Berci baba blogja

Alvásidő

2011-05-03T13:23:00.000+02:00

Alvásidő, micsoda gyönyörű szó! Egyrészt ugye alvás, ami mindenképpen szuper, akár ha anya maga teheti, akár az, ha Berci csinálja. Mert amikor Berci alszik, anya csodálatos dolgokat csinálhat, amihez amúgy nem tud hozzáfogni, például takarít, mosogat, dolgozik, na jó, néha facebookos flashjátékokat játszik vagy tévézik. És a másik komponens: az idő. Önmagában is jó ha van, de ha a gyerek alvására vonatkozik, és van neki egy szokott helye a napban, és egy szokott hossza, az valami mesés. Alvásidő: minden nap 12-2 körül, úgy másfél óra átlagban. Azért ujjongok ennyire rajta, mert Berci élete első 14 hónapjában nem igazán mutatott hajlandóságot az ún. napirend kialakítására, hacsak nem étkezések területén, bár ott is hajlamos volt némi rapszodikusságra. De pár hete nálunk kérem alvásidő van - nem meglepő, hogy most is az van, és végre jut idő frissíteni ezt a szegény elhanyagolt blogot, aminél kevesebb törődést az utóbbi időben csak a sminkjeim kaptak :)

Szóval mióta rájöttünk, hogy Bercinek nem nagy az alvásigénye, és bőven elég neki napjában egyszer aludni, mindenki boldog. Berci hatkor felkel és reggelizik, (ha korábban, akkor még visszaalszik, de ha később, akkor esély sincs), egész délelőtt pörög mint ringlispíl, tízóraizik, majd 11 körül elkezd koordinálatlan lenni, és 12kor rendszerint beájul. Ehhez persze az kell, hogy meitaiban vagy manducában felkössem, de akkor valóban 5 perc kell neki, míg ha berakom a kiságyába garantáltan egy órát üvölt. Úgyhogy a kisebb ellenállás irányába menve felkötöm. Az lehet a háttérben, hogy olyan unalmas vagyok, hogy a gyerek is elalszik rajtam :)

A gyermek továbbra sem akar önállóan járni. Mászva már ügyesen csatalngol mindenhol, feláll, alig kapaszkodik, fel-le mászik a bútorokról, és ÁLLANDÓAN pakol - de nem jár. A korabeli srácok már igen, amitől persze kicsit szarul érzem magam. (Megjegyezem ez az a szép időszak, amikor nem tudok olyan tempóben elpakolni, ahogy ő kipakol, úgyhogy állandóan csatatér van.)

Amit viszont továbbra is rohamtempóban fejleszt, az a beszélőkéje. Korához képest elképesztő mennyiségű szót tud, és használ, és a nagyját egész érthetően mondja (vagyis más is megérti, nem csak anya). Erre viszont roppant büszke vagyok. Megpróbáltam összeszedni, mi mindent mond, de tuti nem fog eszembejutni minden:
- WATTÓ, AUTTTÓ (autó, ill. minden, aminek kereke van)
- családtagok, úgy mint: APA, MAMA, PAPA, DÉ (dédi), BÁ (Bálint a tesóm, és keresztapa), és a legutóbbi tudománya az AJAAA, ami anya, amit eddig nem mondott, és nyilván kétségbeejtett, hogy pont engem nem hív sehogy, vagy apának, vagy mamának, ha olyanja van. De most már én vagyok az 'aja'. (Valószínűleg a ny betű kimondásával volt gond, mert érteni már rég érti, hogy 'anya',k és rám mutat, csak nem mondta sosem.)
- HAMM / AMMMA / MEMMM: ez az ennivaló, ezzel jelzi, hogy éhes, vagy ha lát valami ehetőt - ide kapcsolódva BUUU/BÁÁÁ (buláta, ill. minden extrudált gabonakészítmény)
- TÁÁÁ - tea ill. minden innivaló (nem csak Bercié cumisüvegben, hanem pl. anya poharában is a bor)
- JÁTTTÉÉÉ (játék, összefoglaló néven, ill. a kosár neve, amiben tartjuk őket), JABBAA (labda), MÁÁÁÁ (mágneses játék), TÁÁÁÁ (karikák, erre nincs magyarázat), HITTÁÁ (hinta), TÚÚ (csúszda), BABBBAAA (játékbabák, és minden kisgyerek egy méter alatt, akár képen, akár élőben, ill. saját magára is ezt mondja tükörben vagy fényképen)
- VÍÍÍÍ - víz, virág vagy villamos (a BU pedig busz, természetesen)
- VÉÉÉÉ - fogkefe, sztem a vízhez van köze, hogy így hívja, de passz (van egy saját felnőtt fogkeféje, amivel egyedül most fogat, kap babafogkrémet is, amit kiszopogat belőle, és állandóan kéri, napjában többször is)
- állatok (ezeket meg is mutatja a könyveiben, és mondja): HÁPPPPÁ/HÁPPPII (kacsa, nyilván), VAVAAA (kutya), CICCCCA / TIIITTÁÁÁ (navajon..), BÁMM, BÁBBII (ez darázs, vagy méhecske, az angol bumblebee alapján), MA (majom), UÍÍÍUÍÍÍ (malac), JÓ (róka, vagy ló, de lehet hóember is), TUKKK/TOKKOOTT (tyúk), TE/TEK (teknősbéka), BEE/BAA (birka, bárány), BRUMM/BRRR (mackó), NNÚÚ (nyuszi), BJE (béka, brekeke), és a hangtalan tátogás, ill halk PAPAPA: ez a hal
- NNNNNA (nap), HOO (hold), BÖ (bögre), KÉ (kép a falon)
- zöldség-gyümölcs: APPPI (alma, ez az angol apple-ből jön, mert ezt az egyet így tanulta meg), BA (banán), PA (paradicsom), UBB/UBBII (uborka) - az almáért meg van veszve, és a gerezdeket egyedül elharapdálja, persze közben végigautózik vele a földön, de valamennyi koszt meg kell ennie
- Hihetetlen mennyiségű madár (van egy madaras könyve), GÓÓÓ / GÓÓÓJ (gólya), UHHUUUU (bagoly), VA (varjú), BU (búbosbanka), SZSII (sirály), HA (harkály) - és észbontó, hogy ezeket minde megh is ismeri, más könyvekben is, mondjuk itt a bagoly és a gólya (meg természetesen a kacsa) vezet
- ÁPCI (ha valaki tüsszent, ill. némi nagymamai félrevezetés miatt virágokra is szokta mondani, de amúgy azokat inkább VIIIII-nek hívja)

- NEMMM (egyértelmű)

- AJJÓ (halló helyett a telefonba, de csak ritkán, mert ha a kezébe kap ilyesmit, akkor nyomogatni akarja, nem beszélni vele - amúgy ha hallja benne a hangunkat, az eléggé összezavarja)

- TÜCCS (leülni, ülés, ülj le, nyilván a csüccsből)
- TETTYÉÉ (tessék)
És a kicsit váratlanabbak:
- HÁTTÁÁ (háttal, ezt olyankor mondja, amikor lemászik ágyról vagy kanapéról, mert így tanítottuk, hogy ne fejjel előre menjen le, hanem szépen, háttal...)
- TOTOMM (Thosam, a gőzmozdony - ez az első szó, amit kimond a reggeli kaja után, vagyis, hogy kapcsoljuk be már neki a tévében a cuccot - és állandóan mondja, akárhányszor csak meglátja a tévét, vagy bármelyik távirányítót) - legújabban csatlakozott hozzá a POPOMM, ami nyilván a POM-POM mesék, amiket most vezettünk elő
- HOPPÁ (vegyél fel, vegyél ki)
- PAPPPÍÍ (papír - mindez, ami a könyvekből, újságokból marad, ha a kezébe kerül)
- KKKUU, TUKKUUU (kulcs) - imádja a kulcsokat, mindenhonnan megszerzi őket
- NNITTTOO (nincs több - ha valami elfogyott, vagy elvettük, vagy nem kér többet)
- HÁPPPÁ (na, ez nehéz, mert kontextusfüggő, mert lehet kacsa, vagy apa, de az ékszereim közelében a hajpántra vonatkozik, ami meg akar kapni, majd a maga ill. mások fejére illeszteni)
- ÉTTÁ (séta, amikor lemegyünk sétálni, vagy amikor le akar menni, vagy amikor kimegyünk az utcára bármilyen okból) - ide kapcsolódik a PÁPÁ, ami mond szépen, de csak kicsi spéttel, kb. amikor az illető, akitől elköszöntünk már a földszinten van - és mondja olyankor is, amikor mi magunk megyünk el otthonról együtt.
- ITTÓÓ (itthon, amikor megérkezünk és belépünk a lakásba)

És ezzel tuti nem mondtam el mindet, de most hirtelen ennyit tudtam összeszedni. Amúgy mindent utánoz, amit mondunk, és megtetsztik neki. Például a minap megismételte azt hogy hatszög (HÁCCŐŐ), vagy azt, hogy torta (TOTTÁÁ).

Ennél persze sokkal többet megért, és összességében elég jól leveszi, hogy mit akarunk tőle (gyere ide; nem szabad; éhes vagy?; nem ütjük, csak simizzük; fogd meg; add ide; nem a miénk; elcsúszol, csúszik; kapaszkodj; kérem; CSAK SIMIZZÜK, KAPASZKODJ, NEM SZABAAAAADD, A KUTYA MINDENSÉGIT NEKI TE GYEREK!!!) - csak tojik rá :)

Berci okosodik

2011-02-06T15:08:00.002+01:00

Berci az ünnepi, bulizós, későn-lefekvős esték után nemigen akart visszaállni a 9 órai lefekvésre, és komoly cirkuszokat vág le esténként, sokszor 10-ig, 11-ig fent marad. A január azzal telt, hogy próbáltuk visszaszoktatni a normális időben való lefekvésre - és felkelésre, teszem hozzá, mert az ilyen dajdajok után fél 9-ig aludt, és ezzel nem szolgáltatott kellő motivációt apukájának, hogy felkeljen, és beérjen a munkahelyére még 12 előtt :)

A korhelykedés dacára viszont elképesztő iramban fejlődik.

Egyrészt a mozgása: most már teljes biztonsággal áll kapaszkodva, ill. sétál a bútorok mellett. Elengedett kezes védőháló nélküli álló és járó gyakorlatokat még nem mutat be. De nagyon laza, most már elég, ha az egyik keze ujjhegyével hozzáér valami stabilhoz, a másikkal meg integet, üt és pakol. Főleg pakol. Egyszerűen SEMMI nincs biztonságban. Minden szekrényajtót, szobaajtót, fiókot kinyit, kifeszeget. Egy darabig elszórakoztatja maga a nyitás-csukás aktusa (ezen a ponton előfordul, hogy becsípi az ujját, és akkor megszakad a folyamat, mert sértetten üvölt, mintha legalábbis valaki kényszerítette volna, hogy kihúzza a fiókot, belekapaszkodjon az élébe, és úgy csukja be). Ha ezen a fázison sérülés nélkül túljut, akkor kipakolja a szekrény / fiók / doboz tartalmát. Vannak ártalmatlan pakolások, ami csak rendetlenséggel jár, pl. ruhák, játékok, könyvek - de ezek, valljuk be, nem olyan érdekesek, mintha a fürdőszobaszekrényt (mosópor és minden egyéb kemikália), a DVDs polcot (anya imádott, eredeti, és féltve őrzött Szívek Szállodája sorozatával), vagy az apja territóriumát (rengeteg számítógép ill. baromi fontos cetli) fedezné fel.

Szintén kedvelt célpont még a konvektor, amivel úgy egy hete eléggé megjárta. Egy pillanatra nem figyeltünk oda, és jól megfogta a felső, forró részét (fel akart állni) - a sírásra szaladtam be, de mivel abbahagyta, ahogy felkaptam, nem gondoltam, hogy nagyobb baja lenne. Egy darabig elvolt, majd egy negyed óra után újra sírni kezdett. Ilyenkor elkezdtünk a szokásos trouble-shootingot: éhes? nem. szomjas? nem. kakis? nem. álmos? nem. Akkor csak 3 dolog lehet: a foga, a füle, vagy a hasa. Kapott homeos bogyót a fogára - semmi eredmény. Már éppen melegítettük a sapkát, amit fájós fülre szokott kapni, amikor észrevettük, hogy 4 ujjacskája hegye hólyagos a forró konvektortól :( Akkor már persze késő volt, de azért hideg víz alá tartottuk, meg kapott fájdalomcsillapítót... Annyira megviselte az eset, hogy el is aludt. De szerencsére olyan gyorsan gyógyulnak az ilyen picik, aznap még zavarta a fogdosásban, de pár napon belül teljesen elmúlt. Bár mondhatnám, hogy tanult az esetből, de a megégett gyerek nem fél a konvektortól, továbbra is incselkedve kőröz körülötte, és állandóan a sarkában kell lenni, hogy meg nem simogassa újra. (OFF: Legyen már tavasz. Hogy ne kelljen fűteni. Meg overallt adni rá. Meg amúgy is.)

Sok a veszély a lakásban és szegénykém a leggyakrabban azt hallja, hogy 'Berci, NEM!'. Már nagyon szépen tudja mondani, hogy 'nemmnemmmmenmmm', amikor valami olyat csinál, amiről tudja, hogy nem szabad.

És ezzel el is értünk a kommunikáció-fejlődéshez, amiben óriási ugrásokat tesz. Meggyőződésem, hogy mindent ért, amit mondunk neki - na jó, mindent érteni akar. Ha meghallja a nevét, akkor az utána következő szóáradatra iszonyúan figyel, hatalmas lencsibaba-szemekkel, és ha talál benne valami hívószót, amit megért, arra reagál. A következő trükköket tudja:
- Hol van (valami)? Ebből tudja az órát (tiktak), mosógépet, a könyveit, az aranyborjúját (bornyú), a hintáját, és néhány játékot (labda, kisautó, karika) Amit ritkábban csinál, hogy megmutat családtagokat - talán azért, mert ezek holléte kevésbé stacionárius, mint a tárgyaké. Ami igazán figyelemreméltó, hogy már pozicionálja magát, és úgy keresi meg az adott tárgyat. Ha a földön van, akkor az órát, a hintát valahol fent keresi. Ha kézben, akkor a játékait valahol lent.

Ím, két 'hol van?' videó:

Az egyik kedvencem, hogy megmutatja az okos kis fejecskéjét - és nem csak megmutatja. Ha azt mondom neki, hogy tegye le a fejecskéjét, és van a közelben valami kellően puha (párna, szőnyeg, ágy, anya hasa), arra leteszi oldalt a fejét, közben mosolyog, és néz, hogy dicsérjem meg. Meg is szoktam nagyon! Tessék nézni:

Nemcsak megért, de nagyon sok mindent mond is már. Az egyes számú trükkünk, hogy megmondja, mit mond a kutya: 'Vaaa' vagy 'VauVa'. Ez működik kutyussal, kiskutyával is, bárki is kérdezi, bármilyen módon - sokkal nagyobb dolog ez, mint gondolná az ember, mert elsőre csak nagyon speciális helyzetekben válaszolt, pl. csak akkor, ha lehajoltam hozzá, és a megfelelő hangsúllyal egy nagyon konkrét szórendben kérdeztem. Most már egészen rugalmasan absztrahál a vaúvaú témakörben. Élő kutyákra, vagy kutyák képeire is mondja, de ritkán, ez majd egy következő ugrás lesz. Van szava a labdára (APTA), a kisautóra (WATTÓ).

Szókincse kiterjed még az evéssel-ivással kapcsolatos dolgokra is. Ha meglátja a cumisüveget napközben, akkor tudja, hogy abban innivaló van (nem táp), általában csipkebogyótea, ami TÁ-nak hív. Az evés jele a 'HAMMM' vagy 'AMMMMAMMMM' - ha éhes vagy ha meglátja, hogy valaki kaját készít / eszik, vagy akár csak elővesz egy kanálra vagy bögrére emlékeztető tárgyat, akkor nagy eséllyel halljuk ezt a fonémát. Ami édes még, hogyha megkérdezem étkezés előtt, hogy éhes-e, kér-e hammát, akkor elkezd nyammogni és cuppogni.

Emellett egész nap rendkívül színesen karattyol, és a maga babanyelvén folyamatosan mondja a magáét.
(Egészen friss gyűjtés: "Wuttá, wuttá? Átttyá? Eőőőő, veőőőőőő! Wáttó, wáttó! Báááddádádááá! Ehehe.)

Az evés terén változóak az eredményeink, reggel-este még mindig tápot kap cumisüvegből, amiért változatlanul rajong. A főzelékek, gyümölcsök vegyes fogadtatásra számíthatnak. Alapvetően elég hamar megunja az evést, mint egyhangú tevékenységet, és az első éhes csillapítása, vagyis kb. 10 kanál után már tekereg, nyöszörög, és menne a dolgára. Egy korának és súlyának megfelelő adag kaja (kb. 200 gramm) maximum kétharmada csúszik le, és akkor még egy sikeres etetést zártunk.

Mióta megtanulta, hogy nem csak pépek és tápok vannak, erős érdeklődést mutat a felnőtt kaját iránt. A sajtos kenyér, szendvics bármelyik komponensét szívesen fogadja (ha kellően kis darabokra van tépkedve, ellenkező esetben rágni nem is próbál, hanem undorral, egyben kifordítja a szájából - ugyanilyen finom jelzéssel él, ha jóllakott). A gyümölcsöt (pl. banán, narancs, kivi, körte) előszeretettel kinézi a felnőttek szájából, és ilyenkor eszik is néhány falatot - turmixolva, összetörve, rendes uzsonnaként prezentálva viszont általában elutasítja.

Azért persze vannak 'rendes' babamenük is, amit szívesen eszik, pl. a kelbimbót, a sütőtököt, ill. bármit, amiben tészta és 'felnőtt husi' van. (A vízben főtt csirkehús a múlté.) Mostanában kapott rá, hogy megfújja az ételt: tőlünk leste el persze, hogy néha fújjuk az első pár kanalat, ha kicsit meleg lett. De most már reklamál, ha nem tesszük, akármilyen hőmérsékletű is az étel, illetve ő maga fújja meg, amivel persze szétküldi a kanálon lévő falatot mindenhova (főleg az tető személy arcába).

Szóval az evéssel vannak viharok, de a hízással nem. Igen szép súlya van, már Karácsony előtt megütötte a 10 kilót, gyanítom, most már a 11-re gyúr. A magasságát képtelenség megmérni. Fekve ficánkol, állva meg rogyaszt. A múltkor 70 centire sikerült 'kinyújtanom', de ez röhej lenne, 86-os ruhákat hord - bár, ha belegondolok, erre csak keresztben van szükség. Örültem volna, ha nem ebben a testalkat dologban lesz anyja fia (hanem fülformában, de az egyre kajlább, a másik ágról hozza...)

Fogak száma 6, még mindig, de az elmúlt néhány napban extra nyűgös, meg dörzsöli az arcát, meg sír, meg piros a popója, szóval valószínűleg jön heteske és nyolcaska.

Berci Karácsonya

2010-12-28T16:47:00.000+01:00

Berci igen feszített tempóban nyomta az ünnepeket, körbejárta a fél rokonságot, és ebben legjobban a szülei fáradtak el.

Úgy kezdődött, hogy a szenteste kissé kitolódott, mert rá, aki soha nem alszik egy óránál többet napközben, rájött a durmolhatnék 24-én délután. 4 után kelt, és csak ekkor tudtunk először itthon, hármasban karácsonyozni. Csak az egy nagy ajándékát, a nagy ugrálóállatot bontotta ki (sok unszolásra, lásd videó).

Nem tévedés, ez ez aranyborjú, annak minden biblikus jelentéstartalmával együtt. (Piros lovacskát akartam, de az már nem volt, csak hülye pandák, meg kutyák, amin nincs mibe kapaszkodni, úgyhogy maradt a bornyú. Annak legalább szarva van.) De Berci részéről inkább leszarva van :) Még nem tud egyedül ráülni, és elég hamar megunja, ha ráültetjük. Főként zsámolyként és kézifegyverként szereti használni, illetve ütlegeli (közben talán azt mormogja, hogy 'pusztulj, Mammon', de ebben nem vagyunk biztosak).

Ezután villámgyorsan elindultunk anyósomékhoz (közben félúton visszafordultunk a forgalmi engedélyért), és csekély egy órás késéssel meg is érkeztünk. A férjem kriminálisan éhes volt, ezért a biztonság kedvéért mindenkivel összeveszett, aztán bocsánatot kért. Ettünk, ajándékoztunk. Berci kapott a kisauóflottájához újabb kiegészítőket, meg valami kejfeljancsi jellegű Micimackót karikákkal, meg valami dupló-szerű építőt. Én meg egy hajvasalót, csak használjam (többet, mint a rendes vasalót) :)

Az egy órás késést tovább görgetve 8 előtt nem sokkal érkeztünk anyuékhoz, ahol a nagyszülőkön kívül a nagybty és az unokatesóm is ott volt. Újabb ajándékozás, újabb evés. (Koccintásokat nem is mondom). A gyerek, aki néhány héttel ezelőtt legtöbbször 9kor már aludt, akkor kezdett csak el igazán élni. A kacsás bébizongora egy kicsit még korainak bizonyult, csak leamortizálni akarta, de ez a tekergető drótos-karikás izé sikert aratott:

Berci ott aludt, 10 után még dajdajozott, aztán volt hajlandó lefeküdni.

Másnap, szombaton reggel templom, majd ebédre mentünk a nagybátyámékhoz, unoka- és másodunokatesók minden mennyiségben. Evés, ajándékozás, happy feeling. Gumimotoros kisautók.

Zsófika kismotorjának elkobzása, hasra fordítás, és a kerekek megszerelése. (A másfél éves kislány szerencsére béketűrő, bár annyit azért megjegyzett, hogy "ajjajj, baba").

Délután hiánypótló karácsonyozás az öcsémékkel. Evés, ivás, ajándékozás. Mágneses építőjáték, apró fürdőskacsák (!!!). Este hulafáradtan haza.

Vasárnap: újabb nagyobb családi felvonulás anyósoméknál. Berci egyre kevésbé értette a felhajtást (a keresztelő óta nem látta egyszerre az összes nagyszülőjét), de azért kihasználta, hogy mindenki őt dédelgeti. Armstrong kutya kitér a hitéből. Durván finom ebéd.

Délután a kicsit gyengélkedő dédi meglátogatása. Dédi örvendezett, Berci körbetappancsolta a lakást. Az öltözékén látszik, hogy egy kicsit kiengedett a feszes ünnepi viseletből.

Egy picit megzongoráztatta a dédit:

Aztán inaltunk haza (a háttérben szúrós hófúvás).

A karácsony nettó hozadéka, hogy a gyerekjátékok lakásbeli térhódítása ellen folytatott meddő harc teljes feladásra került, valamint Bercit innentől kezdve lehetetlen este 11 előtt lefektetni.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Berci szánkózik

2010-12-28T15:31:00.000+01:00

Berci és a táplálkozás

2010-12-11T15:27:00.001+01:00

Rég írtam erről, talán legutóbb akkor, amikor eljutottunk a napi 5-szöri evéshez. Lényegében ugyanott tartunk, a fogak kissé visszavetették a fejlődést ebben a tekintetben.
Reggel és este tápot kap, most már nem a hiperérzékenyeknek valót, és lekopogom, nem fáj a hasa tőle. De vicces is lenne, hogy HA Sensitive tápot eszik, közben meg pizzázik napközben :)

A tápos étkezéseknél elég jó a complience, szépen megeszi, nincs cirkust. Nagyon erősen ragaszkodik érzelmileg a cumisüveghez, és rég elveszett barátként üdvözli ilyenkor.

A második kedvenc kaja a tízórai, ilyenkor valamilyen tejpépet kap, néha gyümölccsel felbruttósítva. Ez is finom, meg édes, úgyhogy legtöbbször az egészet benyomja. Most már nyitottunk mindenféle bolti cucc felé is, stracciatellás meg grízes, meg mindenféle, varietas delectat elvén, és tényleg delectat.

Az ebédnél jönnek az első kudarcok. Ilyenkor valami zöldséges, főzelékszerű pempőt kap hússal. Ritkán kész bébiételt - bár ennek van a legnagyobb sikere. A házi készítésű kotyvasztványaim vegyes fogadtatásra találnak. Van, amit az első kanáltól kezdve utál, és egy falatot sem lehet belediktálni. Több hetes trouble-shooting eredménye: minden idetartozik, amiben krumpli van, Az valami miatt most feketelistás. Viszont amiben a staple rizs, vagy tészta, azt kajolja nagyon. És a köles is jöhet, bár az apja szerint büdös.

A hússal szintén kínlódunk, mert nemigen akart lejönni a vegán diétáról. A levesben főtt csirkemelldarabok ledarálva egyáltalán nem mozgatták meg a fantáziáját. Szerencsére rájöttünk, hogy nem a húst utasítja el ab ovo, hanem kicsit ízesebb dolgokra vágyik, mint az íztelen vízben főtt csirkehús. A legjobb eredményeket a pulykapörkölttel értük el (lemostam a szaftját, épphogy csak maradt vmi íze).

Úgyhogy ami most tipikus ebéd, az husi, valami finom, mellé rizs vagy tészta vagy köles, és persze a legnagyobb része zöldség, de abból sem lehet akármi. Most a sütőtök a legnagyobb sláger, a répát is megeszi, a spenóttal, brokkolival, káposztával kiszámíthatatlan eredményekre jutunk. Például anyósom spenótját ette, az enyémet köpte.

Ezen azért bedilizek, hogy az anyósomnál minden kaját megeszik, anyuval meg velem simán bevágja a finnyát. Próbáltam rekonstruálni a főztjét - végül is a férjem főzött neki húst, és azt tényleg ette.

Az ebéd 0-80%-os eredménnyel kerül az emésztőrendszerébe - még a legjobb eredménynél is számítanunk kell lemorzsolódásra, ami az arcán, a szőnyegen, a széken és az etető személyen landol. És van valami arisztokratikus dilije, hogy az utolsó falatot nem eszi meg semmiből.

Azt, hogy nem akar enni, igen sokféleképpen ki tudja fejezni újabban. Régen csak egy makacsul összezárt állkapocs és az elsődított fej utalt rá, hogy nem kér többet. MOst már cizelláltan tud berregni, ciccogni, és egyéb elaborált módokon visszaporlasztani az ételt a légkörbe. Erről van videónk is (HAMAROSAN FELTÖLTÖM).

Az uzsonna gyümölcs, eddig a banán működött, de most van egy platózás abból is. A legszívesebben kézből, pici darabokra tördelve szereti enni, amivel eszméletlen malacólat csinálunk. De néha így sem.

Jogos a kérdés, hogy mit csinálok egy babakaját enni nem akaró, de egyébiránt éhes gyerekkel. Azt hiszem, Berci azért jutott el az ellenkezésnek ehhez a formájához, mert megtapasztalta, hogy vannak ám ennél menőbb, finomabb felnőttkaják, akiből kapott kóstolót, és ezekre hajt.

Érdekes, hogyha pépben, babapempőben darabkát talál, ha csak egy nanométernyit is, azt rosszallóan visszaöklendezi. De önmagában szívesen veszi a darabkákat, feltéve, ha sajtból vannak. A sajt nagy kedvenc, minden fajtája, legyen az trappista, edámi vagy mozzarella. Kenyérbéldarabkák is jöhetnek. Kósolt már sonkát is.

Innentől persze életveszélyes előtte enni, hogy profin kinézi az ember szájából a falatot. Kb. úgy lehet átvészelni, hogy ölbe kapom, és kap belőle falatokat a neki való részekből.

A vacsi megint táp. Sajnos azt a jó szokását, hogy bealszik, vagy legalábbis szolidan bekómál evés alatt, levetkezte. Kaja után még igényel némi szórakoztatást, sétát, mesét, vagy jobb esetben elszórakoztatja magát a kiságyban. Ott nincs sok minden, úgyhogy jobb híján az Jancsibohócát és az alvómaciját rágja, és közben énekel. Ezt nevezzük Berci esti zsolozsmájának, vagy vecsernyének (ami a vacsornya után jön). Erről szintén kéne videó, mert iszonyú jókat mond, de nem sikerül, főleg, mert sötét van. De durva átiratban ilyesmi a szöveg:
vö vö
böö
vej?
há hhá hő heőőőőőő
hóvóvóvóóóóóhü? ááááááj?

Kedves Naplóm

2010-11-25T18:49:00.001+01:00

Jó régóta nem írtam, elnézést azoktól, akiket érdekelt volna Berci fejődése.

Vegyes időszakon vagyunk túl.

Berkó sokat betegeskedett, köhögés és taknyosság váltakozott, hurcoltuk mindenféle orvoshoz, nem még most sem 100%-osan egészséges. Inkább olyan 30%-osan beteg. Még mindig köhög, és gyaníthatóan a füle is fáj. Csak gondolom, mert a tegnap éjjeli felsikítva sírást még nem hallottam - nem hasfájós oáááá, nem fogfájós nyöszögés, hanem sikítás. Holnap megyünk a gégészetre megint :(

Közben az uraság rohamtempóban növeszti a fogait. Alig két hónapja még egy szál foga nem sok, annyi sem volt, most meg 3 foga hadrafoghatóan kint van, másik 3 már áttört, és a két alsó kettes akar kibújni éppen. Két hónap alatt 8 fog, megfelelő mennyiségű ordítással.

Itt látható a kis tejfogtékép, amit csináltam neki (ha valaki kismamapajti szeretne ilyet ppt-ben maguknak, írjon, szívesen babrászok vele).

A kis gazember mászni is megtanult végre, vagyis inkább ügyesen elkommandózik bárhova, néha négykézláb is. Közepes biztonsággal ül, néha hátrabucskázik, és beveri a fejét, ez óhatatlan, már csak pedagógiailag is hagyom. Az elmúlt napok nagy mozgásfejlődési áttörtése az, hogy képes magát mászásból ülő helyzetbe hozni, az úgynevezett lefelé néző kutya jóga-ászna segítségével :) Erről nincs még videó, de igyekszem.

Beszédfejlődés: nagyon akarja mondani, és mondja is ezerrel babanyelven, de még elég keveset értek belőle, ez rólam szól :) Van: bababbba, ttte, tssssze, appaaaapppaaapa, ghííí, és társai. Egyértelműen érti, hogy a 'Berci' és a 'baba' az őt jelenti, fel is kapja rá a fejét. Mondani is próbálja a nevét (vagy nem), Be, Beee.

Ebben a videóban is van némi duma:

Már nem csak kövirózsaként üldögél a babakocsiban séta közben, hanem mindent megnéz és kommentál. ÉS JÁRUNK A JÁTSZÓRA! Leginkább olyankor, amikor a vetélytársak alszanak, és lehet nyugiban hintázni:

Evés: elég sok mindent eszik, bevezettük a glutént és egyes tejtermékeket. Eléggé enné a felnőtt kajt, főleg a sajtos kenyeret, minden mennyiségben, és a pempőket egyre inkább elutasítja. Amúgy lehetetlen kiszámítani, hogy mikor mit fog megenni, és mit utasít vissza. A spenót az alábbi képen még nyerő volt. (Ehhez képest tegnap összeszorította a száját, és lerúgta bögréstül a szőnyegre)

Kúszik és fogzik

2010-10-16T12:55:00.000+02:00

Hiánypótlás

2010-10-06T13:51:00.000+02:00

Sajnos sokat betegeskedtünk az utóbbi hetekben, sem kedvem, sem időm nem volt írni. És most a királyi többes nem a szokásos mamaduma, tényleg mindahányan betegek voltunk, sőt, megkockáztatom, hogy vagyunk is.

Kb. két hete Berci belázasodott, éjszaka, jól be is paráztunk, ugye sose volt még beteg a gyerek. Szóval doktornő kihív, lázcsillapító, minden mizéria. A láz hamar elmúlt, de taknyos maradt eléggé, meg köhigcsél is néha, napjában százszor szívjuk az orrát, orrspray - gondolhatjátok mennyire élvezi a gyerek...

Van mosolygás is persze, de összességébn nem az a vidám, gondtalan kis baba, aki szokott lenni.

Utóbb persze kiderült, hogy ebben nem csak a betegség a ludas, hanem jönnek a fogak is. Ez mindig olyan dolog, hogy az ember minden nyűgösséget ráfog a fogakra, de sosem tudja biztosan, amíg ki nem jönnek.

Nagyon rágna mindent, a kedvence a habtapi, minden rágókát felülír:

Nem nagyon hagyja, hogy a fogait (a helyét) vizslassam, támad a nyelvével, vagy csak egyszerűen egy krokodil szorítsával ráharap a körömágyamra, szóval nem gyakran nézem. De most alul van két pici luk az ínyén, amire a doktornő azt mondta, hogy azok már kint lévő fogak, és kiskanállal már meg is lehetne kocogtatni őket. Kár, hogy a nyűgösség nem múlt el ettől, valószínűleg a felső fogak is jönnek párhuzamosan. Az én kisfiam ha egyszer belefog a fognövesztésbe, akkor nem aprózza el :)

Apró áttörések ezek egy baba életében. Mint ahogy az is, hogy először vágtuk a haját - kezd egész nagy hajkoronát növeszteni. Már rálógott a nyakára és a fülére, és egyre nehezebb megszárítani törölközővel hajmosás után ebben a fos időben, és még beteg is, szóval nekiestünk. Az apja szakálvágójával ügyködtünk, nem volt egyszerű. Főleg a hang zavarta - a rengeteg orrszívózás óta a zúgó és berregő gépeket fenntartásokkal kezeli. Tehát a babakaja turmixolás, hajszárítás és lábszőrtelenítés is potencálisan babasírást okoz :)

Íme, egy kép a Bundesliga frizuráról a nyírás előttről:

Erős érdeklődés a technika iránt: miután nem szeretnénk, hogy a mi élesben használt cuccainkat nyálazza össze, kapott saját kiszuperált mobilt és billentyűzetet, amit kedvére nyomkodhat, és püfölhet. Mondanom sem kell, hogy vonzóságuk meg sem közelíti a valódi, használatban lévő darabokat :)

Azért vannak jó pilanatok is:

Szeretne ülni, csak nem tud - ide csak egy percre lehetett betámasztani, eldőlt, de addig nagyon tetszett neki :)

Becsavarodott

2010-09-16T18:23:00.000+02:00

A gyerek feltekerte magát a Wuddiniora. Ez pont azelőtt volt, hogy megfordult és magára borította az egészet. A gyemeknek és a kis faállatoknak a forgatás során nem esett bajuk!! :)))

Az egyedül ivás koncepciója

2010-09-16T13:11:00.000+02:00

Berci baba egyedül kezébe vette a cumiüveget. Itt mindenképpen a szándékot kell pontozni:

Aztán később korrigált, mert érezte, hogy abból a végéből nem jön semmi:

Berci kockáztat :)

2010-09-09T10:57:00.002+02:00

Berci hangicsál

2010-09-03T16:47:00.003+02:00

Szösszenetek az elmúlt hetekből

2010-09-03T10:23:00.000+02:00

Apával az ágyban lenni reggeli után csuda jó móka, de mostanában nem Anyának jut az ilyesmiből, hanem Berkónak. A csíkszemtestvérek együtt néha vissza is alszanak, de itt éppen nagy játszás van:

Elég sokat táplálkozik már hozzá, imád mindent, amiben sárgarépa és krumpli van nagyrészt, vagy alma, emellett tolerálja a cukkinit és a barackot. Megpóbálkoztunk a céklával is (répával fele-fele arányban keverve), de nem volt nagy sikere:

Később, kisebb százalékban vegyítve azért megette :)

Egy vidám öncsoportarckép a fürdőszobatükörben, esti fürdés előtt:

Egyéb érdekes adatok:

Berci még mindig nem kúszik, még hátra sem. De már szívesen van hason, eljátszik úgy egy darabig.

Az aktuális nagy kedvenc játék a névnapi dömper, amit ugyan még nem rendeltetésszerűen tologat, hanem rágicsál, de nagyon tetszik neki.

Rágicsálás: valószínűleg a foga jön most már, bár valószínűleg hetekbe is beletelik, hogy kijöjjön, mert semmi jele. Viszont vési az ínyét mindennel (még a kezemmel is, és ha körömágyra harap, az igen nagyon fáj, erős az állkapcsa!). És éjszaka felsír. A csodálatos átaludt hónapok után nagy sokk volt nekem az éjszakai 5-6 flkeés, bár maga a gyerek a szó szigorú értelmében nem ébredt fel, csak álmában nyöszörög, és a gyors reagálású anyahadtestet hívja félálomban. Tea, cumi, visszaalszik. Én is, mert rohadt álmos vagyok. Az előző este ehhez képest szuper volt, csak egyszer keltett hajnalban.

Áttértünk a 2-es tápra, mert a gyerek elmúlt 6 hónapos, és az apja amúgy is kriplitápnak tartja az annak idején hasfájásra kapott mindenmentes, allergiás babáknak való cuccot. Szóval átváltunk egy nagyobbaknak való, nem allergiamentes tápra. Azóta fájogat a hasa, és sír fel éjszaka. Talán van összefüggés, talán nincs, de amíg van maradék az 1-es tápból, azt adom neki lefekvés előtt.

Hozzátáplálás: 5-ször eszik, 2 étkezést fixen kiváltottunk, a tízórait (rizspép és gyümölcs) és az uzsonnát (főzelék). A védőnő szerint az ebédet is ki lehet váltani lassan. Akkor már csak reggel-este lesz cumisüveg. Hüpp-hüpp.

Én, aki nem főzök, magunknak, legalábbis semmi tésztánál bonyolultabbat, a gyereknek eddig csak házi készítésű kaját adtam. Főzöm a krumpli répát, cukkinit, céklát, reszelem az almát. Az egyik legközelebbi barátom az aprítógép (kézzel reszelni horror!), naponta kb 2-3szor elmosogatom.

Mindejárt tízórai idő, megyek barackot pucoválni!

Féléves lett - már vagy két hete...

2010-09-03T10:09:00.000+02:00

Egyszerűen nem jutottam hozzá, hogy beszámoljak a 6 hónapos kor betöltését, valamint a Bertalan napot egyszerre köszöntő ünnepléssorozatról beszámoljak.

Írni nincs időm sok, de íme a képriport:

Anyu ölében fogadom az ajándékokat: az első dömperem, és a háttérben az első alvósmacim!

15 hónapos másodunokanővérem, Zsófi lenyűgöz:

Dédi ölében mutatom: ott a papa!

Másodunokanagynénim, Dia Brüsszelből jött meglátogatni (Vagy Izlandról. Vagy Olaszországból. Vagy Svédországból. Mikor honnan.)

4-es pelust hordunk!!

2010-08-13T15:29:00.000+02:00

Én is, de egy kicsit bevág hátul :)

Na jó, szóval a gyerök megütötte a 8 kilót, úgyhogy pelenkaméretet válatottunk.
Kezdi méretben lehagyni a kortársait, főleg a leányokat.
Viszont nem fejlődik úgy a mozgása, mint a kisebbeknek, és még a fasorban nincsenek a fogak (nesze neked, borostyánlánc).

Voltunk a gyerekorvosnál kontrollon, mindent rendben találtak, és kaptunk igazolást arról, hogy nincs fertőző betegsége, úgyhogy jövő héten mehetnénk babaúszni.

Berkó egy aranymadár, bár azért vannak nekünk is rosszabb napjaink. Egyik este olyan hisztit levágott (szaladós napunk volt, fáradt volt, és éhes), hogy már én is sírtam. Szerintem egy kicsit be is sértődött, mert másnap alig szólt hozzám :(

Hátról hasra már rutinszerűen megfordul (főleg evés után, és akkor kibukik mindent), de hasról hátra ritkán sikerül, főleg csak segítséggel. Útban van neki a karja.

Éjjel alszik, nagyrészt, csak én vagyok fent rendszeresen és agyalok. Legalább nem fog váratlanul érni a fogzás...

Elhalmozva

2010-08-05T17:58:00.002+02:00

A gyereknek névnapja lesz - majd augusztus végén. De azért ezzel a jelszóval egy csomó cuccot megveszünk neki, családilag mindenki, szóval van egy halom új játéka.

Az első, és legnagyobb tétel a járóka:

Még nem nagyon sokat volt benne, mert leginkább gyerekcucctárolónak használom, és minden játékát, ülését, szőnyegét, stb. oda dobálom be...

A másik ez a wuddinio nevű őrület, ami a színes karikákhoz hasonlóan ciklonként söpört végig a fórumon, és most már mindenkinek van. Fajáték, remélem, hogy érdekes lesz neki, ha már ül meg áll.

Az a baj, hogy a legtöbb felületen csúszik (kivéve a habtapit), így a ded hajlamos lelökni, eltolni, vagy egyéb nem hivatalos módon használni.

Egyik nap kitört a pánik (na jó, csak én pánikoltam), hogy elindultak a fogak. Este vigasztalhatatlanul és óriási hangerővel sírt, amit hasfájós kora óta nem tapasztaltam. Kész, jönnek, vége a szép életnek. Utólag kiderült, hogy csak túlzabáltattam almás krumplival, és attól csikart a hasa. De ettől még előrevetítette az este az elkövetkezőket, amikor beüt a vörös kód ("Jönnek a fogak, ismétlem, jönnek a fogak. Ez nem gyakrolat. Már a spájzban vannak.")
Szóval meghajlottam az ezotéria és a másik népszerű fórumos kütyü, a borotyánlánc előtt. Ez állítólag segíti a fogzást, gyulladáscsökkentő, és "a Mari unokájának is volt, és észre sem vették, hogy fogzik, csak egyik nap látták, hogy kibújt." Csak hinni kell benne, szóval miért ne, nem árthat.
Egy kicsit izéltem, hogy mégis kisfiú, annak láncot, meg megfojtja magát, de a rívás nagy hatalom, és akármit bevet az ember, ami esetleg segíthet. Szóval rendeltem egyet neten, gondoltam, egy méz színű ovális szemű darab nem túl nőies. Na megjött, nem csajos, inkább olyan, mint egy bazi vastag aranylánc, amit a telepi menő csávók hordanak. Íme a kis fukszos:

Berci gyerek imádja a növényeket, virágokat, már 3 hónaposan is kioperálta a porzókat a nagyanyja liliomcsokrából (tudom, hülye aki odatartja). Na, itt is botanikál a gangon:

Balatonon jártunk

2010-07-29T08:21:00.002+02:00

Múlt héten hármasban (Berci, a Zapa, meg én) lehúztunk Balcsira 6 napra.
Egy kicsit tartottam ennyi idő összezártságtól a civilizációtól, az internettől, és a néha megmentő nagyszülőktől távol, de igazán jól sikerült.

A férjem végre tudott hosszabb időt tölteni Berkóval, erősebben kötődni hozzá, megtapasztalni a cukiságait, meg persze azt is, hogy milyen fárasztó tud lenni az, ha az ember 'csak' otthon van egy kisbabával. De nagy respect neki, mert felnőtt a fladathoz, és sokszor jobban kezelte a nyűgös gyereket, mint én.
Apa specialitása a repülőzés (alkaron hason fektetés), ami fájó hasú, vagy egyéb okból nyifogós gyereknél ideális:

Ez az ún. 'Apa Airlines', közben beszél is a kedves utashoz, mint a járat kapitánya (ventillátor: "légörvénybe kerültünk", stb.) nagyon helyesek így együtt.

Voltunk partozni is, Berci minden nap egyre jobban élvezte a vizet, már egyáltalán nem félt, sőt megtanult pocsolni a lábával és a kezével (ezt a tudást a fürdőkádban is kamatoztatja, vagyis nagyobb pocsolyát hagyunk este magunk után, mint eddig).

Mindig csak este 6 körül mentünk le a partra, amikor már nem volt olyan erős a nap, persze, így is bekentük egymillió faktoros napkrémmel, és a sapka sem hiányozhatott :)

Anya töröközőjében:

Alvás a kellemes parti szélben:

Vettünk neki egy habtapit, ami kellően kemény felületet szolgáltatott ahhoz, hogy MAGÁTÓL megforduljon hátról hasra. Pörgött, mint a vattacukor, de mióta hazajöttünk, kicsit lustább, nem annyira produkálja a szépen megtanult mozdulatsort.

Viszont egész jól tolerálja a hason fekvést, akár 10-15 percig is elvan így! Ez nagy áttörés, mert azelőtt 5 másodpercen belül sikított.

Amúgy iszonyat jó időnk volt, néha már túlságosan is, már nem volt mit levennem róla, és még így is izzadt a kis szentem. Ilyenkor otthon a teraszon pancsikoltattuk a kiskádban:

Státus riport

2010-07-19T08:40:00.001+02:00

A múltkor csak a nagyságát írtam, de a képeken is látszik, baromi nagyot változott, az utóbbi egy hónapban.
Mit csinál, címszavakban:

Kifejezetten nevet, kacag, főleg ha a hasát puszilgatjuk
Csikis a talpa, na akkor is van nagy nevetés, ha masszírozom
Mostanában azt élvezi, ha nem túl közel, olyan 1,5-2 méterre állunk tőle, és beszélünk hozzá, vagy énekelünk neki, stb.
Nagyon jól tolerálja, ha csinálni akarunk valamit körülötte, pl. ki lehet vinni a pihenőszékében a fürdőbe teregetni, vagy nézi, ahogy mosogatok, vagy ahogy ebédelünk - vagyis ilyenkor minden érdekli, egyfajta szórakoztatásnak tekinti.
Imád a messzeségbe nézni, ha van tere: pl. ki az ablakon, vagy a babakocsiból fel az égre, ha lehajtom a tetejét.
Nagyon szereti a játszószőnyegét.

Már képes megfogni a lábát, a szájához még nem emeli, de az sincs messze. Újabb trükkje, hogy felhúzott lábban kibillenti magát, és eldől oldalra.
Nagyon szeretne már megfordulni, minden irányba, de egyelőre kell még pici segítség hozzá. Viszont rájöttünk, hogy a nagyágy, ahol általában tároljuk, túl puha neki, és a keményebb felületeken (pl. a kiságyában) sokkal ügyesebb. Kapott ezért egy habtapit (megelőlegezve a névnapját), ami elég kemény a padlóra téve, de nem üti meg magát, és ezen már 90%-ban forog.

Hasról hátra és vice cersa nem annyira, de háton ill. hason a tengelye körül forogni, azt nagyon tud. Főleg, ha van mibe kapaszkodnia, vagy rugdosnia. Konkrétan pl. felkapja a kezét és lábát hason, és megpördül a köldökén (van a művelethez kerek kis hasa, ami ezt lehetővé teszi). Vagy a kiságyban fejjel a másik irányban találom meg.
Próbáljuk átszoktatni a napi 6-ról a napi 5-szöri evésre, egyelőre tologatjuk az időközöket, hogy 3 helyett 3 és fél óránként próbáljon enni. Nagyon közreműködő, már maga is ezt igényli. Csak annyi a bibi, hogy ilyen átmeneti helyzetben napi 5 rendes étkezés van, és még egy pici elalvás előtt, mert megszokta, hogy fürdés, evés, alvás. Nem igényel sokat, néhány kortyot, de nem punnyad úgy be tőle, mint a rendes adag kajától, ezért az elalvás, ami régebben olyan flottul ment, most nem olyan egyszerű. Nem az van, hogy ágyba berakom, és szépen bealtatja magát. Hanem elkezd tornázni, beakasztja a lábát a rácsok közé, aztán persze sír, amikor nem tudja kivenni. Pedig álmos, dörzsöli a szemét. Szóval cumiztatom, 20-szor visszarakom, simogatom, kb 40 perc az elaltatás.
De éjjel nem ébred, ezért hálás vagyok: este 9-10-től reggel 6-ig alszik (5-g a hasán, aztán reklamál, megfordítom, és háton még egy órát rádob tipikusan)
Hatalmas alma-fan, uzsonnára megeszik egy egész hatalmas almát, és már magától alig kér utána egy-két korty tápot, hogy teljesnek érezze az étkezést (korábban utána még becsapott egy egész adag tápot, szerencsére erről leszokott, mert már így is egy kis bálna).

Néhány hete volt egy nagyon bukós időszaka, a fél kaja visszajött, de mostanában, lekopogom, nincs ilyen gond.

Óriáscsecsemő

2010-07-15T10:32:00.000+02:00

Bercit meg is mázsáltuk, hát hatalmas, iszonyú nagyot nőtt az elmúlt hónapban.

Jelenleg kb 7,4 kiló és 67 centi. Lassan lekörözi az összes kortársát, kivéve egy-két fiúcskát a csapatból.
Viszont valószínűeg emiatt nem tud olyan könnyen forogni és mozgolódni, mint a többiek (főleg a szilfidebb lánykák) - még mindig kell egy kis segítség neki a megforduláshoz. De nagyon igyekszik! Nem sokáig lehet már egyedül hagyni a nagy ágyon egy percre sem :)

Babatali Szentendrén

2010-07-15T10:28:00.000+02:00

Ismét összejött egy adag baba és mama, ezúttal Fanninál és Bazsunál, Szentendrén.

A szolid hőségriadó dacára 6-7 anyuka-baba kombó eljött - a mobil klíma nagyon sokat segített, mert a házon kívül tartózkodni kb. életveszélyes volt a kánikulában.

Berci odafelé elaludt az autóban, és arra sem ébredt fel, hogy bevittem - mindenki a csodájára járt, hogy képes ebben a hangzavarban ilyen békésen aludni

Utána bandázott egy sort a kis barátaival (ilyen Wuddino tornáztató fajátékot, ami a képen van, én is akarok!!!!, de a férjem kivág, ha még vszek vmi szórakoztató cuccot a gyereknek, már lépni sem tudunk - mondjuk ennek az oldalsó léce, amit Berci is fog nagy lelkesen, segített neki egyedül megfordulni!!!)

Anya meg az övéivel :)

Sajnos egy kicsit benyűgösödött a végére, így hamarbb el kellett jönnünk, mint szerettünk volna (és anyu lemaradt a málnás tiramusuról is :( )

Amíg összepakoltam, talpcsikizéssel (és a kötelező rongyikával) lehetett csak feldobni (balra a hasonlóan csikis Dani):

KÖSZÖNJÜK A VENDÉGLÁTÁST!!

Utána nagyot hűsöltünk anyunál légkondiban, teljes volt a boldogság estére :)

Balaton - kalandokkal

2010-07-08T09:15:00.002+02:00

Négy generáció ment le Balatonakarattyára, és abból csak Berci volt fiú. Nevesül a nagymamám (a.k.a. dédi), anyukám (a.k.a. mama), és én - meg a kis királyfi.

Szerencsére a generációk különböző véleménye és életstílusa nem okozott komoly gondokat, Bercike a maga módján igyekezett a feszültségeket vagy elsimítani (amikor jó kedvében volt, és mindenki olvadozva, bárgyú mosollyal bambulta), vagy olyan mértékig fokozni (amikor rossz kedvében volt, és kiabált), hogy a magunk problémái elsikkadtak az övéi mellett.

A napi kellemes rutin, a háromfős szolgálatkész foglalkoztató személyzet okozta viszonylagos fair feladatmegosztás miatti nyugalom mellett két nagyobb kalandunk volt.

Az egyik olyan amit később majd viccelődve mesélünk, szülinapokon, vagy családi nyaralásokon, de abban a pillanatban sírógörcsöt akartam kapni.

Szóval anyuval kitaláltuk, hogy lemegyünk a strandra, Bercistül, hadd lásson világot, egy kicsit pancsizzunk, lángos, hekk, fagyi, stb. Nem volt kifejezett strandidő, kicsit felhős volt néha, de összességében kellemes, nem túl meleg. Hát, eleve a gyerek összes parafernáliájával lecuccolni a partra nem egyszerű. Éppen szépen letelepedtünk, mikor fura dolgok kezdtek esni az égből. Nem eső volt, bár az lett volna. Sikerült egy hasmenős madárcsalád fészke alá telepednünk, akik egy perc alatt összeszartak mindent, plédet, könyvet, játékot, ruhát, mamát... Nagy anyázások közepette takarítok, majd találtunk egy jobb helyet, még padot is foglaltunk, szóval happy feeling.

Nagy bátran fürdőruhára vetkőzök. Bercire ráadom a cuki kis DM-es úszópelusát, nagyon helyes. Bemegyünk a vízbe. A lépcsőig jutottam én személyesen, olyan hideg volt a víz az ízlésemnek, hogy topogtam a sípcsontig érő vízben, de beljebb menni nem akarózott. Na, adjuk a gyereknek természetélményt, ha már nem pancsolunk, a lába hegyét csak belógatom a vízbe. Hát, úgy ordított Berci, mint legutóbb az oltásnál. Nem kicsit nézett minket a többi strandoló...

Na nem baj, azért a lángos-fagyi még lehet, meg elheverésztünk itt. És akkor jött a végső csapás. Észak felől 2 perc alatt besötétedik az ég, mindenki összecsomagol, mert hallotta, hogy 'Fűzfőn már zuhog'. Villámgyorsan összepakolunk, és futólépésben igyekszünk kifelé. Félúton sem vagyunk az autóig, amikor viharos szél kerekedik, és esni kezd. Először finoman, majd egyre jobban. A gyerekre rádobjuk az egyik (leszart) plédet, és szaladunk a kocsihoz. Mama viszi a gyereket, kicsit lassabb, mint én, előrerohanok, visszagurulok, becsatoljuk, beülünk - - - leszakad az ég.

Olyan függönyszerű eső esik, hogy 1 méterre sem enged ellátni. A legmagasabb fokozaton az ablaktörlő, minden izmom megfeszül, csikorgatom a fogam. Felfelé araszolunk a hegyen - mintha egy megáradt patakon kéne átvezetnem, ömlik szemből a víz. Elérek a 71-es út kereszteződéséig, amit még szárazon is utálok, hegymenetben kell elindulni, és folyton jönnek keresztben az autók. Már sírok, mikor végre átjutunk. Innen már csak 1 perc. Leparkolok a ház előtt, de még mindig túlságosan esik ahhoz, hogy kiszálljunk. Anyu kiveszi a gyereket az ülésből, próbálja megnyugtatni, meg engem is. Élünk.

Lassan eláll az eső, becuccolunk a házba, a dédi halálra aggódta magát, hogy hol ért minket a zivatar. Újra kisüt a nap. Ránézek az órára. Kb. 15 perc telt el azóta, hogy verőfényben heverésztünk a parton. Soha ilyen rosszul kihasználva strandbelépőnk még nem volt. :)

A másik kaland azzal kezdődik, hogy hülye vagyok, és azt gondoltam, hogy egy doboz bontatlan táp elég lesz a 3 és fél napra. De egy nap után vészesen csökkenni kezdett a mennyiség, úgyhogy valahol venni kéne még. Akarattyán nincs patika, de van a szomszéd faluban, Kenesén, átmegyek oda.

Kavargok egy sort Kenesén az egymásnak ellentmondó információk miatt, eltöltök egy kellemes fél órát városnézéssel. A kenesei patika 5kor bezár, épp zárás előtt érek végül oda. Milupa Pepti 1 - az nincs, rendeljen? Mikor ér ide? Néhány nap. Néhány nap múlva Pesten leszünk. Hol keressek akkor? Almádiban talán.

Oké, kocsiba be, megyek tovább. Fűzfő, meglátok egy patikát! Leláll, megnéz - be van zárva, de nem csak úgy, hanem véglegesen. Vissza a kocsiba, tovább. Almádi határában kiírva, hogy patika! Lekanyarodok, keresem, nem találom. Járókelő: volt patika, csak bezárt. Menjek be a 'központba', ott van a rendőrséggel szemben. Mondom magamban, ez nem sokat segít, mert nem tom, hol a rendőrség, oda se neki. Végül megtalálom a rendelőintézetet, ahol eligazítanak egy egyik gyógyszertárba. Nyitva van hurrá! De Milupa Pepti 1 nincs, holnap 10-re hoznak. Nem baj, megkeresem a másik patikát. Ott sincs, de holnap délelőttre hoznak...

Na, mivel gondoltam, másnap délelőtt visszajövök, és megoldom, hát nem megyek tovább Füredig, úgysem lesz ott sem. Visszaautózok bő 20 kilómétert, dolgomvégezetlenül.

Másnap 10-kor elindulok, hogy már ott legyen a cucc, de még ne vigye el senki. Fél 11-kor keresem az egyik patikában: volt szállítás, de nem hoztak. De hát kértem! Ő nem tud róla, viszontlátásra. Megyek a másikba. Ott volt vmi vis major a szállítással, az egyik nem jött, a másik meg valami bekevert üveges szart hozott tévedésből. (Halló? Itt Tohonya Árpád beszél Almádiból! Milupa Pepti 1-es... Igen, hozták, de mi a 400 grammosat kértük... Az nem jó. Köszönöm, viszlát)

A fejem épp kezd felrobbanni. Árpád megígéri, hogy délutánra szerez, hagyjak egy telefonszámot, 3-ig bezárólag hívni fog.

Persze végül nem hívott, és közben történt a strandos kalandunk a nagy zuhéval, úgyhogy éppenséggel meg is feledkeztem róla.

A maradék tápot dühömben kanalanként megmértem, mert a szemmértékem nem vmi jó, szóval másnap délig elég, és akkor fél nappal hamarabb megyünk haza, nu was.

Este hat előtt 10 perccel csöng a telefonom, 88-as körzet, látom utólag, de nem tudom felvenni, etetek, gondolom az Árpád volt. Nem megyek Almádiba, de nem furdal a lelkismeret, azt mondta, van rá vevője, majd elviszi egy hét múlva.

Szóval így jártunk mi a nagy magyar vidéken.

Berci már így tömi az almát:

És végre elkaptam egy kacagást, igaz, 'rejtett kamera' kellett hozzá :)

Tali Nagymaroson

2010-07-02T08:21:00.007+02:00

Ismét monstre fórumtalit tartottunk, elleptük Nóriék házát minden eddiginél nagyobb számosságban- akkora forgatag volt, mint egy vidámparkban
KÖSZÖNJÜK A VENDÉGLÁTÁST!!
Nagyon nagy meleg volt, szegény Bercikét vagy 4szer öltöztettem át, mert minden ruhát szétizzadt.
Viszont nagyokat szocializált, haverkodott, és úgy összességében egyre jobban érdeklődött a fajtársai iránt :)

Íme néhány kép (ha sikerül, akkor videó is)

Berci a Nagytesókkal (Kristóf és Luca), és kis barátnőjével, Hannával:

Flörtölés Hannával:

Baráti vállonveregetés Mátétól:

Egy halom baba és anyuka:

Anya csak azért fogja ilyen bénán, mert tekergette a fejét :)

Töprengés rongyikával:

Kacsás pelus

2010-06-27T12:19:00.000+02:00

Kedves banyanetes társnőm, Ágica hívta fel a figyelmemet, hogy a 3-as méretű babylove (DM PL) pelusokon MIND kacsák vannak.

Amíg 3-at hord, addig tuti ez lesz rajta:)

Falom a könyveket!

2010-06-27T11:51:00.004+02:00

És nem mellesleg végre hason tud maradni percekig úgy, hogy nem sír, sőt, akár nevet is :)

Anya szeret :)

2010-06-27T11:49:00.006+02:00

Hozzátáplálás 2.0

2010-06-25T16:01:00.001+02:00

Hát, ezt a verziószámot nem ajánlom senkinek. Kb. tök kudarc, a gyerek semmit nem hajlandó enni, ami nem cumisüvegből jön.

A reszelt alma volt eddig a legjobb, ebből akár 2 kanállal is megeszik... A barack levét is finoman kicsorgatta zárt ajkai között. De az igazi bukás a Sinlac pép volt: ma délután megpróbálkozunk vele, először kiskanállal, de ezt is visszaszivárogtatta 99%-ban. Aztán áttöltöttem egy nagylukú cumiüvegbe (igen, tudom, hogy mindenki tiltja, de hát ez van). Azt nagy lelkesen elkezdte szívni, de aztán köhögött, és kiköpte az egészet. Ezt még 3-szor eljátszottuk, aztán feladtam, megkaptam a tápot, amit nagy örömmel betolt.

Ja, és mellesleg reggel 9 óta nem aludt egy szemet sem, pedig kivételesen én is úgy aludtam volna egyet délután. Számítok egy esti "olyanfáradtvagyokhogynemtudokelaludni" hisztire...

Kacsás játszószőnyeg

2010-06-24T15:41:00.008+02:00

Először nem akartunk itthonra játszószőnyeget, mert örökölt egy szépet, és az ott van a mamánál, ott jobban elfér, stb. De kezdtem elirigyelni, hogy olyan jól elvan rajta, és nekem is kell itthonra egy ilyen, nem érdekel, mennyi helyet foglal. (Amúgy úgyis lassan kezd mindent beborítani a babacucc, már nincs olyan négyzetméter a lakásban, ahol nincs valami holmija a babónak, de hát így van ez jól).

Zenélőset, újat nem veszünk, az 15 ezernél kezdődik, és már csak elvből sem, na. Viszont körbenéztem a vaterán, és majd beleremegett a lábam: egy KACSÁS játszószőnyeg.

Na itt egy kis kitérő, mert aki ismer, az általában tudja, hogy kacsamániás vagyok, gyűjtöm őket minden mennyiségben (főleg nem a sárga plüss, hanem a különlegesebb vadkacsa témáknak, de nem vagyok válogatós).

Ez itt pl. a kacsagyűteményes vitrin, más néven KACSATOIRE:

Ezeket a könyveket most találtam meg egy dobozban: évek óta megveszek minden olyan gyerekkönyvet, ami kacsákról szól.

Na, a gyereknek az össze többi állat kb. ismeretlen lesz. Már megfigyeltem, hogy az 1 év körüli gyerekek egy kérdésre biztos tudnak válaszolni: Mit mond a kutyus? Váuvááá! Na, az enyém azt fogja tudni, mint mond a kacsa: hápháááá! És ha a papán múlik, akkor azt is tudja majd, mit mond az angol kacsa (kvákk-kváá).

Na, szóval ott akadtam el, hogy KACSÁS JÁTSZÓSZŐNYEG! Használt, meg izé, de akkor is kell!!!!

Tojok a lictálásra, jöjjön villámáron!

De most az én dilijeimtől eltekintve tényleg tetszik neki, pláne, hogy a frankó kersztelőre kapott karikákat is ráaggattuk, hát mindent visz, ihol néhány videó:

Itt meg megpróbálom a hasról hátrafordulást lefilmezni, de nem sok sikerrel:

Keresztelő

2010-06-24T14:50:00.006+02:00

Bercike megtért a katolikus egyház kebelébe, levetkőzve eredendő bűnét - saját bűne még nem lévén, ettől tisztult meg a keresztség által :) Igen, hát kiderült, hogy az ordítás, ünneplőruha-összehányás és a fürdővízbe pisilés keresztényi értelemben nem bűn, szóval Berkónak még kis habtiszta a lelke :)

Balról jobbra: rózsaszín tündérként Csaba húga, Andrea, a keresztanyaa, majd a keresztet rajzoló Csaba a Zapa, a kis kövér nő pöttyösben, gyermekkel a kezében, az én vagyok, a szélén meg a keresztapa, vagyis az öcsém, Bálint:

Attila atya (Szent László templom, Kőbánya) a tőle megszokott laza stílust képviselte a keresztelőn is. Mi ugyan járunk templomba, de a vele együtt keresztelt 3 másik baba családja feltehetőleg nem annyira, szóval szépen mondogatta előre a pogányoknak, hogy mikor mit kell mondani, felállni, leülni :)

A valódi nyájtagoknak extra treatment is járt: a végén külön vicces arcokat is vágott Bercikének, aki szétröhögte magát rajta :) Csípem ezt a papot :)

Ja, és a fejenvizezést is jól tűrte, egy nyaff, aztán kész. Én is így szoktam kezdeni a fürdetést, hogy bevizezem a haját, úgyhogy nem volt meglepve, legfeljebb azon, hogy ezúttal nem következik a többi testrésze. Kiváltképpen a kukimosást hiányolta, azon hangosan szokott kacagni fürdés közben, ha az Zapa nekiesik. Hiába, no, fiúból van, szereti, ha játszanak vele :)

A fenti képen balra a nő, Bálint 'kis menyasszonya', Rékácka, tiszteletbeli keresztanyu (az ajándékot ő sem ússza meg :) ). Öcsi, amúgy mikor veszed már el? Ja, jobbra meg én.

Egész komoly családi összejövetel volt, telis-tele unokatestvérekkel, nagybácsikkal, nagynénikkel, és mindenféle egyéb rokonokkal. A buli helyszíne anyuéknál volt, mert bár izgalmas lett volna kipróbálni, hogy felnőtt emberből is elfér-e 17 db 49 négyzetméteren nálunk, de letettünk róla. A nagyszülők szállították a kaját, a vendégek az ajándékokat (mindkettő nagyon bőséges, már-már túlzó volt, ezúton is köszönjük mindenkinek!!!)

Berci nagyon jól viselte magát, igazán büszkék voltunk rá!

Babajamboree

2010-06-15T09:41:00.001+02:00

Ismét összegyűltek a februári babák és mamáik. Sajnos az időjárás éppen jégesővel gondolt kedveskedni, amikor piknikezni szerettünk volna a parkban. Néhányan meg is áztak erősen, sajnos :( Így viszont a lakásban ragadtunk, 8 mama+ 8 baba + 1 tesó: az egy négyzetméterre eső babák száma meghaladt a 0,16-ot. A legtöbb mégis a franciaágyon csoportosult. Ment a bulizás, ismerkedés és flörtölés - és ezek csak a babák voltak :)

Berci remekül érezte magát, imádja a társaságot, minél többen vannak, annál jobb:

Hozzátáplálás 1.0

2010-06-15T09:23:00.001+02:00

Vasárnap megpróbálkoztunk az első egyéb kajával, mint a táp: almát reszeltem, és abból kapott kóstolót, íme:

Ja, és utána:

A gyerek nem produkálja magát

2010-06-08T08:01:00.000+02:00

Akárhányszor meglátja a kamerát, abbahagyja a cuki dolgot, amit éppen csinál, és csak néz, mint őz a sztrádán a reflektorba :)

Babanetes találkozó

2010-06-08T07:43:00.000+02:00

Tegnap nagyszabású találkozót ejtettünk meg a Kopaszi gáton a 2010 februári egyívású csemetékkel és az anyukáikkal (+ Luca tesó). 5-6 anyuka + a babák = nem semmi látványosság voltunk, főleg vonulás közben.

Angolul tanul

2010-06-06T10:21:00.000+02:00

Itt jegyzem meg, hogy ez a módszer egyszer már bevált! Apu angoltanár, és egész apró koromtól kezdve énekelt nekem angolul, versikéket tanultunk, meg az állatok neveit, stb. mindig éppen a koromnak megfelelő játékot, és valóban olyan előnyöm lett iskolás koromra angol terén, és azóta is, amit nem igazán tud behozni az, aki csak 'felnőtt' fejjel kezdi el a nyelvet. Szóval a pókocska ismét támadt :)

Baba jóga kunyhója :)

2010-06-01T18:39:00.000+02:00

Jógáztunk! - legalábbis voltunk egy baba-mama jógán. Jártam ide terhesjógára - mintha száz éve lett volna - és már akkor kinéztem magamnak. Az első pár hónap ugye másról szólt, de most már elég idősnek éreztem, hogy elmenjünk (Elvileg 6 hetes kortól lehet hozni őket, volt is egy ilyen csepp ott... hát, végigvisította szegény ill. aludt...).

Berci nagyon jól viselte, nem is mertem remélni, hogy komolyabb üvötés nélkül megússzuk, és mégis. Alig-alig nyaffantott, és ha fevettem, elhallgatott. És nagyon értékelte a masszázst, a mondókákat, a simogatásokat, kifejezetten kacagott, amikor az ujjait számolgattam :) Én mondjuk a saját gyakorlataimra nem nagyon tudtam figyelni, de szerintem nem is igazán ezért jár az ember lánya ilyen helyekre, hanem hogy történjen valami, ami nem kakis pelus, lásson más élő kismamákat, meg a babó lásson más gyereket. Ja, amúgy tök meglepődtem, mennyire érdekelte a többi baba - úgy tekergette a fejét, hogy lássa őket, hogy csak na!

Szóval fogunk még menni, itt az elérhetőség:

http://www.jogastudio.hu/main.php

Egy zseniális ötlet

2010-05-27T13:34:00.001+02:00

Nem az én ötletem, anyué, hogy kössünk a fölötte lógó cuccokra (a játszószőnyeken vagy a forgón) egy szalagot, amit elkaphat és mozgathatja a játékot. Jobban tetszik neki, mintha magától forog, akár 30-40 percet is elvan vele!!!

Sok kismamatársnak bejött, működik, próbáld ki! (de csak akkor, ha ott vagy mellette, nehogy magára tekerje!!! - ne legyen túl hosszú a szalag, az ördög nem alszik!!!)

Berci és a cicarongy

2010-05-27T12:30:00.001+02:00

Ismét csütörtök

2010-05-27T10:13:00.005+02:00

Berkó megkapta a 3 hónapos oltásait (kis sírás, utána egy napig nyűgösködött, de összességében jól viselte)
Le is mázsálták: 5850 gramm és 63 cm a 'magassága :) Szép, arányos gyerek, szóval a sok zaba ellenére sem kövér.

Mostanában igazi kis vigyorgóművész lett belőle, ha valaki rámosolyog vagy nevet, arra visszamosolyog, a különösen szerencsések kis sikkantgatós kacagást is hallhatnak.

Egyre jobban artikulál, érdekes diftongusokat próbálgat (leőő, haúú)

Míg néhány hete a növekedése ugrott meg hirtelen, most az értelme nyiladozik nagy tempóban, egyre ügyesebben fog, elkapja a rongyállatainak a fülét (és nem csak beleakad a keze, tényleg azért kapja el, mert azt akarja!), megfogja egyik kezével a másikat. Élvezi, ha befolyásolhatja a környezetét, szeret fölé lógatott vagy keze ügybe tett tárgyakat rángatni, és nézni, ahogy mozognak és hangokat adnak. De a legjobban még mindig a feléje forduló arcokat szereti :)

Íme egy kép a dédivel való találkozóról - már régen nem látta őt a nagymamám, és teljesen el volt tőle ájulva.

Külön kiemelném, hogy a jeles alkalomra Berci stylistja igazi nagykisfiúruhát választott: kantáros nadárgot és kis inget. Először viselt a babó olyasmit, amit alul nem lehet kigombolni :) De a zokni még mindig nem a barátunk, mindig lerúgja, ha teheti, úgyhogy a szép ruha állandó visszaöltöztetéssel jár.

A harmadik hónap eredményei

2010-05-20T13:23:00.000+02:00

- rendszerjelleggel átalussza az éjszakát, este fél tíztől akár reggel 6-ig.
- egyértelműen gügyög: hő, hó, hű, hú és társai, illetve boldog sikkantások
- vigyorog az ismerős arcokra, főleg, ha bohóckodnak neki (mint az anyja)
- legújabb nevei: Berkóferkó, Loncika, Öcike
- szereti az éneket - anya felfrissdítette a népdalrepertoárját, és akár egy órán keresztül tud neki énekelni ismétlés nélkül (koregorgráfia-karikázók előnyben, azok húzzák maguk után a következő nótát)
- Benedek Eleket olvasok fel neki, meg Dr. Seuss-t angolul, nagyon élvezi
- kapott egy játszószéket (majd rakok képet), amin mindenféle érdekes zörgős, csörgős, csillogós plüssállatka van, és azokat szeretné nagyon megcibálni. Egyelőre nem éri el őket, de a mozgásától hintáznak az állatok, az is nagyon tetszik neki.
- még nem, ismétlem, NEM fordult meg a hasáról a hátára, de nem is nagyon tesszük hasra, mert visít tőle. Támadónő szerint kell hasra tenni, naponta többször egy-egy percre, hogy emelje a fejét, és kúszni kezdjen. Utálja. Viszont szeret "ülni", akár a székében, akár vkinek az ölében, és úgy tekingetni.
- a lámpák még mindig rögtön az arcok után következnek a népszerűségi listán, akkor is, ha nincsenek felkapcsolva, imádja nézni őket. (Honnan tudja egy gyerek a lámpáról, hogy lámpa, tehát érdekes, amikor nincs is felkapcsolva? Nem csak a plafonon, hanem asztalon, falon, akárhol...)
- a csütörtök anya kegyelmi napja: Berci napközben az anyósoméknál van, este meg a mamánál alszik, én csak a transzportnál segítek be, meg a fürdetésnél néha, szóval van időm mindenfélét csinálni, pl. takarítani, ügyeket intézni, blogot írni... (mi van ma? persze, hogy csütörtök)

Vigyorkandúr

2010-05-19T15:05:00.000+02:00

Paprikajancsi

2010-05-11T14:17:00.002+02:00

Végigaludt éjszakák

2010-05-08T10:21:00.000+02:00

Azt kell mondjam (most már talán nem kiabálom el), hogy Berci már egy hete végigalussza az éjszakát, átlagban fél tíztől kb reggel hatig, és utána is visszaalszik néha!

Tíz hetes gyermektől ez nagyon szép dolog (köszönhető mondjuk talán a tápizásnak is...), úgyhogy, fiam, ezúton is hálás vagyok Neked.

Kár, hogy én ettől még rendszeresen felébredek éjszaka, de most már könnyebben visszaalszom, mint régen, nem vergődök annyit, szóval kezd az akut kialvatlanság elmúlni. Halleluja!!

Berci kalandja a zoknival

2010-05-07T19:32:00.000+02:00

szólj hozzá: Berci és a zokni

Berci a nagyágyban vigyorog

2010-05-04T19:04:00.000+02:00

szólj hozzá: Berci a nagyágyban vigyorog

Anyák napja

2010-05-02T19:32:00.000+02:00

Ma van anyák napja - még mindig nem igazán érzem érintve magam...
Voltunk anyuval misén, a pap előrehívta az oltárhoz és megáldotta az édesanyákat, kaptunk szenteltvizet. Mondtam is Bercinek, hogy meg vagyok vele áldva :)

A gyermek anyáknapi ajándékként lényegben végigaludta az éjszakát: 9-kor volt csak fürdetés, aztán kaja, és azonnal elaludt, és húzta a lóbőrt fél 6-ig. Én mondjuk megszokásból többször is felébredtem és ránéztem éjszaka. 6-kor viszont nbem akart visszaaludni, úgyhogy azóta fent vagyunk, és kezdek a 4 kávé dacára teljesen kiűrülni.

Kaptam tőle (igazából a Zapától) egy pici cserpes virágot az első anyák napjára. A szüleimtől meg egy hatalmas üvegkacsát (aki érti érti).

Csináltam anyunak Berci-kézlenyomatot anyák napjára. Rúzzsal kentem (volna) be a nyomorult gyerek tenyerét, és úgy nyomtam a papírra. Na most eleve egy komoly challange szétnyitni a kis tenyerét, hát még berúzsozni... De azért valahogy sikerült egy közepes minőségű nyomatot készíteni, beraktam keretbe, és a mami azt kapta Bercikéjétől, nagyon örült.

Nagymamámat (a dédit) is meglátogattuk, és örvendeztünk vala neki.

Berci achievementjei az elmúlt hetekben távirati stílusban:
- határozottan mosolyog, sőt néha vigyorog is az emberi arcokra
- ma kezdett el kedvesen nyálból buborékot fújni, nagyon vonzó, mindig letörlöm, de újratermeli :)
- szeret a pihenőszékében lenni, ma békaperspektívából onnan követte az ünnepi ebédet, így senkinek a kezét nem foglalta, és ehettünk együtt a családdal
- gütyürészik, a kedvencei: hőőő, hóóó, hűűű, és ezek kombinációi
- de azért még van hasfájás, néha egész órákat végigüvölt, és nem tudok rajta segíteni, hiába veszem kézbe,. táncolok vele, éneklek neki... Ilyenkor eléggé elkeseredek.

Napoztatja a hónalját

2010-04-29T13:09:00.002+02:00

Az első dokumentált mosoly!!!

2010-04-29T13:03:00.000+02:00

Apád füle!

2010-04-29T13:01:00.001+02:00

Amikor megszületett, akkor egy pár hétig úgy tűnt, hogy az apja szemét és az én fülemet örökölte, és ennek nagyon örültem. Az apjának hatamas barna szeme van és seprüszempillái, nekem meg csinos, helyes kicsike fülem.

De teltek-múltak a hetek, és egyre inkább úgy tűnik (pláne, ahogy kerekedik az arca), hogy azok (bár lehet, hogy nem lesznek kékek, mint az enyém, hanem bebarnulnak) inkább az én kis malacszemeim. Aminek nem örülünk annyira. De az igazi gond, hogy a fülek... egyre inkább az apja fülére kezdenek hasonlítani. A Zapa gyönyörű ember, de a fülei, és a fülek abban a családban általában nagyok, lapászerűek és kissé elállnak.

Szóval a már szülés előtt is megtervezett álomgyerek (apa szeme - anya füle) helyett lesz egy ilyen anya szeme - apa füle párosítás. Ami azt jelenti, hogy nagyon okosnak kell lennie, hogy ezt kompenzálja :)
(ezt viszont akármelyinktől örökölheti!!!) :)

A másik ilyen dolog a testalkat. Én alacsony vagyok és duci, de nagyon rugalmas és hajlákony (ahhoz képest). Apja magas és vékony, de az ízületei nagyon merevek, a lábát sem tudja ülve kinyújtani.
Na most az ő alkatával és az én ízületeimmel balettáncos lesz a Berci. Az én alkatommal és az ő ízületeivel szerencse, ha tud mozogni...

És akkor még a jelleméről nem is beszéltünk, hogy asszertív, kreatív és spontán, bár túlérzékeny és állandó figyelmet kereső, mint én, vagy nyugodt, türelmes, de kissé lassú és visszahúzódó, mint a Zapa... Nagy kérdések...

Na jó, ezek spekulációk, de mindenki a legjobbat szeretné továbbadni a gyereknek, nem?

Berci az ágyon hadonászik

2010-04-16T10:55:00.000+02:00

szólj hozzá: Berci hadonászik az ágyon

Kékben

2010-04-13T12:12:00.000+02:00

Berci baba felvette az utazósebességét, és rohamosan nő - a legutóbbi mérésnél 4,5 kiló, and counting :)

Megmérettetés

2010-03-29T14:04:00.000+02:00

Ma voltunk védőnőnél meg doktornőnél - 4 kilós a gyermek és 55 cm, vagyis szépen nő!
Hangokkal, játékokkal már elég jól fel lehet kelteni a figyelmét:

Miket csinál

2010-03-20T12:10:00.000+01:00

Le akarom írni, mert később el fogom felejteni, hogyan telik mostanában egy napja, hogy hívjuk, miket csinál, csak ami éppen eszembe jut, távirati stílusban.

Még mindig előfordul,hogy a 'magzatnevén', Buci, Buckónak, ilyesminek hívjuk
Van egy Zelefántos kendője, azt nagyon szereti nézegetni, egyszer be is kapta az ormányát, amikor a cumiját kereste.
Szinte csak akkor sír, ha éhes (vagy ha nagyon fáj a hasa, de az elmúlik). Baj akkor van, ha annyira bestresszeli magát, hogy a következő etetésig nem alszik el, és ébren nem bír ki 3 órát, de sokszor kettőt sem kaja nélkül, és addig üvölt, amíg nem kap.
Éjjel hajlandó 4 órákat is aludni akár
Mostanra 100 gramm tápot eszik egy alkalommal, rohamosan növeli az adagot
A legutóbbi méréskor 3650 gramm volt, de annak már pár napja, biztos azóta is hízott.
Egyik nagy sírásánál próbáltam énekkel nyugtatni, de nem jutottak eszembe rendes gyerekdalok, úgyhogy angolul énekeltem neki altatókat, aztán amikor elfogytak, akkor azt, ami eszembe jutott. A Jézus Krisztus Szupersztár jobban működött, mint a Hair :) Az egyik kedvence a My golden baby a Hot Jazz Bandtől, de annak csak részekben tudtam a szövegét, úgyhogy sokat halandzsáztam közben, de szerintem nem vette észre :)
Anyu szerint már mosolyog, de szerintem még nem célzottan, csak véletlenül
Relatíve hosszú a lába, de vékony, inkább kis pókhasa van, meg kis pofazacskói - összességében az apjára ütött egyelőre
A szeme kék, de elég sötét, meglátjuk, szerintem be fog barnulni
Tegnap voltunk először sétálni, amit ő lényegében végigaludt - de nem is tudom, mit csinátam volna, ha sivalkodik, mert a cumiját is otthon hagytuk...

Gyógyulás

2010-03-20T11:59:00.000+01:00

Lassú folyamat, de egyre jobban vagyok. Talán. Még vissza-visszazuhanok, de sok segítséget kapok.

Anya kemény döntésre kényszerült

2010-03-11T10:30:00.000+01:00

Valamelyest várható volt, de a súlyossága nem. Nagyon rosszul fizikai és lelki állapotba kerültem az utóbbi hetekben, rengeteget fogytam, nem ettem, nem aludtam. Anélkül, hogy részletezném, ilyen egészségügyi okokból abba kellett hagynom a szoptatást (nagyon nehéz döntés volt), és áttértünk tápszerre - az első fajtától (Humana Start) nagyon fájt a pocija, és állandóan üvöltött.

Az átüvöltött és - anya által - átsírt éjszaka és a kimerültség hatására tegnap úgy döntöttem, hogy hazaköltözök egy időre anyukámékhoz, és segítséget kérek. A férjem nem örült, de megértette, hogy erre van szükségem, így most évek óta először egy ideig külön lakunk, csak napi 1-1 órára találkozunk.

Összehasonlíthatatlanul jobban vagyok a szülői házban, apu és anyu mindenben segít, az egész éjszakát levették rólam, tudtam aludni.

Még messze van, hogy valóban jobban legyek, de legalább nem bőgök és remegek egész nap, ami előrelépés.

Berci az új táppal talán kevésbé lesz hasfájós, és hamarosan én is el tudom látni.

Jelenleg az egyedülléttől pánikolok legjobban, szerencsére mindig van mellettem / melletünk valaki, aki segít, anélkül megőrülnék.

Akinek van energiája, szorítson Bercinek, meg a roncs kis anyukájának.

Anya fáradt

2010-03-09T09:55:00.003+01:00

Anya kivan

2010-03-07T09:41:00.000+01:00

Nagyon nehéz az élet a kisbabával, még akkor is, ha olyan jó gyerek, mint Berci. Nem nagyon sírós, csak ha éhes, vagy fáj a hasa. Én mégis borzasztóan szorongok, és félek egyedül maradni vele - szerencsére a családom sokat segít, mindig van velem valaki, nem is annyra a technikai segítség, hanem a lelki támasz miatt.

Nagyon várom, hogy egy kicsit könnyebb legyen, ill. hogy egy kicsit jobban legyek. Úgy tűnik, nagyon lassan alakul ki bennem az anyai kötődés, még nem tudok igazán örülni a kis krampusznak, csak az elvégzendő feladatot látom benne...

Sajnálom, és szégyellem magam, hogy nem vagyok az a mosolygós, boldog anyuka, akinek úgy érzem lennem kéne...

A kialvatlanság a legrosszabb, amit súlyosbít az extrém vérszegénység miatti állandó fáradtság.

Csak remélni tudom, hogy minden nappal jobb lesz...

Elgondolkodós

2010-03-03T13:31:00.002+01:00

Szüléstörténet

2010-03-03T09:49:00.000+01:00

Ezzel adós vagyok már egy ideje:

Vasárnap hajnali négykor ébredtem fájásokra, nem olyan nagyon rendszeres, menstruációs görcs erősségűekre. Aludni nem tudtam tőle, de az apját nem ébresztettem fel, tekintve, hogy fél órával azelőtt feküdt le.

Kb. 8-ig számítógépeztem, tettem-vettem, és egy kicsit besűrűsödtek a fájások (olyan 8-10 percesre) így már felkeltettem a férjem, és felhívtam a szülésznőt, hogy mi legyen. 11-re úgyis ment be, úgyhogy csinált egy CTG-t, ami mutatott fájásokat, de nem túl erőseket. Megvizsgáltak, 1 ujjnyira voltam nyitott, de ez így volt a 36. héten is már.

Hazaküldtek, mivel nem lakunk messze a kórházból. Még elmentünk a szüleimhez ebédelni, délután otthon dvd-ztünk, és azalatt szépen berendeződtek a fájások 5-6 percre. Este 7-kor visszamentünk a kórházba, a szülésznő is bejött, hátha akció lesz, de még mindig nem tágultam egy picit sem, ugyanúgy 1 ujjnyi voltam.

Azért most már azt mondták, maradjak, átöltöztem, kaptunk egy szülőszobát, meg én egy labdát, mert azon otthon is jól elvoltam. A férjem még hazament cuccokért, én a fájások közben még vidáman sétálgattam, fájásnál állva tudtam maradni. 9 körül kaptam beöntést.

Fél 11 körül burkot repesztettek, meg egy kicsit maceráltak kézzel, hogy táguljak, mert még mindig alig volt valami. Nagyon rosszul viseltem, állítólag ficánkoltam közben, a doki még szólt is, hogy maradjak nyugton, hamarabb szabadulok. Konkrétan percekig sírtam a fájdalomtól utána. Onnantól nagyon beindultak a fájások, nagyon sűrűn jöttek, és eléggé erősen fájtak is. Kezdtem befordulni, csak a férjem kezét szorongattam, és panaszkodtam.

Itt egy kicsit összefolynak az események, mert a fájdalomtól és a fáradtságtól alig voltam magamnál, de annyit értettem, hogy amíg nem tágulok ki legalább 2 ujjnyira, nem adnak EDÁ-t.

Kb. 1 körül végre áment mondtak az EDÁ-ra, jött egy anesztes, és megcsinálta – nagyon féltem tőle alapból, de akkor már kb. bármit bevállaltam volna, hogy múljon a fájdalom. Egy csomót vacakoltunk, mire bekerült a kanül, mert a fájások sűrűn jöttek, és mindig meg kellett állni, mert közben nem bírtam mozdulatlan maradni.

Az EDA egy áldás volt, bár igazán csak a bal oldalamat érzéstelenítette el teljesen, a jobb oldal még mindig fájt, úgyhogy még igazgatták, meg forgattak, hogy ’oda is jusson a szer’, de a jobb oldalam végig éreztem valamennyire, a bal viszont szinte elzsibbadt.

Itt volt kb. egy-másfél óra, amikor tudtam pihenni, és mivel nem görcsöltem a fájdalomtól, jobban is tágultam. A férjem is aludt egy órácskát ülve, meg én is szinte elszunnyadtam a fájások között.

Olyan ¾ 3 körülre elsimult a méhszáj, és el kellett kezdenem nyomni, még oldalfekvésben. Az EDÁ-t ekkor már elvették, viszont nyomták belém az oxit, de a fájásokat mégsem éreztem rendesen, vagyis nem tudtam, mikor nyomjak. Inkább úgy működött, hogy csak úgy magamtól elkezdtem nyomni, és akkor jött a fájás, és arra nyomtam még rá. Valami elképzelhetetlenül fájt, kérdezgettem a dokit, hogy mennyi idő még, mikorra lesz meg a baba. Nem tudom, hogy csak bíztatni akart-e, de azt mondta kb. fél óra. Ehhez képest egy óra múlva még mindig nem voltunk sehol. Eleinte kiabáltam a nyomásoknál, de mindig mondták, hogy ne pazaroljam az energiáimat erre, ami persze logikus, de nagyon nehéz volt nem ordítani.

Egy idő után nem forgattak különböző oldalakra, hanem háton feküdtem. Nem számoltam a tolásokat, de mindegyik előtt azt mondta a doki hogy már mindjárt kint van, és sosem volt. Kb. itt veszettem el a hitemet, hogy én valaha megszülöm ezt a gyereket, és ennek hangot is adtam minden alkalommal, és kértem, hogy vegyék ki valahogy. A doki és a szülésznő nagyon profi és rendes volt, bíztattak, segítettek, mondták, hogy látszik a feje, és van haja. De a 24. ébren töltött órában lehetetlennek tűnt, hogy még egyet nyomjak. És akkor, egyik pillanatról a másikra, számomra teljesen váratlanul kicsusszant belőlem a baba. A vágást abszolút nem éreztem, csak a meleg, nedves kis testét a lábam között, és nem hittem el, hogy nem kell többet nyomnom.

Elsőre nem sírt fel, csak azt éreztem, hogy matatnak rajta, meg tisztítgatják a járatait, én pedig kérdezgettem, hogy miért nem sír. Amikor végre meghallottam a hangját, az is inkább nyöszörgés volt, mint sírás. Rátették a mellkasomra egy percre, és csak néztem a szegény kis csúcsos fejét – a vákuum és a több óra a szülőcsatornában nagyon megviselte. Annyi telt tőle, hogy odakakált egy kis magzatszurkot a hasamra.

Elvitték fürdetni, belőlem meg kinyomták valahogy a méhlepényt, és összefoltoztak – valószínűleg erre kaphattam egy kis EDÁ-t megint, mert alig egy-két öltést éreztem, de irtó sokáig tartott, mire a doki végzett. A gyereket közben rendbe rakták, de a foltozás alatt nem engedtem be az apját, úgyhogy kint sétált vele, akkor már tudott üvölteni rendesen. Szegény férjem teljesen kétségbe esett, hogy a kezébe nyomták használati útmutató nélkül. Amikor kész lettem, odaadták a felöltöztetett babát, de olyan gyenge voltam, hogy nem bírtam fogni, csak magam mellé fektetve tartani.

Kiderült utólag, hogy a köldökzsinór a nyakára volt tekeredve és emiatt vagy emellett a feje nem a megfelelő szögben illeszkedett be, szóval ezért szenvedtünk a végén ilyen sokat. De mivel a szívhangja végig stabil volt, fel sem merült a császár. Összességében életem legdurvább, legfájdalmasabb élménye volt, és ott, abban a pillanatban teljesen kizártnak tartottam, hogy valaha erre újra vállalkozzak - még most is azt mondom, hogy évek kellenek, hogy halványuljon az emlék.

Nagyon néz

2010-02-27T13:44:00.003+01:00

Megérkeztem

2010-02-27T12:29:00.000+01:00

Február 22-én hajnali 4 15-kor megérkezett végre Tóth Bertalan András, 3170 grammal és 51 cm-rel.

Csütörtökön jöttünk haza, és szerencsére itthon van velem a férjem is, de nagyon kemény volt az első éjszaka, fel akartam adni.

A második már egy picit jobb volt, most már kicsit jobb színben látom a világot.

Berci jól szopik, és úgy tűnik, van tejem is neki megfelelő mennyiségben, úgyhogy a kórházi pólást elhagytuk.

A fáradtságot és alváshiányt nehéz feldolgozni, és félek attól, amikor majd egyedül leszek vele itthon...

Szüléstörténettel később jelentkezem!

Célegyenes

2010-02-21T12:15:00.000+01:00

Hajnal óta fájdogált a hasam, úgyhogy bementünk a kórházba, csináltak ctg-t, meg megvizsgáltak, de még csak egy picit vagyok nyitva, és a kontrakciókat sem találta elég erőnek a gép... Nekem azért már fáj, úgy ötpercenként :(

Mindenesetre elküldtek, hogy legyünk még egy kicsit kényelmesen otthon, aztán ha nagyon fáj, jöjjek vissza. Szóval ebből akár még ma is baba lehet, de az is előfordulhat, hogy elmúlik, és még napokig nem. Nem is tudom, mit szeretnék.

Anya dögrováson

2010-02-17T16:18:00.000+01:00

Nem tudom, hogy a melegfront tett-e be, vagy megfáztam, vagy mindkettő, de elég szarul vagyok. Torokfájás, orrdugulás, szédülés, hányinger, és általános rossz közérzet. Berci ráült / rátenyerelt egy idegre, amitől sajog a jobb combom. Nem vidám ez a nap, csak telne már el.

Viszont a tegnapi kakaós csiga kísérlet elsőre egész jól sikerült, és ha igaz, akkor ma bekerül a babakocsi is a tárolóba a szüleim segítségével.

Át kéne még egyszer nézni a kórházi cuccaimat, de félek, hogyha túlságosan készen állok, akkor tuti túlhordom - inkább az utolsó pillanatban kapkodásra bazírozok.

Semmi jel

2010-02-14T11:16:00.002+01:00

Napok óta semmi változás, ill. semmi jele annak, hogy Berci születni szeretne. Az az érzésem, hogy kapott egy lendületet a növekedése az utóbbi hetek általam érzékelt stagnálása után. A hasamat elég nagynak és kényelmetlennek érzem, bár ránézésre nem tűnik olyan orbitálisnak, mint más szülése előtt álló kismamáké.

Megvolt az utolsó terhesjóga, elfogytak az alkalmaink, úgyhogy innentől maximum itthon gyakorolhatjuk a pozíciókat és a légzéseket :) Volt ott egy betöltött 41. (!) héten lévő kismama is, akinek makacsul bent akar maradni a babája - lelkileg próbálok erre is felkészülni :)

Berci egyre kevésbé aktív, nem mozog olyan gyakran, és olyan nagyokat, inkább csak receg, nem annyira rugdos. Bár most éppen igen - sztem az a hangerő, amivel a billentyűket verem, felébreszti. Elég gyakran indul be, ha a gép előtt ülök, szóval azt hiszem, sikerült pavlovi reflexet kialakítanom benne már a megszületése előtt.

Anya pörög

2010-02-08T18:51:00.002+01:00

Régóta nem tapasztalt tettrekészség lett rajtam úrrá, és elkezdtem kipakolni a felső gardróbszekrényt, egybekötve némi szanálással, eladni való ruhák kiválogatásával, és a szülés után (remélhetőleg) hordható nadrágok előkeresésével. Most épp csatatér a szoba, a visszapakolás nagy része még hátravan, de örülök, hogy belekezdtem.

Úgy érzem, hogy egy darabig nem lesz itt még szülés, habár délelőtt annyira megfájdult a medencém, hogy csak fetrengtem nyögdécselve az ágyon, amíg elmúlt. Azóta viszont semmi fájdalom, bár Berci kifejezetten aktív ma: feszeget, nyújtózkodik, és mozgolódik - már amikor nyugton vagyok (amikor a létra tetején, akkor szerintem húsz körömmel kapaszkodik és nem moccan). :)

Anya kinyiffant

2010-02-05T17:29:00.002+01:00

A tegnapi jóga, lótás-futás, esti sütés-főzés és vendégjárás után ma teljesen kipurcantam. Hajnalban (megint) fent voltam pár órát, tévéztem, aztán visszaaludtam, és ma egész nap olyan vagyok, mint akit fejke kólintottak. Reggelre egyre jobban fájnak és zsibbadnak a kezeim, valószínűleg a vízvisszatartástól. Ijesztő új szimptóma, hogy úgy érzem be van dagadva a szám - a fejtorzulást kicsit későbbre terveztem :(

Ma is jönnek barátnők vendégségbe, előkészítettem az esti vegetariánus menüt, kéne még kicsit takarítani, és kipakolni egy hatalmas szatyor babaruhát. Nagy kérdés, hogy ebből mi fog megvalósulni estig. Mivel ez egy kicsit iszogatósabb társaság, mint tegnap, elképzelhető, hogy anyja iszik egy fél pohár bort is :).

CTG-n jártunk

2010-02-02T09:44:00.004+01:00

Voltunk hajnalban vérvételen, aztán meg CTG-n. Berci azúttal végigaludta a procedúrát, csak akkor mozgott, ha piszkáltam, de nem akartam kínozni túl sokat. Anyja szép jóslófájásokat produkált. A szülésznő szerint majd ilyenekre számíthatok a szülőszobán is ezereszeres nagyításban.

A táskákat nagyjából összepakoltam tegnap este, úgyhogy a technikai akadályok is kezdenek elhárulnia szülés útjából.

Berci most, így reggeli után bezzeg szépen ugrálgat, és beakasztja a lábacskáját a bordakosaram jobb oldala alá. Próbálom elnyomogatni onnan, de nem éri meg, mert ha felül nyomom a fenekét, alul feszít a feje...

Megmérettettünk

2010-02-01T12:53:00.004+01:00

Kb. ma töltöm be a 37. hetet, és volt az utolsó hivatalos szülés előtti látogatásom a dokinál. Jól körbevizsgáltak minket, elvileg minden OK anyával és a babájával is.

Berci nem egy óriásbébi, a becsült súlya 2590 gr
BDP: 90 mm
OFD: 110 mm
AC: 302 mm
FL: 70 mm

Ennek alapján, ha időre jön, olyan 3 kiló körüli babára számíthatunk.
Egyelőre nem utal semmi arra, hogy korábban szeretne érkezni.
Hogyha nem bújuk ki Valentin nap előtt, akkor szeretném, ha bent maradna legalább 23-ig, mert akkor egy hétig síel az doki, és nem szeretném másnál szülni.

Kiskád

2010-01-29T15:24:00.003+01:00

Ma megejtettem az utolsó nagyobb autókázásomat a szülés előtt: elhoztam a kiskádat békásmegyerről egy kolleganőmtől. Egyúttal megnéztem a 8 hónapos kislányát, és egy kicsit témáztunk a terhességről-szülésről meg ami utána jön. Nem kicsit ijesztő információk!

Az utolsó hónap

2010-01-28T12:14:00.003+01:00

Berci fiunk - remélhetőleg = matematikailag - egy hónapon belül megszületik.

A legújabb élvezhető UH kép róla még decemberben készült, de már ezen is teljesen késznek látszik