A korhelykedés dacára viszont elképesztő iramban fejlődik.
Egyrészt a mozgása: most már teljes biztonsággal áll kapaszkodva, ill. sétál a bútorok mellett. Elengedett kezes védőháló nélküli álló és járó gyakorlatokat még nem mutat be. De nagyon laza, most már elég, ha az egyik keze ujjhegyével hozzáér valami stabilhoz, a másikkal meg integet, üt és pakol. Főleg pakol. Egyszerűen SEMMI nincs biztonságban. Minden szekrényajtót, szobaajtót, fiókot kinyit, kifeszeget. Egy darabig elszórakoztatja maga a nyitás-csukás aktusa (ezen a ponton előfordul, hogy becsípi az ujját, és akkor megszakad a folyamat, mert sértetten üvölt, mintha legalábbis valaki kényszerítette volna, hogy kihúzza a fiókot, belekapaszkodjon az élébe, és úgy csukja be). Ha ezen a fázison sérülés nélkül túljut, akkor kipakolja a szekrény / fiók / doboz tartalmát. Vannak ártalmatlan pakolások, ami csak rendetlenséggel jár, pl. ruhák, játékok, könyvek - de ezek, valljuk be, nem olyan érdekesek, mintha a fürdőszobaszekrényt (mosópor és minden egyéb kemikália), a DVDs polcot (anya imádott, eredeti, és féltve őrzött Szívek Szállodája sorozatával), vagy az apja territóriumát (rengeteg számítógép ill. baromi fontos cetli) fedezné fel.
Szintén kedvelt célpont még a konvektor, amivel úgy egy hete eléggé megjárta. Egy pillanatra nem figyeltünk oda, és jól megfogta a felső, forró részét (fel akart állni) - a sírásra szaladtam be, de mivel abbahagyta, ahogy felkaptam, nem gondoltam, hogy nagyobb baja lenne. Egy darabig elvolt, majd egy negyed óra után újra sírni kezdett. Ilyenkor elkezdtünk a szokásos trouble-shootingot: éhes? nem. szomjas? nem. kakis? nem. álmos? nem. Akkor csak 3 dolog lehet: a foga, a füle, vagy a hasa. Kapott homeos bogyót a fogára - semmi eredmény. Már éppen melegítettük a sapkát, amit fájós fülre szokott kapni, amikor észrevettük, hogy 4 ujjacskája hegye hólyagos a forró konvektortól :( Akkor már persze késő volt, de azért hideg víz alá tartottuk, meg kapott fájdalomcsillapítót... Annyira megviselte az eset, hogy el is aludt. De szerencsére olyan gyorsan gyógyulnak az ilyen picik, aznap még zavarta a fogdosásban, de pár napon belül teljesen elmúlt. Bár mondhatnám, hogy tanult az esetből, de a megégett gyerek nem fél a konvektortól, továbbra is incselkedve kőröz körülötte, és állandóan a sarkában kell lenni, hogy meg nem simogassa újra. (OFF: Legyen már tavasz. Hogy ne kelljen fűteni. Meg overallt adni rá. Meg amúgy is.)
Sok a veszély a lakásban és szegénykém a leggyakrabban azt hallja, hogy 'Berci, NEM!'. Már nagyon szépen tudja mondani, hogy 'nemmnemmmmenmmm', amikor valami olyat csinál, amiről tudja, hogy nem szabad.
És ezzel el is értünk a kommunikáció-fejlődéshez, amiben óriási ugrásokat tesz. Meggyőződésem, hogy mindent ért, amit mondunk neki - na jó, mindent érteni akar. Ha meghallja a nevét, akkor az utána következő szóáradatra iszonyúan figyel, hatalmas lencsibaba-szemekkel, és ha talál benne valami hívószót, amit megért, arra reagál. A következő trükköket tudja:
- Hol van (valami)? Ebből tudja az órát (tiktak), mosógépet, a könyveit, az aranyborjúját (bornyú), a hintáját, és néhány játékot (labda, kisautó, karika) Amit ritkábban csinál, hogy megmutat családtagokat - talán azért, mert ezek holléte kevésbé stacionárius, mint a tárgyaké. Ami igazán figyelemreméltó, hogy már pozicionálja magát, és úgy keresi meg az adott tárgyat. Ha a földön van, akkor az órát, a hintát valahol fent keresi. Ha kézben, akkor a játékait valahol lent.
Ím, két 'hol van?' videó:
Az egyik kedvencem, hogy megmutatja az okos kis fejecskéjét - és nem csak megmutatja. Ha azt mondom neki, hogy tegye le a fejecskéjét, és van a közelben valami kellően puha (párna, szőnyeg, ágy, anya hasa), arra leteszi oldalt a fejét, közben mosolyog, és néz, hogy dicsérjem meg. Meg is szoktam nagyon! Tessék nézni:
Nemcsak megért, de nagyon sok mindent mond is már. Az egyes számú trükkünk, hogy megmondja, mit mond a kutya: 'Vaaa' vagy 'VauVa'. Ez működik kutyussal, kiskutyával is, bárki is kérdezi, bármilyen módon - sokkal nagyobb dolog ez, mint gondolná az ember, mert elsőre csak nagyon speciális helyzetekben válaszolt, pl. csak akkor, ha lehajoltam hozzá, és a megfelelő hangsúllyal egy nagyon konkrét szórendben kérdeztem. Most már egészen rugalmasan absztrahál a vaúvaú témakörben. Élő kutyákra, vagy kutyák képeire is mondja, de ritkán, ez majd egy következő ugrás lesz. Van szava a labdára (APTA), a kisautóra (WATTÓ).
Szókincse kiterjed még az evéssel-ivással kapcsolatos dolgokra is. Ha meglátja a cumisüveget napközben, akkor tudja, hogy abban innivaló van (nem táp), általában csipkebogyótea, ami TÁ-nak hív. Az evés jele a 'HAMMM' vagy 'AMMMMAMMMM' - ha éhes vagy ha meglátja, hogy valaki kaját készít / eszik, vagy akár csak elővesz egy kanálra vagy bögrére emlékeztető tárgyat, akkor nagy eséllyel halljuk ezt a fonémát. Ami édes még, hogyha megkérdezem étkezés előtt, hogy éhes-e, kér-e hammát, akkor elkezd nyammogni és cuppogni.
Emellett egész nap rendkívül színesen karattyol, és a maga babanyelvén folyamatosan mondja a magáét.
(Egészen friss gyűjtés: "Wuttá, wuttá? Átttyá? Eőőőő, veőőőőőő! Wáttó, wáttó! Báááddádádááá! Ehehe.)
Az evés terén változóak az eredményeink, reggel-este még mindig tápot kap cumisüvegből, amiért változatlanul rajong. A főzelékek, gyümölcsök vegyes fogadtatásra számíthatnak. Alapvetően elég hamar megunja az evést, mint egyhangú tevékenységet, és az első éhes csillapítása, vagyis kb. 10 kanál után már tekereg, nyöszörög, és menne a dolgára. Egy korának és súlyának megfelelő adag kaja (kb. 200 gramm) maximum kétharmada csúszik le, és akkor még egy sikeres etetést zártunk.
Mióta megtanulta, hogy nem csak pépek és tápok vannak, erős érdeklődést mutat a felnőtt kaját iránt. A sajtos kenyér, szendvics bármelyik komponensét szívesen fogadja (ha kellően kis darabokra van tépkedve, ellenkező esetben rágni nem is próbál, hanem undorral, egyben kifordítja a szájából - ugyanilyen finom jelzéssel él, ha jóllakott). A gyümölcsöt (pl. banán, narancs, kivi, körte) előszeretettel kinézi a felnőttek szájából, és ilyenkor eszik is néhány falatot - turmixolva, összetörve, rendes uzsonnaként prezentálva viszont általában elutasítja.
Azért persze vannak 'rendes' babamenük is, amit szívesen eszik, pl. a kelbimbót, a sütőtököt, ill. bármit, amiben tészta és 'felnőtt husi' van. (A vízben főtt csirkehús a múlté.) Mostanában kapott rá, hogy megfújja az ételt: tőlünk leste el persze, hogy néha fújjuk az első pár kanalat, ha kicsit meleg lett. De most már reklamál, ha nem tesszük, akármilyen hőmérsékletű is az étel, illetve ő maga fújja meg, amivel persze szétküldi a kanálon lévő falatot mindenhova (főleg az tető személy arcába).
Szóval az evéssel vannak viharok, de a hízással nem. Igen szép súlya van, már Karácsony előtt megütötte a 10 kilót, gyanítom, most már a 11-re gyúr. A magasságát képtelenség megmérni. Fekve ficánkol, állva meg rogyaszt. A múltkor 70 centire sikerült 'kinyújtanom', de ez röhej lenne, 86-os ruhákat hord - bár, ha belegondolok, erre csak keresztben van szükség. Örültem volna, ha nem ebben a testalkat dologban lesz anyja fia (hanem fülformában, de az egyre kajlább, a másik ágról hozza...)
Fogak száma 6, még mindig, de az elmúlt néhány napban extra nyűgös, meg dörzsöli az arcát, meg sír, meg piros a popója, szóval valószínűleg jön heteske és nyolcaska.
