Apád füle!

Amikor megszületett, akkor egy pár hétig úgy tűnt, hogy az apja szemét és az én fülemet örökölte, és ennek nagyon örültem. Az apjának hatamas barna szeme van és seprüszempillái, nekem meg csinos, helyes kicsike fülem.

De teltek-múltak a hetek, és egyre inkább úgy tűnik (pláne, ahogy kerekedik az arca), hogy azok (bár lehet, hogy nem lesznek kékek, mint az enyém, hanem bebarnulnak) inkább az én kis malacszemeim. Aminek nem örülünk annyira. De az igazi gond, hogy a fülek... egyre inkább az apja fülére kezdenek hasonlítani. A Zapa gyönyörű ember, de a fülei, és a fülek abban a családban általában nagyok, lapászerűek és kissé elállnak.

Szóval a már szülés előtt is megtervezett álomgyerek (apa szeme - anya füle) helyett lesz egy ilyen anya szeme - apa füle párosítás. Ami azt jelenti, hogy nagyon okosnak kell lennie, hogy ezt kompenzálja :)
(ezt viszont akármelyinktől örökölheti!!!) :)

A másik ilyen dolog a testalkat. Én alacsony vagyok és duci, de nagyon rugalmas és hajlákony (ahhoz képest). Apja magas és vékony, de az ízületei nagyon merevek, a lábát sem tudja ülve kinyújtani.
Na most az ő alkatával és az én ízületeimmel balettáncos lesz a Berci. Az én alkatommal és az ő ízületeivel szerencse, ha tud mozogni...

És akkor még a jelleméről nem is beszéltünk, hogy asszertív, kreatív és spontán, bár túlérzékeny és állandó figyelmet kereső, mint én, vagy nyugodt, türelmes, de kissé lassú és visszahúzódó, mint a Zapa... Nagy kérdések...

Na jó, ezek spekulációk, de mindenki a legjobbat szeretné továbbadni a gyereknek, nem?