Berci Karácsonya

Berci igen feszített tempóban nyomta az ünnepeket, körbejárta a fél rokonságot, és ebben legjobban a szülei fáradtak el.

Úgy kezdődött, hogy a szenteste kissé kitolódott, mert rá, aki soha nem alszik egy óránál többet napközben, rájött a durmolhatnék 24-én délután. 4 után kelt, és csak ekkor tudtunk először itthon, hármasban karácsonyozni. Csak az egy nagy ajándékát, a nagy ugrálóállatot bontotta ki (sok unszolásra, lásd videó).

Nem tévedés, ez ez aranyborjú, annak minden biblikus jelentéstartalmával együtt. (Piros lovacskát akartam, de az már nem volt, csak hülye pandák, meg kutyák, amin nincs mibe kapaszkodni, úgyhogy maradt a bornyú. Annak legalább szarva van.) De Berci részéről inkább leszarva van :) Még nem tud egyedül ráülni, és elég hamar megunja, ha ráültetjük. Főként zsámolyként és kézifegyverként szereti használni, illetve ütlegeli (közben talán azt mormogja, hogy 'pusztulj, Mammon', de ebben nem vagyunk biztosak).

Ezután villámgyorsan elindultunk anyósomékhoz (közben félúton visszafordultunk a forgalmi engedélyért), és csekély egy órás késéssel meg is érkeztünk. A férjem kriminálisan éhes volt, ezért a biztonság kedvéért mindenkivel összeveszett, aztán bocsánatot kért. Ettünk, ajándékoztunk. Berci kapott a kisauóflottájához újabb kiegészítőket, meg valami kejfeljancsi jellegű Micimackót karikákkal, meg valami dupló-szerű építőt. Én meg egy hajvasalót, csak használjam (többet, mint a rendes vasalót) :)

Az egy órás késést tovább görgetve 8 előtt nem sokkal érkeztünk anyuékhoz, ahol a nagyszülőkön kívül a nagybty és az unokatesóm is ott volt. Újabb ajándékozás, újabb evés. (Koccintásokat nem is mondom). A gyerek, aki néhány héttel ezelőtt legtöbbször 9kor már aludt, akkor kezdett csak el igazán élni. A kacsás bébizongora egy kicsit még korainak bizonyult, csak leamortizálni akarta, de ez a tekergető drótos-karikás izé sikert aratott:

Berci ott aludt, 10 után még dajdajozott, aztán volt hajlandó lefeküdni.

Másnap, szombaton reggel templom, majd ebédre mentünk a nagybátyámékhoz, unoka- és másodunokatesók minden mennyiségben. Evés, ajándékozás, happy feeling. Gumimotoros kisautók.

Zsófika kismotorjának elkobzása, hasra fordítás, és a kerekek megszerelése. (A másfél éves kislány szerencsére béketűrő, bár annyit azért megjegyzett, hogy "ajjajj, baba").

Délután hiánypótló karácsonyozás az öcsémékkel. Evés, ivás, ajándékozás. Mágneses építőjáték, apró fürdőskacsák (!!!). Este hulafáradtan haza.

Vasárnap: újabb nagyobb családi felvonulás anyósoméknál. Berci egyre kevésbé értette a felhajtást (a keresztelő óta nem látta egyszerre az összes nagyszülőjét), de azért kihasználta, hogy mindenki őt dédelgeti. Armstrong kutya kitér a hitéből. Durván finom ebéd.

Délután a kicsit gyengélkedő dédi meglátogatása. Dédi örvendezett, Berci körbetappancsolta a lakást. Az öltözékén látszik, hogy egy kicsit kiengedett a feszes ünnepi viseletből.

Egy picit megzongoráztatta a dédit:

Aztán inaltunk haza (a háttérben szúrós hófúvás).

A karácsony nettó hozadéka, hogy a gyerekjátékok lakásbeli térhódítása ellen folytatott meddő harc teljes feladásra került, valamint  Bercit innentől kezdve lehetetlen este 11 előtt lefektetni.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Berci szánkózik

Berci és a táplálkozás

Rég írtam erről, talán legutóbb akkor, amikor eljutottunk a napi 5-szöri evéshez. Lényegében ugyanott tartunk, a fogak kissé visszavetették a fejlődést ebben a tekintetben.
Reggel és este tápot kap, most már nem a hiperérzékenyeknek valót, és lekopogom, nem fáj a hasa tőle. De vicces is lenne, hogy HA Sensitive tápot eszik, közben meg pizzázik napközben :)

A tápos étkezéseknél elég jó a complience, szépen megeszi, nincs cirkust. Nagyon erősen ragaszkodik érzelmileg a cumisüveghez, és rég elveszett barátként üdvözli ilyenkor.

A második kedvenc kaja a tízórai, ilyenkor valamilyen tejpépet kap, néha gyümölccsel felbruttósítva. Ez is finom, meg édes, úgyhogy legtöbbször az egészet benyomja. Most már nyitottunk mindenféle bolti cucc felé is, stracciatellás meg grízes, meg mindenféle, varietas delectat elvén, és tényleg delectat.

Az ebédnél jönnek az első kudarcok. Ilyenkor valami zöldséges, főzelékszerű pempőt kap hússal. Ritkán kész bébiételt - bár ennek van a legnagyobb sikere. A házi készítésű kotyvasztványaim vegyes fogadtatásra találnak. Van, amit az első kanáltól kezdve utál, és egy falatot sem lehet belediktálni. Több hetes trouble-shooting eredménye: minden idetartozik, amiben krumpli van, Az valami miatt most feketelistás. Viszont amiben a staple rizs, vagy tészta, azt kajolja nagyon. És a köles is jöhet, bár az apja szerint büdös.

A hússal szintén kínlódunk, mert nemigen akart lejönni a vegán diétáról. A levesben főtt csirkemelldarabok ledarálva egyáltalán nem mozgatták meg a fantáziáját. Szerencsére rájöttünk, hogy nem a húst utasítja el ab ovo, hanem kicsit ízesebb dolgokra vágyik, mint az íztelen vízben főtt csirkehús. A legjobb eredményeket a pulykapörkölttel értük el (lemostam a szaftját, épphogy csak maradt vmi íze).

Úgyhogy ami most tipikus ebéd, az husi, valami finom, mellé rizs vagy tészta vagy köles, és persze a legnagyobb része zöldség, de abból sem lehet akármi. Most a sütőtök a legnagyobb sláger, a répát is megeszi, a spenóttal, brokkolival, káposztával kiszámíthatatlan eredményekre jutunk. Például anyósom spenótját ette, az enyémet köpte.

Ezen azért bedilizek, hogy az anyósomnál minden kaját megeszik, anyuval meg velem simán bevágja a finnyát. Próbáltam rekonstruálni a főztjét - végül is a férjem főzött neki húst, és azt tényleg ette.

Az ebéd 0-80%-os eredménnyel kerül az emésztőrendszerébe - még a legjobb eredménynél is számítanunk kell lemorzsolódásra, ami az arcán, a szőnyegen, a széken és az etető személyen landol. És van valami arisztokratikus dilije, hogy az utolsó falatot nem eszi meg semmiből.

Azt, hogy nem akar enni, igen sokféleképpen ki tudja fejezni újabban. Régen csak egy makacsul összezárt állkapocs és az elsődított fej utalt rá, hogy nem kér többet. MOst már cizelláltan tud berregni, ciccogni, és egyéb elaborált módokon visszaporlasztani az ételt a légkörbe. Erről van videónk is (HAMAROSAN FELTÖLTÖM).

Az uzsonna gyümölcs, eddig a banán működött, de most van egy platózás abból is. A legszívesebben kézből, pici darabokra tördelve szereti enni, amivel eszméletlen malacólat csinálunk. De néha így sem.

Jogos a kérdés, hogy mit csinálok egy babakaját enni nem akaró, de egyébiránt éhes gyerekkel. Azt hiszem, Berci azért jutott el az ellenkezésnek ehhez a formájához, mert megtapasztalta, hogy vannak ám ennél menőbb, finomabb felnőttkaják, akiből kapott kóstolót, és ezekre hajt.

Érdekes, hogyha pépben, babapempőben darabkát talál, ha csak egy nanométernyit is, azt rosszallóan visszaöklendezi. De önmagában szívesen veszi a darabkákat, feltéve, ha sajtból vannak. A sajt nagy kedvenc, minden fajtája, legyen az trappista, edámi vagy mozzarella. Kenyérbéldarabkák is jöhetnek. Kósolt már sonkát is.

Innentől persze életveszélyes előtte enni, hogy profin kinézi az ember szájából a falatot. Kb. úgy lehet átvészelni, hogy ölbe kapom, és kap belőle falatokat a neki való részekből.

A vacsi megint táp. Sajnos azt a jó szokását, hogy bealszik, vagy legalábbis szolidan bekómál evés alatt, levetkezte. Kaja után még igényel némi szórakoztatást, sétát, mesét, vagy jobb esetben elszórakoztatja magát a kiságyban. Ott nincs sok minden, úgyhogy jobb híján az Jancsibohócát és az alvómaciját rágja, és közben énekel. Ezt nevezzük Berci esti zsolozsmájának, vagy vecsernyének (ami a vacsornya után jön). Erről szintén kéne videó, mert iszonyú jókat mond, de nem sikerül, főleg, mert sötét van. De durva átiratban ilyesmi a szöveg:
vö vö
böö
vej?
há hhá hő heőőőőőő
hóvóvóvóóóóóhü? ááááááj?