. Az én kisfiam ha egyszer belefog a fognövesztésbe, akkor nem aprózza el :)
Apró áttörések ezek egy baba életében. Mint ahogy az is, hogy először vágtuk a haját - kezd egész nagy hajkoronát növeszteni. Már rálógott a nyakára és a fülére, és egyre nehezebb megszárítani törölközővel hajmosás után ebben a fos időben, és még beteg is, szóval nekiestünk. Az apja szakálvágójával ügyködtünk, nem volt egyszerű. Főleg a hang zavarta - a rengeteg orrszívózás óta a zúgó és berregő gépeket fenntartásokkal kezeli. Tehát a babakaja turmixolás, hajszárítás és lábszőrtelenítés is potencálisan babasírást okoz :)
Íme, egy kép a Bundesliga frizuráról a nyírás előttről:
Kb. két hete Berci belázasodott, éjszaka, jól be is paráztunk, ugye sose volt még beteg a gyerek. Szóval doktornő kihív, lázcsillapító, minden mizéria. A láz hamar elmúlt, de taknyos maradt eléggé, meg köhigcsél is néha, napjában százszor szívjuk az orrát, orrspray - gondolhatjátok mennyire élvezi a gyerek...
Van mosolygás is persze, de összességébn nem az a vidám, gondtalan kis baba, aki szokott lenni.
Utóbb persze kiderült, hogy ebben nem csak a betegség a ludas, hanem jönnek a fogak is. Ez mindig olyan dolog, hogy az ember minden nyűgösséget ráfog a fogakra, de sosem tudja biztosan, amíg ki nem jönnek.
Nagyon rágna mindent, a kedvence a habtapi, minden rágókát felülír:
Nem nagyon hagyja, hogy a fogait (a helyét) vizslassam, támad a nyelvével, vagy csak egyszerűen egy krokodil szorítsával ráharap a körömágyamra, szóval nem gyakran nézem. De most alul van két pici luk az ínyén, amire a doktornő azt mondta, hogy azok már kint lévő fogak, és kiskanállal már meg is lehetne kocogtatni őket. Kár, hogy a nyűgösség nem múlt el ettől, valószínűleg a felső fogak is jönnek párhuzamosan. Az én kisfiam ha egyszer belefog a fognövesztésbe, akkor nem aprózza el :)
Apró áttörések ezek egy baba életében. Mint ahogy az is, hogy először vágtuk a haját - kezd egész nagy hajkoronát növeszteni. Már rálógott a nyakára és a fülére, és egyre nehezebb megszárítani törölközővel hajmosás után ebben a fos időben, és még beteg is, szóval nekiestünk. Az apja szakálvágójával ügyködtünk, nem volt egyszerű. Főleg a hang zavarta - a rengeteg orrszívózás óta a zúgó és berregő gépeket fenntartásokkal kezeli. Tehát a babakaja turmixolás, hajszárítás és lábszőrtelenítés is potencálisan babasírást okoz :)
Íme, egy kép a Bundesliga frizuráról a nyírás előttről:
Erős érdeklődés a technika iránt: miután nem szeretnénk, hogy a mi élesben használt cuccainkat nyálazza össze, kapott saját kiszuperált mobilt és billentyűzetet, amit kedvére nyomkodhat, és püfölhet. Mondanom sem kell, hogy vonzóságuk meg sem közelíti a valódi, használatban lévő darabokat :)
Azért vannak jó pilanatok is:
Szeretne ülni, csak nem tud - ide csak egy percre lehetett betámasztani, eldőlt, de addig nagyon tetszett neki :)
2010. szeptember 16., csütörtök
Becsavarodott
A gyerek feltekerte magát a Wuddiniora. Ez pont azelőtt volt, hogy megfordult és magára borította az egészet. A gyemeknek és a kis faállatoknak a forgatás során nem esett bajuk!! :)))
Az egyedül ivás koncepciója
Berci baba egyedül kezébe vette a cumiüveget. Itt mindenképpen a szándékot kell pontozni:
Aztán később korrigált, mert érezte, hogy abból a végéből nem jön semmi:
Aztán később korrigált, mert érezte, hogy abból a végéből nem jön semmi:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
