Alvásidő, micsoda gyönyörű szó! Egyrészt ugye alvás, ami mindenképpen szuper, akár ha anya maga teheti, akár az, ha Berci csinálja. Mert amikor Berci alszik, anya csodálatos dolgokat csinálhat, amihez amúgy nem tud hozzáfogni, például takarít, mosogat, dolgozik, na jó, néha facebookos flashjátékokat játszik vagy tévézik. És a másik komponens: az idő. Önmagában is jó ha van, de ha a gyerek alvására vonatkozik, és van neki egy szokott helye a napban, és egy szokott hossza, az valami mesés. Alvásidő: minden nap 12-2 körül, úgy másfél óra átlagban. Azért ujjongok ennyire rajta, mert Berci élete első 14 hónapjában nem igazán mutatott hajlandóságot az ún. napirend kialakítására, hacsak nem étkezések területén, bár ott is hajlamos volt némi rapszodikusságra. De pár hete nálunk kérem alvásidő van - nem meglepő, hogy most is az van, és végre jut idő frissíteni ezt a szegény elhanyagolt blogot, aminél kevesebb törődést az utóbbi időben csak a sminkjeim kaptak :)
Szóval mióta rájöttünk, hogy Bercinek nem nagy az alvásigénye, és bőven elég neki napjában egyszer aludni, mindenki boldog. Berci hatkor felkel és reggelizik, (ha korábban, akkor még visszaalszik, de ha később, akkor esély sincs), egész délelőtt pörög mint ringlispíl, tízóraizik, majd 11 körül elkezd koordinálatlan lenni, és 12kor rendszerint beájul. Ehhez persze az kell, hogy meitaiban vagy manducában felkössem, de akkor valóban 5 perc kell neki, míg ha berakom a kiságyába garantáltan egy órát üvölt. Úgyhogy a kisebb ellenállás irányába menve felkötöm. Az lehet a háttérben, hogy olyan unalmas vagyok, hogy a gyerek is elalszik rajtam :)
A gyermek továbbra sem akar önállóan járni. Mászva már ügyesen csatalngol mindenhol, feláll, alig kapaszkodik, fel-le mászik a bútorokról, és ÁLLANDÓAN pakol - de nem jár. A korabeli srácok már igen, amitől persze kicsit szarul érzem magam. (Megjegyezem ez az a szép időszak, amikor nem tudok olyan tempóben elpakolni, ahogy ő kipakol, úgyhogy állandóan csatatér van.)
Amit viszont továbbra is rohamtempóban fejleszt, az a beszélőkéje. Korához képest elképesztő mennyiségű szót tud, és használ, és a nagyját egész érthetően mondja (vagyis más is megérti, nem csak anya). Erre viszont roppant büszke vagyok. Megpróbáltam összeszedni, mi mindent mond, de tuti nem fog eszembejutni minden:
- WATTÓ, AUTTTÓ (autó, ill. minden, aminek kereke van)
- családtagok, úgy mint: APA, MAMA, PAPA, DÉ (dédi), BÁ (Bálint a tesóm, és keresztapa), és a legutóbbi tudománya az AJAAA, ami anya, amit eddig nem mondott, és nyilván kétségbeejtett, hogy pont engem nem hív sehogy, vagy apának, vagy mamának, ha olyanja van. De most már én vagyok az 'aja'. (Valószínűleg a ny betű kimondásával volt gond, mert érteni már rég érti, hogy 'anya',k és rám mutat, csak nem mondta sosem.)
- HAMM / AMMMA / MEMMM: ez az ennivaló, ezzel jelzi, hogy éhes, vagy ha lát valami ehetőt - ide kapcsolódva BUUU/BÁÁÁ (buláta, ill. minden extrudált gabonakészítmény)
- TÁÁÁ - tea ill. minden innivaló (nem csak Bercié cumisüvegben, hanem pl. anya poharában is a bor)
- JÁTTTÉÉÉ (játék, összefoglaló néven, ill. a kosár neve, amiben tartjuk őket), JABBAA (labda), MÁÁÁÁ (mágneses játék), TÁÁÁÁ (karikák, erre nincs magyarázat), HITTÁÁ (hinta), TÚÚ (csúszda), BABBBAAA (játékbabák, és minden kisgyerek egy méter alatt, akár képen, akár élőben, ill. saját magára is ezt mondja tükörben vagy fényképen)
- VÍÍÍÍ - víz, virág vagy villamos (a BU pedig busz, természetesen)
- VÉÉÉÉ - fogkefe, sztem a vízhez van köze, hogy így hívja, de passz (van egy saját felnőtt fogkeféje, amivel egyedül most fogat, kap babafogkrémet is, amit kiszopogat belőle, és állandóan kéri, napjában többször is)
- állatok (ezeket meg is mutatja a könyveiben, és mondja): HÁPPPPÁ/HÁPPPII (kacsa, nyilván), VAVAAA (kutya), CICCCCA / TIIITTÁÁÁ (navajon..), BÁMM, BÁBBII (ez darázs, vagy méhecske, az angol bumblebee alapján), MA (majom), UÍÍÍUÍÍÍ (malac), JÓ (róka, vagy ló, de lehet hóember is), TUKKK/TOKKOOTT (tyúk), TE/TEK (teknősbéka), BEE/BAA (birka, bárány), BRUMM/BRRR (mackó), NNÚÚ (nyuszi), BJE (béka, brekeke), és a hangtalan tátogás, ill halk PAPAPA: ez a hal
- NNNNNA (nap), HOO (hold), BÖ (bögre), KÉ (kép a falon)
- zöldség-gyümölcs: APPPI (alma, ez az angol apple-ből jön, mert ezt az egyet így tanulta meg), BA (banán), PA (paradicsom), UBB/UBBII (uborka) - az almáért meg van veszve, és a gerezdeket egyedül elharapdálja, persze közben végigautózik vele a földön, de valamennyi koszt meg kell ennie
- Hihetetlen mennyiségű madár (van egy madaras könyve), GÓÓÓ / GÓÓÓJ (gólya), UHHUUUU (bagoly), VA (varjú), BU (búbosbanka), SZSII (sirály), HA (harkály) - és észbontó, hogy ezeket minde megh is ismeri, más könyvekben is, mondjuk itt a bagoly és a gólya (meg természetesen a kacsa) vezet
- ÁPCI (ha valaki tüsszent, ill. némi nagymamai félrevezetés miatt virágokra is szokta mondani, de amúgy azokat inkább VIIIII-nek hívja)
- NEMMM (egyértelmű)
- AJJÓ (halló helyett a telefonba, de csak ritkán, mert ha a kezébe kap ilyesmit, akkor nyomogatni akarja, nem beszélni vele - amúgy ha hallja benne a hangunkat, az eléggé összezavarja)
- TÜCCS (leülni, ülés, ülj le, nyilván a csüccsből)
- TETTYÉÉ (tessék)
És a kicsit váratlanabbak:
- HÁTTÁÁ (háttal, ezt olyankor mondja, amikor lemászik ágyról vagy kanapéról, mert így tanítottuk, hogy ne fejjel előre menjen le, hanem szépen, háttal...)
- TOTOMM (Thosam, a gőzmozdony - ez az első szó, amit kimond a reggeli kaja után, vagyis, hogy kapcsoljuk be már neki a tévében a cuccot - és állandóan mondja, akárhányszor csak meglátja a tévét, vagy bármelyik távirányítót) - legújabban csatlakozott hozzá a POPOMM, ami nyilván a POM-POM mesék, amiket most vezettünk elő
- HOPPÁ (vegyél fel, vegyél ki)
- PAPPPÍÍ (papír - mindez, ami a könyvekből, újságokból marad, ha a kezébe kerül)
- KKKUU, TUKKUUU (kulcs) - imádja a kulcsokat, mindenhonnan megszerzi őket
- NNITTTOO (nincs több - ha valami elfogyott, vagy elvettük, vagy nem kér többet)
- HÁPPPÁ (na, ez nehéz, mert kontextusfüggő, mert lehet kacsa, vagy apa, de az ékszereim közelében a hajpántra vonatkozik, ami meg akar kapni, majd a maga ill. mások fejére illeszteni)
- ÉTTÁ (séta, amikor lemegyünk sétálni, vagy amikor le akar menni, vagy amikor kimegyünk az utcára bármilyen okból) - ide kapcsolódik a PÁPÁ, ami mond szépen, de csak kicsi spéttel, kb. amikor az illető, akitől elköszöntünk már a földszinten van - és mondja olyankor is, amikor mi magunk megyünk el otthonról együtt.
- ITTÓÓ (itthon, amikor megérkezünk és belépünk a lakásba)
És ezzel tuti nem mondtam el mindet, de most hirtelen ennyit tudtam összeszedni. Amúgy mindent utánoz, amit mondunk, és megtetsztik neki. Például a minap megismételte azt hogy hatszög (HÁCCŐŐ), vagy azt, hogy torta (TOTTÁÁ).
Ennél persze sokkal többet megért, és összességében elég jól leveszi, hogy mit akarunk tőle (gyere ide; nem szabad; éhes vagy?; nem ütjük, csak simizzük; fogd meg; add ide; nem a miénk; elcsúszol, csúszik; kapaszkodj; kérem; CSAK SIMIZZÜK, KAPASZKODJ, NEM SZABAAAAADD, A KUTYA MINDENSÉGIT NEKI TE GYEREK!!!) - csak tojik rá :)
2011. május 3., kedd
2011. február 6., vasárnap
Berci okosodik
Berci az ünnepi, bulizós, későn-lefekvős esték után nemigen akart visszaállni a 9 órai lefekvésre, és komoly cirkuszokat vág le esténként, sokszor 10-ig, 11-ig fent marad. A január azzal telt, hogy próbáltuk visszaszoktatni a normális időben való lefekvésre - és felkelésre, teszem hozzá, mert az ilyen dajdajok után fél 9-ig aludt, és ezzel nem szolgáltatott kellő motivációt apukájának, hogy felkeljen, és beérjen a munkahelyére még 12 előtt :)
A korhelykedés dacára viszont elképesztő iramban fejlődik.
Egyrészt a mozgása: most már teljes biztonsággal áll kapaszkodva, ill. sétál a bútorok mellett. Elengedett kezes védőháló nélküli álló és járó gyakorlatokat még nem mutat be. De nagyon laza, most már elég, ha az egyik keze ujjhegyével hozzáér valami stabilhoz, a másikkal meg integet, üt és pakol. Főleg pakol. Egyszerűen SEMMI nincs biztonságban. Minden szekrényajtót, szobaajtót, fiókot kinyit, kifeszeget. Egy darabig elszórakoztatja maga a nyitás-csukás aktusa (ezen a ponton előfordul, hogy becsípi az ujját, és akkor megszakad a folyamat, mert sértetten üvölt, mintha legalábbis valaki kényszerítette volna, hogy kihúzza a fiókot, belekapaszkodjon az élébe, és úgy csukja be). Ha ezen a fázison sérülés nélkül túljut, akkor kipakolja a szekrény / fiók / doboz tartalmát. Vannak ártalmatlan pakolások, ami csak rendetlenséggel jár, pl. ruhák, játékok, könyvek - de ezek, valljuk be, nem olyan érdekesek, mintha a fürdőszobaszekrényt (mosópor és minden egyéb kemikália), a DVDs polcot (anya imádott, eredeti, és féltve őrzött Szívek Szállodája sorozatával), vagy az apja territóriumát (rengeteg számítógép ill. baromi fontos cetli) fedezné fel.
Szintén kedvelt célpont még a konvektor, amivel úgy egy hete eléggé megjárta. Egy pillanatra nem figyeltünk oda, és jól megfogta a felső, forró részét (fel akart állni) - a sírásra szaladtam be, de mivel abbahagyta, ahogy felkaptam, nem gondoltam, hogy nagyobb baja lenne. Egy darabig elvolt, majd egy negyed óra után újra sírni kezdett. Ilyenkor elkezdtünk a szokásos trouble-shootingot: éhes? nem. szomjas? nem. kakis? nem. álmos? nem. Akkor csak 3 dolog lehet: a foga, a füle, vagy a hasa. Kapott homeos bogyót a fogára - semmi eredmény. Már éppen melegítettük a sapkát, amit fájós fülre szokott kapni, amikor észrevettük, hogy 4 ujjacskája hegye hólyagos a forró konvektortól :( Akkor már persze késő volt, de azért hideg víz alá tartottuk, meg kapott fájdalomcsillapítót... Annyira megviselte az eset, hogy el is aludt. De szerencsére olyan gyorsan gyógyulnak az ilyen picik, aznap még zavarta a fogdosásban, de pár napon belül teljesen elmúlt. Bár mondhatnám, hogy tanult az esetből, de a megégett gyerek nem fél a konvektortól, továbbra is incselkedve kőröz körülötte, és állandóan a sarkában kell lenni, hogy meg nem simogassa újra. (OFF: Legyen már tavasz. Hogy ne kelljen fűteni. Meg overallt adni rá. Meg amúgy is.)
Sok a veszély a lakásban és szegénykém a leggyakrabban azt hallja, hogy 'Berci, NEM!'. Már nagyon szépen tudja mondani, hogy 'nemmnemmmmenmmm', amikor valami olyat csinál, amiről tudja, hogy nem szabad.
És ezzel el is értünk a kommunikáció-fejlődéshez, amiben óriási ugrásokat tesz. Meggyőződésem, hogy mindent ért, amit mondunk neki - na jó, mindent érteni akar. Ha meghallja a nevét, akkor az utána következő szóáradatra iszonyúan figyel, hatalmas lencsibaba-szemekkel, és ha talál benne valami hívószót, amit megért, arra reagál. A következő trükköket tudja:
- Hol van (valami)? Ebből tudja az órát (tiktak), mosógépet, a könyveit, az aranyborjúját (bornyú), a hintáját, és néhány játékot (labda, kisautó, karika) Amit ritkábban csinál, hogy megmutat családtagokat - talán azért, mert ezek holléte kevésbé stacionárius, mint a tárgyaké. Ami igazán figyelemreméltó, hogy már pozicionálja magát, és úgy keresi meg az adott tárgyat. Ha a földön van, akkor az órát, a hintát valahol fent keresi. Ha kézben, akkor a játékait valahol lent.
Ím, két 'hol van?' videó:
Az egyik kedvencem, hogy megmutatja az okos kis fejecskéjét - és nem csak megmutatja. Ha azt mondom neki, hogy tegye le a fejecskéjét, és van a közelben valami kellően puha (párna, szőnyeg, ágy, anya hasa), arra leteszi oldalt a fejét, közben mosolyog, és néz, hogy dicsérjem meg. Meg is szoktam nagyon! Tessék nézni:
Nemcsak megért, de nagyon sok mindent mond is már. Az egyes számú trükkünk, hogy megmondja, mit mond a kutya: 'Vaaa' vagy 'VauVa'. Ez működik kutyussal, kiskutyával is, bárki is kérdezi, bármilyen módon - sokkal nagyobb dolog ez, mint gondolná az ember, mert elsőre csak nagyon speciális helyzetekben válaszolt, pl. csak akkor, ha lehajoltam hozzá, és a megfelelő hangsúllyal egy nagyon konkrét szórendben kérdeztem. Most már egészen rugalmasan absztrahál a vaúvaú témakörben. Élő kutyákra, vagy kutyák képeire is mondja, de ritkán, ez majd egy következő ugrás lesz. Van szava a labdára (APTA), a kisautóra (WATTÓ).
Szókincse kiterjed még az evéssel-ivással kapcsolatos dolgokra is. Ha meglátja a cumisüveget napközben, akkor tudja, hogy abban innivaló van (nem táp), általában csipkebogyótea, ami TÁ-nak hív. Az evés jele a 'HAMMM' vagy 'AMMMMAMMMM' - ha éhes vagy ha meglátja, hogy valaki kaját készít / eszik, vagy akár csak elővesz egy kanálra vagy bögrére emlékeztető tárgyat, akkor nagy eséllyel halljuk ezt a fonémát. Ami édes még, hogyha megkérdezem étkezés előtt, hogy éhes-e, kér-e hammát, akkor elkezd nyammogni és cuppogni.
Emellett egész nap rendkívül színesen karattyol, és a maga babanyelvén folyamatosan mondja a magáét.
(Egészen friss gyűjtés: "Wuttá, wuttá? Átttyá? Eőőőő, veőőőőőő! Wáttó, wáttó! Báááddádádááá! Ehehe.)
Az evés terén változóak az eredményeink, reggel-este még mindig tápot kap cumisüvegből, amiért változatlanul rajong. A főzelékek, gyümölcsök vegyes fogadtatásra számíthatnak. Alapvetően elég hamar megunja az evést, mint egyhangú tevékenységet, és az első éhes csillapítása, vagyis kb. 10 kanál után már tekereg, nyöszörög, és menne a dolgára. Egy korának és súlyának megfelelő adag kaja (kb. 200 gramm) maximum kétharmada csúszik le, és akkor még egy sikeres etetést zártunk.
Mióta megtanulta, hogy nem csak pépek és tápok vannak, erős érdeklődést mutat a felnőtt kaját iránt. A sajtos kenyér, szendvics bármelyik komponensét szívesen fogadja (ha kellően kis darabokra van tépkedve, ellenkező esetben rágni nem is próbál, hanem undorral, egyben kifordítja a szájából - ugyanilyen finom jelzéssel él, ha jóllakott). A gyümölcsöt (pl. banán, narancs, kivi, körte) előszeretettel kinézi a felnőttek szájából, és ilyenkor eszik is néhány falatot - turmixolva, összetörve, rendes uzsonnaként prezentálva viszont általában elutasítja.
Azért persze vannak 'rendes' babamenük is, amit szívesen eszik, pl. a kelbimbót, a sütőtököt, ill. bármit, amiben tészta és 'felnőtt husi' van. (A vízben főtt csirkehús a múlté.) Mostanában kapott rá, hogy megfújja az ételt: tőlünk leste el persze, hogy néha fújjuk az első pár kanalat, ha kicsit meleg lett. De most már reklamál, ha nem tesszük, akármilyen hőmérsékletű is az étel, illetve ő maga fújja meg, amivel persze szétküldi a kanálon lévő falatot mindenhova (főleg az tető személy arcába).
Szóval az evéssel vannak viharok, de a hízással nem. Igen szép súlya van, már Karácsony előtt megütötte a 10 kilót, gyanítom, most már a 11-re gyúr. A magasságát képtelenség megmérni. Fekve ficánkol, állva meg rogyaszt. A múltkor 70 centire sikerült 'kinyújtanom', de ez röhej lenne, 86-os ruhákat hord - bár, ha belegondolok, erre csak keresztben van szükség. Örültem volna, ha nem ebben a testalkat dologban lesz anyja fia (hanem fülformában, de az egyre kajlább, a másik ágról hozza...)
Fogak száma 6, még mindig, de az elmúlt néhány napban extra nyűgös, meg dörzsöli az arcát, meg sír, meg piros a popója, szóval valószínűleg jön heteske és nyolcaska.
A korhelykedés dacára viszont elképesztő iramban fejlődik.
Egyrészt a mozgása: most már teljes biztonsággal áll kapaszkodva, ill. sétál a bútorok mellett. Elengedett kezes védőháló nélküli álló és járó gyakorlatokat még nem mutat be. De nagyon laza, most már elég, ha az egyik keze ujjhegyével hozzáér valami stabilhoz, a másikkal meg integet, üt és pakol. Főleg pakol. Egyszerűen SEMMI nincs biztonságban. Minden szekrényajtót, szobaajtót, fiókot kinyit, kifeszeget. Egy darabig elszórakoztatja maga a nyitás-csukás aktusa (ezen a ponton előfordul, hogy becsípi az ujját, és akkor megszakad a folyamat, mert sértetten üvölt, mintha legalábbis valaki kényszerítette volna, hogy kihúzza a fiókot, belekapaszkodjon az élébe, és úgy csukja be). Ha ezen a fázison sérülés nélkül túljut, akkor kipakolja a szekrény / fiók / doboz tartalmát. Vannak ártalmatlan pakolások, ami csak rendetlenséggel jár, pl. ruhák, játékok, könyvek - de ezek, valljuk be, nem olyan érdekesek, mintha a fürdőszobaszekrényt (mosópor és minden egyéb kemikália), a DVDs polcot (anya imádott, eredeti, és féltve őrzött Szívek Szállodája sorozatával), vagy az apja territóriumát (rengeteg számítógép ill. baromi fontos cetli) fedezné fel.
Szintén kedvelt célpont még a konvektor, amivel úgy egy hete eléggé megjárta. Egy pillanatra nem figyeltünk oda, és jól megfogta a felső, forró részét (fel akart állni) - a sírásra szaladtam be, de mivel abbahagyta, ahogy felkaptam, nem gondoltam, hogy nagyobb baja lenne. Egy darabig elvolt, majd egy negyed óra után újra sírni kezdett. Ilyenkor elkezdtünk a szokásos trouble-shootingot: éhes? nem. szomjas? nem. kakis? nem. álmos? nem. Akkor csak 3 dolog lehet: a foga, a füle, vagy a hasa. Kapott homeos bogyót a fogára - semmi eredmény. Már éppen melegítettük a sapkát, amit fájós fülre szokott kapni, amikor észrevettük, hogy 4 ujjacskája hegye hólyagos a forró konvektortól :( Akkor már persze késő volt, de azért hideg víz alá tartottuk, meg kapott fájdalomcsillapítót... Annyira megviselte az eset, hogy el is aludt. De szerencsére olyan gyorsan gyógyulnak az ilyen picik, aznap még zavarta a fogdosásban, de pár napon belül teljesen elmúlt. Bár mondhatnám, hogy tanult az esetből, de a megégett gyerek nem fél a konvektortól, továbbra is incselkedve kőröz körülötte, és állandóan a sarkában kell lenni, hogy meg nem simogassa újra. (OFF: Legyen már tavasz. Hogy ne kelljen fűteni. Meg overallt adni rá. Meg amúgy is.)
Sok a veszély a lakásban és szegénykém a leggyakrabban azt hallja, hogy 'Berci, NEM!'. Már nagyon szépen tudja mondani, hogy 'nemmnemmmmenmmm', amikor valami olyat csinál, amiről tudja, hogy nem szabad.
És ezzel el is értünk a kommunikáció-fejlődéshez, amiben óriási ugrásokat tesz. Meggyőződésem, hogy mindent ért, amit mondunk neki - na jó, mindent érteni akar. Ha meghallja a nevét, akkor az utána következő szóáradatra iszonyúan figyel, hatalmas lencsibaba-szemekkel, és ha talál benne valami hívószót, amit megért, arra reagál. A következő trükköket tudja:
- Hol van (valami)? Ebből tudja az órát (tiktak), mosógépet, a könyveit, az aranyborjúját (bornyú), a hintáját, és néhány játékot (labda, kisautó, karika) Amit ritkábban csinál, hogy megmutat családtagokat - talán azért, mert ezek holléte kevésbé stacionárius, mint a tárgyaké. Ami igazán figyelemreméltó, hogy már pozicionálja magát, és úgy keresi meg az adott tárgyat. Ha a földön van, akkor az órát, a hintát valahol fent keresi. Ha kézben, akkor a játékait valahol lent.
Ím, két 'hol van?' videó:
Az egyik kedvencem, hogy megmutatja az okos kis fejecskéjét - és nem csak megmutatja. Ha azt mondom neki, hogy tegye le a fejecskéjét, és van a közelben valami kellően puha (párna, szőnyeg, ágy, anya hasa), arra leteszi oldalt a fejét, közben mosolyog, és néz, hogy dicsérjem meg. Meg is szoktam nagyon! Tessék nézni:
Nemcsak megért, de nagyon sok mindent mond is már. Az egyes számú trükkünk, hogy megmondja, mit mond a kutya: 'Vaaa' vagy 'VauVa'. Ez működik kutyussal, kiskutyával is, bárki is kérdezi, bármilyen módon - sokkal nagyobb dolog ez, mint gondolná az ember, mert elsőre csak nagyon speciális helyzetekben válaszolt, pl. csak akkor, ha lehajoltam hozzá, és a megfelelő hangsúllyal egy nagyon konkrét szórendben kérdeztem. Most már egészen rugalmasan absztrahál a vaúvaú témakörben. Élő kutyákra, vagy kutyák képeire is mondja, de ritkán, ez majd egy következő ugrás lesz. Van szava a labdára (APTA), a kisautóra (WATTÓ).
Szókincse kiterjed még az evéssel-ivással kapcsolatos dolgokra is. Ha meglátja a cumisüveget napközben, akkor tudja, hogy abban innivaló van (nem táp), általában csipkebogyótea, ami TÁ-nak hív. Az evés jele a 'HAMMM' vagy 'AMMMMAMMMM' - ha éhes vagy ha meglátja, hogy valaki kaját készít / eszik, vagy akár csak elővesz egy kanálra vagy bögrére emlékeztető tárgyat, akkor nagy eséllyel halljuk ezt a fonémát. Ami édes még, hogyha megkérdezem étkezés előtt, hogy éhes-e, kér-e hammát, akkor elkezd nyammogni és cuppogni.
Emellett egész nap rendkívül színesen karattyol, és a maga babanyelvén folyamatosan mondja a magáét.
(Egészen friss gyűjtés: "Wuttá, wuttá? Átttyá? Eőőőő, veőőőőőő! Wáttó, wáttó! Báááddádádááá! Ehehe.)
Az evés terén változóak az eredményeink, reggel-este még mindig tápot kap cumisüvegből, amiért változatlanul rajong. A főzelékek, gyümölcsök vegyes fogadtatásra számíthatnak. Alapvetően elég hamar megunja az evést, mint egyhangú tevékenységet, és az első éhes csillapítása, vagyis kb. 10 kanál után már tekereg, nyöszörög, és menne a dolgára. Egy korának és súlyának megfelelő adag kaja (kb. 200 gramm) maximum kétharmada csúszik le, és akkor még egy sikeres etetést zártunk.
Mióta megtanulta, hogy nem csak pépek és tápok vannak, erős érdeklődést mutat a felnőtt kaját iránt. A sajtos kenyér, szendvics bármelyik komponensét szívesen fogadja (ha kellően kis darabokra van tépkedve, ellenkező esetben rágni nem is próbál, hanem undorral, egyben kifordítja a szájából - ugyanilyen finom jelzéssel él, ha jóllakott). A gyümölcsöt (pl. banán, narancs, kivi, körte) előszeretettel kinézi a felnőttek szájából, és ilyenkor eszik is néhány falatot - turmixolva, összetörve, rendes uzsonnaként prezentálva viszont általában elutasítja.
Azért persze vannak 'rendes' babamenük is, amit szívesen eszik, pl. a kelbimbót, a sütőtököt, ill. bármit, amiben tészta és 'felnőtt husi' van. (A vízben főtt csirkehús a múlté.) Mostanában kapott rá, hogy megfújja az ételt: tőlünk leste el persze, hogy néha fújjuk az első pár kanalat, ha kicsit meleg lett. De most már reklamál, ha nem tesszük, akármilyen hőmérsékletű is az étel, illetve ő maga fújja meg, amivel persze szétküldi a kanálon lévő falatot mindenhova (főleg az tető személy arcába).
Szóval az evéssel vannak viharok, de a hízással nem. Igen szép súlya van, már Karácsony előtt megütötte a 10 kilót, gyanítom, most már a 11-re gyúr. A magasságát képtelenség megmérni. Fekve ficánkol, állva meg rogyaszt. A múltkor 70 centire sikerült 'kinyújtanom', de ez röhej lenne, 86-os ruhákat hord - bár, ha belegondolok, erre csak keresztben van szükség. Örültem volna, ha nem ebben a testalkat dologban lesz anyja fia (hanem fülformában, de az egyre kajlább, a másik ágról hozza...)
Fogak száma 6, még mindig, de az elmúlt néhány napban extra nyűgös, meg dörzsöli az arcát, meg sír, meg piros a popója, szóval valószínűleg jön heteske és nyolcaska.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
